Azt hiszem nincsenek túlsúlyban azok az olvasóink, akiknek egy tökéletes vasárnap azt jelenti, hogy az egész napot a konyhában, a tűzhely mellett, illetve tésztát dagasztva töltik.

Márpedig Mihály Ágnesnek ez egy kiváló programnak számít – az pedig már csak hab a tortán, hogy minket is bevont abba a gasztrocsodába, aminek az eredménye (többek között) egy fantasztikus sajtkenyér lett.

Egy rakás Keresztúri sajttal,

tejjel és vajjal érkeztünk hozzá, majd kissé csak pislogtunk azon, amit láttunk: egy egészen pici konyha, néhány szükséges, de kiváló minőségű felszerelés, egy munkaasztal és már messziről sugárzó lelkesedés, ami hatalmas mosolyokban is megnyilvánult.

Ágnes pillanatok alatt magára öltötte a fekete kötényt, ami azonnal a szívéhez is nőtt, majd munkához látott, és közben mesélt. Például azt, hogy Gyergyószárhegyen nevelkedett, és Kolozsváron, magyar-angol szakon szerzett diplomát.

És hogy hogyan lesz egy nyelvészből cukrász és gasztroblogger? Például úgy, hogy elemi iskolás korában arra kérte az anyukája, hogy főzzön ebédet, mire ő a nagymamától kérte el a pityókástokány receptjét.

Aztán minden nyáron ő főzött, bár az első osztályos korában készített palacsinta csirizesre sikerült, annak ellenére, hogy a recept a Süssünk, süssünk valamit című nagybecsű könyvből származott.

„Azt a könyvet sose felejtem el"

– meséli nevetve. Az egyetemi évek alatt aztán visszatért a sütéshez: úgy szeretett volna édességeket enni, hogy ne legyen bűntudata, így bekerült a konyhai arzenálba a teljes kiőrlésű liszt és a banán cukor helyett, meg hasonló egészséges praktikák.

Ágnesnek sikerült meghazudtolnia a tévhitet, miszerint az egészséges reformkonyha íztelen: hatott a baráti bíztatás, és egyre többeknek készített süteményeket, tortákat. Annak ellenére, hogy mifelénk sokszor az almás tészta és a palacsinta a csúcs, sosem akarta kétszer ugyanazt elkészíteni, mindig kihívás volt, hogy újat alkosson, így sosem volt gond szülinapokra, barátoknak vagy lakótársaknak sütni.

Egyetem után egy skóciai kitérő következett, ahol először nem volt konyhája: „sosem hiányzott úgy semmi, mint akkor a konyha" – vallja be. A szenvedély itt már egyértelmű volt: véletlenszerű alapanyagokból készített poharas desszerteket, majd Glasgowba költözése után sütött egy browniet – gyorsan ment, és

már nagyon hiányzott az alkotás.

Még Skóciában látta, hogy milyen otthonos helyek léteznek, mennyire valódi, házias ízeket lehet érezni, és a cukrászat nem jelent töméntelen mennyiségű cukrot és mű termékeket – lehet ez igazi is. Ezt az álmát igazából Székelyudvarhelyen kezdte el kiélni. Sok jó példát látva, és baráti unszolása indította be Ágnescake néven Instagram-profilját, ahol igazi műalkotásokkal és pazar fotókkal kápráztatja el követőit.

A vasárnapi sütés közben azonnal egyértelmű volt: nagyon hálás, hogy van valami, amit ennyire szeret, és nem tud olyan fáradt lenni, hogy lemondjon egy sütiről vagy tortáról. És az, hogy egy kis konyhában, különösebb speciális felszerelés nélkül (na jó, azért a türkiz szerelme, a KitchenAid nagy segítség) olyan fenségeseket teremt, mint a sajtkenyér, azt bizonyítja, hogy sok szeretettel és szenvedéllyel igazán könnyen lehet finomat tenni az asztalra.

Meg azt, hogy ha valaki őszinte lelkesedéssel dolgozik, kész öröm bámulni is a munkáját. Legyél te is lelkes, süsd meg otthon a sajtkenyeret! Mi úgy olvadtunk tőle, mint benne a Keresztúri sajt.

» Ágnescake az Instagramon

Fűszeres sajtkenyér

Hozzávalók:

½ kiló fehérliszt
25 gramm élesztő
½ evőkanál só
½ evőkanál cukor
325 ml, szobahőmérsékletű víz
½ ek. olívaolaj
1 cikk fokhagyma
1 marék petrezselyem
1 marék friss bazsalikom
1 marék friss rozmaring
2 ek. Kersztúri vaj
200 gramm Keresztúri sajt

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatjuk a vízben, majd a liszttel, a sóval és a cukorral egy nagy tálban összekeverjük és összedolgozzuk. Hozzáadjuk az olívaolajat - ha nagyon ragacsos a tészta, hozzáadunk egy kevés lisztet. Megdagasztjuk a tésztát. A megdagasztott tésztát fólia alatt meleg helyen addig pihentetjük, míg kétszeresére nő (kb. 1 órát).

Amikor felnőtt, kinyomjuk belőle a levegőt, és két darab, 50x25 cm-es tésztára nyújtjuk. Megolvasztjuk a vajat, és hozzáadjuk az apróra zúzott fokhagymát. Mindkét tésztát megkenjük az olvasztott fokhagymás vajjal, rászórjuk az apróra vágott fűszernövényeket és a reszelt Keresztúri sajtot.

Mindkét kinyújtott tésztát olyan szélesre vágjuk, mint amilyen magas a tepsink, amiben a kenyeret sütjük. A kis darabkákat egymásra helyezzük, a tepsit kivajazzuk, majd a tésztahalmokat oldalukra fektetve a tepsibe helyezzük. 30 percig meleg helyen pihentetjük.

A sütőt 190 fokra előmelegítjük, és a kenyerünket kb. 55 perc alatt aranybarnára sütjük. Miután kivettük a sütőből, 10 percig hűlni hagyjuk, de még melegen fogyasztjuk.