A Csillag születik megnyerése után kinek a gratulációja esett a legjobban?

A szüleimé. Most hirtelen nem is tudom, mert nagyon sokan gratuláltak, de szerintem a szüleimé esett a legjobban.

Mennyire változott meg az életed június 4. óta?

Hát igen, 2011. június 4. nekem az életben egy nagy pont, ami tényleg az egész életemre megmarad. Azóta nagyon zsúfolt lett az életem, hiszen egy évvel ezelőtt még jártam iskolába, mint egy átlagos gyermek. Zenéltem, énekeltem, iskolába jártam, most pedig rendesen felborult az életem. Mindenhová kell menni: koncert, interjú, tévés interjúk, minden.

Hány fellépésed van egy hét, egy hónap alatt? Tudod számolni egyáltalán?

Most lassan a százat elértem.

Ha nem lett volna a Csillag születik, akkor most milyen gyerek lennél?

Ha nem mentem volna a Csillag születikbe, vagy nem sikerült volna, vagy nem lett volna olyan ambícióm, hogy elinduljak, nekem úgy is az álmom az lett volna, hogy zenész, énekes legyek. De nem ezen a szinten. Most meg mindenki ismer.

Mikor lesz saját lemezed, illetve saját dalaid?

Először kell találni nekem egy stílust, ezen már dolgoznak, és lassacskán meglesz. Körülbelül két hónap múlva tudom, hogy meglesz a lemez és egy saját számra is gondoltunk. Az jó lenne, ha egy László Attila-szám is lenne, így legalább fennebb maradnék egy kicsit.

Próbáltál már szöveget, illetve zenét írni? Valaki segít neked ebben?

Sajnos még nem nagyon sikerült, én azt mondom magamról, hogy nem vagyok jó zeneíró. Én zenét tudnék írni, de valahogy a szövegírásra nincsen hajlamom.

Az utóbbi két-három hónapban mennyire érezted celebnek magadat? Volt-e terhes ez a dolog? Tehát amikor már nem esett jól az, hogy annyian kérdeznek, autogramot kérnek.

Eleinte nagyon örültem, hogy tényleg mindenki ismer, ez egyből, hirtelen jött nekem, egyből a magasra. Ott is kell maradnom, mert ez, ahogy felment, úgy le is jöhet, de én próbálok mindig fent maradni, minden autogramot megírni. Én ennek élek.

Milyen zenét szoktál hallgatni abban a kevés szabadidődben, ami marad?

A sajátjaimat, hiszen megjött most egy öt számból álló lemezem és azt szoktam hallgatni. Nézem a hibáimat, hogy hol van benne hiba. Ez ilyen, ha magadat hallod. És mindenki szerint ez egy nagy igazság, hogy mindig olyan rossznak hallja a saját hangját az ember. Mások jónak, de én mindig azt hallom a magam hangjáról, hogy nem elég jó. Ez csak arra ösztönöz, hogy tanuljak és folytassam tovább, hogy minél jobb, érettebb hangom legyen.

Mi következik most? Tudod, hogy a következő egy évben mit fogsz csinálni?

Szeretnék fennmaradni Magyarországon, mint énekes és főleg itt Erdélyben. Szeretnék fellépéseket, hogy ismerjenek, interjúkat tévében, rádióban – ezeket szeretném.

Van-e benned egy kis félelem, félsz ettől az élettől vagy inkább pozitívan fogod fel?

Én erre nem nagyon gondolok, hogy mi is lesz a jövőben, eddig jó is történt. Persze mindig van jó és rossz is, ez az élettel együtt jár, de én nem félek a jövőtől. Lesz, ami lesz és mindig pozitívan álok hozzá mindenhez.

Hogyan képzeled magad tizennyolc éves korodban, milyen lesz a nagykorú László Attila?

Igen, ez nagyon furcsa, hogy én ilyen fiatalon ilyen hírnévre tettem szert. Valahogy nem tudom elképzelni ezt a tizennyolcadik évet, hogy milyen is leszek. Biztos, hogy az éneklés mellet fogok maradni, mert már van egy nevem szerencsére. Szeretnék új dalokat létrehozni, lemezeket és sok fellépésnek eleget tenni.