A 19. században találták fel a pedálos, kormányos szerkezetet, ami az évtizedek folyamán fokozatosan fejlődött, ma már rengeteg típust különböztethetünk meg, amik a céljának megfelelően fejlesztettek: az egyszerű városi biciklitől a versenykerékpárokig nagyon széles a skála. Alapvetően emberi erővel működik, a pedálok által előremozdított kerekek viszik a kormányozható szerkezetet.

Megtanulása gyerekkorban ajánlott, de sohasem késő – az ember később is tehet sok minden jót magáért és környezetéért. Egy európai felmérés szerint a kerékpárosok 48 százaléka azért ül kerékpárra, hogy szabadidejét hasznosan eltöltse. 21 százalékuk bevásárlási célra, 17% munkába-, 14% iskolába járásra használja kétkerekű járművét. A kerékpár - műszaki kialakítása és a hajtási energia szempontjából nézve - relatíve alacsony sebességgel halad.

Ez már önmagában is veszélyt csökkentő tényező, mert a közlekedők számára több idő áll rendelkezésre a veszély észlelésére, felismerésére, megfelelő döntés meghozatalára és a veszély elkerüléséhez szükséges cselekvés végrehajtására. A kerékpár nem rendelkezik karosszériával és drága fedélzeti berendezésekkel, ezért a csak anyagi káros balesetek következményei várhatóan kevésbé súlyosak, mint gépjárművek esetén. A kerékpár nem igényel hajtásához a környezetre káros hatást kifejtő szénhidrogéneket. Sem benzin, sem olaj, sem gáz nem szükséges a hajtóerő létrejöttéhez. Nincsenek égési folyamatok, ennek következtében nem terheli az amúgy is igénybevett környezetet káros anyag kibocsátásával.

A kerékpár által keltett zaj elhanyagolhatóan alacsony mértékű. A kerékpár méretei kisebbek a személygépkocsi méreteinél. Egy személygépkocsi által igényelt útfelületen kb. 8 db kerékpár helyezhető el. A parkolási és tárolási problémák könnyen megoldhatók. A kerékpározás a közúti infrastruktúra egyszerű és olcsó kialakítását teszi lehetővé.