Rakoncátlanul indítottam ezt a fogyókúrás hetet. Tudtam, hogy az első két kiló aránylag könnyen lefutott rólam, és a neheze csak ez után jön, mégis elbíztam magam. Vasárnap beiktattam az első sporttevékenységet is, ami inkább hajazott a szórakozásra mintsem a fogyókúrára. Ez amolyan kellemest a hasznossal felállás volt, azaz elmentem snowboardozni. A deszkázás még inkább megnyugtatott fogyózás terén.

Azonban hétfőn-kedden elkeskenyedve vettem tudomásul, hogy a súlyom igencsak stagnál 82,6 kg tájékán. Gyors cselekvésre lett volna szükség, hogy elkezdjem robbantani a zsírokat. Azonban az időmből semmi nagy cselre nem futotta, így nem tehettem mást, mint még szigorúbbra vettem az ételadagot, és az ebédemet szorgalmasan felezgettem. Délután semmi ételnek mondhatót nem fogyasztottam, és a nasi is teljesen kiszorult.

Vagyis nem teljesen, hanem a délutáni evést és az esti nassolást összevonva kiváltotta a gyümölcskompót. Nem tagadom, az éhség kicsit eluralkodott rajtam, de ez van, valahol meg kell húznunk a határt. Legalább volt alkalmam kiélvezni a cukormentes, kimagolt, hiper-szuper egészséges meggykompot minden egyes cseppjét. Jóllakottan semmiképp, de legalább nem teljesen üres gyomorral zártam a napot.

A fogfájás is jól jöhet

A második fogyókúrahét elején előjött a kiszámíthatatlan időnként megjelenő bölcsességfogam mozgolódása, amit kínzó fájdalom kísért. Feldagadt, és a hihetetlenül érzékeny fogíny miatt akaratom ellenére is idő előtt fejeztem be az étkezéseket. Legtöbbször néhány falat étel (na, jó, kicsit több) legyűrése után az óvatoskodás ellenére is erős fájdalomba tört ki, így a franc akart enni.

Szülinapi bónusz kalóriák

A születésnapomat legtöbbször elfelejteném, ha környezetem nem juttatná eszembe a sok jókívánsággal. A feleségem, tekintettel a fogyózós akciómra, egy mindenféle mázaktól, haboktól és kalóriacicomáktól mentes diétás tortával lepett meg. A puritán külső valami mennyeien finom ízt takart, ennek ellenére sem ettem túl sokat belőle. A sok spórolás megbosszulta önmagát.

Mint mondtam, nem nagyon ünnepelem a születésnapom, erre anyósomék ünnepi vacsorával vártak csütörtök este. Na, igen, ez az, amit az ember a legszigorúbb fogyókúrában sem utasít vissza. Kopogó szemekkel estem be a vacsorára és mondanom sem kell, hogy a krémesre kavart krumplipürén, mint kajak a zúgón, úgy siklottak le a bécsi szelet falatok.

Egyik szemem azért sírt, mert ez valami bűnösen jól esett, a másik, azért mert tudtam, hogy a reggeli 81,5 kilós heti „besztoffomat" most vágom orrba. Ezt csak édesanyám tudta überelni, amikor este betoppant egy gyengébb cukrászdát ellátó mennyiségű somlói galuskával. Ember legyen a talpán, aki helyembe kívánja magát.

Most hogy merényletek sorozatát kellet túlélnem, amit a fogyókúrám ellen követtek el végső kétségbeesésemre nem maradt más, leporoltam az asszony biciklizős-futós gépét és meghajtottam magam.

Negyven perc izzadás után 571 kcal-át égettem el. Ez meghozta az eredményt, ugyanis súlyomat sikerült megtartani 81,5-ön.

Mint ígértem, most ejtek pár szót a kalóriákról, s a következő hetet erre fogom felfűzni. A mértékletesség mellett most a tartalomra is figyelmet fordítok.

Egy átlagos férfi átlagos napi aktivitással és átlagos nehézségű munkavégzéssel 3000 kcal-t éget el, míg egy nő 2200-at.

A bevitt kcal és az elégetett kcal különbözete adja a hízást, ezért már csak azt kell kiszámolnunk, hogy nekünk mennyi kcal-ra van szükségünk és ügyeljünk, hogy ne lépjük túl.

Fogyókúra közben természetesen az elégetett kalória legyen nagyobb, mint a bevitt, így garantált a fogyás. A számolgatáshoz kiindulási pontnak leírok néhány ételt, illetve néhány cselekvést kcal-ban meghatározva. Napközben jussanak ezek eszünkbe, s egy gyors számítással ellenőrizzük, hogy az evés-mozgás aránya nem billent-e rossz irányba.