Nem áll szándékomban elpoénkodni a védőoltás kérdéskörét, sőt. Anyaként is fontosnak tartom, hogy tudjam, mi történik a gyermekeimmel egy-egy orvosi beavatkozás hatására, vagy éppen mellékhatásaként. Az oltás márpedig orvosi beavatkozás, amiről felelős szülőként nekem kell döntenem.

A jelenlegi romániai törvénykezés egyelőre lehetőséget is ad a döntésre, de nem verik nagydobra. Sőt a közeljövőben szigorítani is akarják a törvényeket, így akár közösségből való kizárással is járhat az oltás megtagadása.

Tapasztalataim szerint az orvosok pedig egyáltalán nem tartják fontosnak a lehetséges komoly mellékhatásokról való tájékoztatást. A helyi sajtóorgánumok pedig valamiért egyetlen megvilágítást tartanak fontosnak a témában, az oltás mellett érvelő(k)ét.

Pedig a feladat nagy: lehetőséget adni a szülőknek a megfelelő informálódásra úgy, hogy lehetőleg mindkét oldalon szakértői véleményt halljanak. Egy-két interjú nem fog ugyan megoldást nyújtani a problémára, de ha gondolatokat ébreszt a döntés előtt állókban, vagy azokban, akik eddig nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, már tettünk egy lépést azért, hogy megfontoltan vegyük kezünkbe a saját és gyermekeink egészségét. Mi tehát a gondolatébresztésre vállalkoztunk, a további informálódás az Önök feladata lesz.

Két részes sorozatunkban mindkét oldal szakértőjét megkérdeztük. Az alábbiakban a Dr. Ébert Jenővel készült interjúnkat olvashatják, aki negyven éven keresztül Németországban praktizált, majd Magyarországra hazatérve előbb a Nebáncsvirág Egyesület tiszteletbeli elnökeként és szakmai szóvivőjeként, majd a Kötelező helyett választható mozgalom szervezőjeként és koordinátoraként tevékenykedik. A jövő héten pedig a másik oldal álláspontját olvashatják, erről Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetőjét kérdeztük.

Az alábbi, Ébert Jenővel készült interjú végén egy szülői levelet is olvashatnak arról, helyes volt-e a döntés, amikor vállalva a meghurcoltatást és a Magyarországról való elköltözést egyáltalán nem oltatták be gyermeküket.

Mi ön szerint a védőoltás?

Lehet, hogy a válaszaim egy kicsit kemények lesznek, de én egy szókimondó ember vagyok. Az én hosszú tapasztalatom szerint, most már negyvenöt éve vagyok orvos, és több mint huszonkilenc éve az oltásokkal is foglalkozom, az a véleményem, hogy a védőoltások nem védenek. Vannak statisztikáink, hogy a nem beoltott gyermekek egészségesebbek, ami annyit jelent, hogy kevesebbet mennek orvoshoz, és kevesebbszer kell őket kórházba utalni. Ilyenek a salzburgi és a Kron-tanulmányok.

Az oltások mellett érvelők érve, hogy az évszázadokon keresztül pusztító járványok megszűntek az oltások bevezetésével. Valóban annak köszönhetjük a hosszabb életünket?

Azért, hogy a pusztító járványok elmaradtak, annak semmi köze az orvostudományhoz vagy az oltásokhoz. Az életkörülményeinknek, a higiéniás állapotoknak a megváltozása az, ami meghatározza, hogy sokkal kevesebb ember betegszik meg valamiben. Tehát ez azt jelenti, hogy az étkezésünk jobb lett, az ellátás fontos vitaminokkal általában jobb lett, tiszta vizet iszunk, a szennyvizet elvezetjük, van fűtésünk és száraz lakásunk, kényelmes hálóhelyünk. Ezek a tényezők azok, amik meghatározzák azt, hogy elmaradtak a járványok. Például valamikor régen a pestis is egy nagyon komoly betegség volt, komoly járványokkal, és az is eltűnt, pedig egyáltalán nem oltottunk ellene. Hasonló a helyzet a kolerával és a skarláttal.

Gondolom, az oltások bevezetése annak idején jó szándékkal történt...

Igen, az oltások kialakítása jó szándékkal történt, és jó szándékkal történik most is. Én nem mondanám, hogy azok az emberek, akik oltáspártiak, rosszindulatból tennék vagy csupán üzleti megfontolásból. Persze tudni kell, hogy ez egy borzasztó nagy üzlet, és erről a fogásról senki nem akar lemondani. Viszont az oltáspártiak nem látják azokat a dolgokat, amit mi, akik oltáskritikusok vagyunk. Azokat a mellékhatásokat, azokat a megbetegítő dolgokat és azokat a nehézségeket, amivel a gyermekét beoltató szülő küzd, ha valami rosszul sikerült. Csak azt hajtogatják, hogy véd, és ez sajnos nem igaz.

Van-e biztonságos védőoltás?

Nincsen. Erről nincs is statisztika, hogy mennyire biztonságos a védőoltás. Mindig csak azt mondják az oltást ajánlók, hogy az oltásoknak nagyon kevés a mellékhatása. De miért nagyon kevés a mellékhatásuk?

Nos, azért, mert az orvosok nem ismerik fel, hogy akit beoltottak, és mondjuk tíz vagy tizenöt nap múlva megbetegszik valamiben, az az oltással lenne összefüggésben. Nem veszi senki figyelembe, hogy az oltás mellékhatásainak a kialakulása lappangási idővel történik. A lappangási idő kiterjedhet néhány másodperctől néhány hétig – mint más betegség esetében is.

Ön hogyan került a másik oldalra, miért csatlakozott az oltáskritikusok táborához?

Gyakorlatból, a saját rendelőmben. Németországban 2011-ig praktizáltam, azután jöttem vissza Magyarországra. Én alapos és kíváncsi ember vagyok, aki mindenre rákérdez. Amikor rákérdeztem a betegre, hogy mégis mikor kezdődött a betegsége, mikor állt be változás az életében, akkor nagyon gyakran előfordult az, hogy a beteg kijelentette, az oltást követően egy, három, öt héttel kezdődtek a tünetek. Azóta jár orvostól orvosig, és senki nem tud neki segíteni. És akkor „felébredtem", mindez 1988-ban volt.

A sajtó eléggé megszellőztette, hogy Spanyolországban ismét megjelent a diftéria. Valóban akkora veszélyt jelent a torokgyík újbóli megjelenése?

Semmilyen különösebb veszélyt nem jelent, mert mindig vannak és lesznek betegségek, amelyek vissza-visszatérnek. Számos bizonyíték van arra az Egyesült Államokban, hogy egy száz százalékban beoltott populáció megbetegszik ugyanabban a betegségben, ami ellen be volt oltva. Itt van a 2015-ös kanyarójárvány, ahol a megbetegedettek több mint 50%-a oltott volt. Az oltás tehát nem véd, így torokgyík is, vagy kanyaró is mindig lesz. Nem kell félni a betegségektől, és hogy ezt ennyire nyomják a sajtóban, ennek bizonyos háttere kell, hogy legyen – legalábbis az én véleményem szerint.

Az a gyanúm, hogy emögött bizonyos erők állnak, akik szeretik, hogy az emberek meg vannak félemlítve. Mert az oltás előzménye nem más, mint egy félelem.Az élettől való félelem. Az élethez hozzátartoznak a betegségek, az élet maga is egy kockázat. Ha nem akarok félni, akkor meg kell tanulnom, hogyan nem szükséges félni, és hogyan lehet élvezni az életet.

Nem mindegy, hogy valaki csupán részinformációk alapján nem adatja be az oltásokat, közben meg az élet minden területén egészségtelenül él, vagy tudatos döntésről van szó. Mit kell figyelembe vennie a szülőnek ebben az esetben, ha egyik vagy másik megoldás mellett dönt?

Ez a szülő szubjektív döntése, és tulajdonképpen ez egy hit kérdése. Ha valaki nagyon meggyőzően elmondja, és félelmet kelt a szülőben, hogy hát bizony, ha jön ez a betegség, akkor nagyon nagy baj van, mert abba a betegségbe ennyi és ennyi százalék bele is hal, akkor a szülő természetesen félti a gyermekét, és be fogja oltatni a gyermekét.

Viszont, ha valaki meghallja a mi véleményünket, ami a valaszthato-oltas.hu oldalon is olvasható, és megnézi a filmeket, amelyeket oda feltettünk, akkor esetleg elgondolkodik, és felteszi magának a kérdést, érdemes-e kockáztatni.

Bizonyos oltásoknak ugyanis komoly, életbevágó mellékhatásai lehetnek. Ajánlanék Önnek és az olvasóknak egy könyvet, ami angol és német nyelven is megjelent Suzanne Humphries tollából. A nefrológus doktornő leírja mindazokat a dolgokat, amiről mi itt most beszélünk. Olyan érvelésekkel ír a témáról, és olyan ábrákkal, görbékkel igazolja, ami visszautasíthatatlan, megcáfolhatatlan.

Vannak, akik azzal érvelnek, hogy az oltásoknak köszönhetően már rég nem ezek a fertőző betegségek a vezető halálokok, hanem a különböző degeneratív (szív-és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség betegség, rák stb). Mit gondol, lehet közük a védőoltásoknak és a bennük lévő segédanyagoknak ezekhez a betegségekhez?

Egyáltalán nem kizárt, de nincs rá bizonyíték, mert nincsenek ezzel kapcsolatos megbízható és elfogadható statisztikák. Mint, ahogy W. Curchill is mondta, én csak azt a statisztikát hiszem el, amit saját magam hamisítottam. Ezek tehát attól függnek, milyenek a bejelentések. A bejelentések viszont világszerte, főleg Magyarországon nagyon rosszak. Én azt mondanám, amit bejelentenek, az csak a jéghegynek a csúcsa, és körülbelül húsz vagy akár százszorosát kellene vennünk ezeknek a bejelentéseknek.

Tehát 1–5 % között van a mellékhatás okozta tünetegyüttes, amit az emberek bejelentenek, aztán valahova feljegyeznek. Vagy rögtön a papírkosárba dobják, mint azt Magyarországon szokás. Volt rá példa, hogy az orvos elküldte a megfigyeléseit az ÁNTSZ-nek, akik kidobták mondván, hogy hülyeséget beszél. Szóval, így kezelik az orvosok bejelentéseit.

Sajnos a szülők nagy többsége nem ismeri fel a tüneteket, illetve nem hozza párhuzamba az oltásokkal. De még többször az oltó orvos tagadja az összefüggést, mert így van belesulykolva: „az nem létezik, aminek nem szabad lennie".

A gyermekbetegségek miért gyermekbetegségek? Veszélyesek-e a gyermekbetegségek egy nem oltott felnőttre nézve?

Ezeket a betegségeket azért nevezzük gyermekbetegségeknek, mert általuk trenírozzuk a szervezetünket. Sőt tanulmányok bizonyítják, hogy az, aki gyerekként átesik a kanyarón, felnőttként kevésbé lesz beteges, sőt kevesebb az esélye a rák kialakulásának is.

Tehát nagyon fontos tudni, hogy az úgynevezett gyermekbetegségeknek van egy szükségszerűsége, amit az oltásokkal kiküszöbölünk. Ennek eredménye pedig az lesz, hogy az egy és tíz éves kor között egyébként komplikációmentesen lezajló betegség kitolódhat a fiatalkorra. Ezzel pedig erősen megemelkedik a komplikációk lehetősége. A kanyarónál egy komoly és veszélyes komplikáció lehet például az agyhártyagyulladás, ezért lehetnek halállal végződő esetek.

Gondolom, ha nem kap oltást valaki, erősebb lefolyású lehet egy-egy betegség? Vannak-e enyhítő megoldások ezek esetében?

A legnagyobb probléma, amivel én találkozom, hogy az orvosok és a szülők is megijednek a láztól, és nagyon kemény módszerekkel elnyomják azt. Ez pedig gyakorlatilag az immunológiai folyamatnak a leblokkolása. Tehát, ha valakinek láza van és kiütései vannak, annak inkább örüljünk, és ne féljünk tőle. De, ha nagyon szenved a beteg, fizikálisan – pakolással, fürdővel, prizniccel – lehet a lázat enyhíteni.

Csak a lázzal kell számolnunk, semmilyen más maradandó károsodással nem?

Ha a lázat nem csökkentjük drasztikusan és gyógyszeres módon, akkor a szervezetünk meg fogja oldani a problémákat. Az antibiotikum korai bevetése is tévedés. Mert egy vírusbetegség, mint a kanyaró, mumpsz, bárányhimlő, rubeola nem reagál az antibiotikumra. Mint ahogy a neve is mutatja, az antibiotikum (antibiotikum = anti bios = élet ellen) nem használ nekünk, mert tönkreteszi a bélflóránkat, aminek viszont nagyon fontos szerepe van abban, hogy az immunrendszerünk jól működjön.

Ha a lázat csökkentem, és az első vagy a második naptól antibiotikumot szedek, az ún. akkut betegséget átnyomom krónikus betegségbe. Immungyengeség és immunkárosodás alakulhat ki. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy a betegség visszatérővé válik és ez a személy pl. négyhetente visszatérő középfülgyulladást kap.

Melyik betegség és milyen mértékű kockázattal halálos azok közül, amire ma kötelező védőoltást adnak?

Nézze, ha összeszámolja az utcai balesetek, vagy akár a lakásban történhető balesetek lehetőségét, bátran mondhatjuk, hogy az élet maga egy kockázat. Az, hogy halállal fenyegetőznek, csak a megfélemlítés része, eszköz, amivel az embereket félrevezetik.

Felnőtt-e már egy oltásmentes generáció? Készült-e statisztika az általános égészségi állapotukra vonatkozóan? Önnek milyen tapasztalatai vannak?

Nekem is vannak tapasztalataim, de készült erről egy statisztika, amit egy salzburgi kolléganőm csinált. Ez egyértelműen bebizonyította, hogy a nem beoltottak egészségesebbek. Az én tapasztalataim is azt mutatják, hogy például egy többgyermekes családban az első kettő általában be van oltva, a harmadik már kevésbé, és a többi gyerek egyáltalán nem. A szülők ugyanis látják, mi történt az előző gyerekeikkel az oltások után.

Hol vannak kötelező védőoltások Európában?

Szerintem egész Nyugat-Európában alig vannak kötelező védőoltások. Leginkább csak az ún. régi szocialista országokban, mint Magyarország, Románia, Csehország, Lengyelország, Szlovákia. Itt úgynevezett drákói szigorral be is oltanak minden gyermeket.

Ha jól tudom, a BCG-oltás Nyugat-Európában már egyáltalán nem ajánlott, nálunk, Romániában és Magyarországon kötelező.

Igen, a gyerekeket a megszületésük után már a második-harmadik napon beoltják ezzel a borzasztó oltással, ami bizonyítottan nem véd. Németországban, Ausztriában, Svájcban ez az oltás nem ajánlott.

Minden orvos azt tanulja, a gyermek immunitása három év alatt alakul ki. Ez hogy fér össze az újszülött életének első napjaiban beadandó oltás logikájával?

Az oltásokban csak remény van, logika nincs bennük. Az első három évben nem szabadna semmiféle oltást és semmiféle immunmanipuláló szert a gyermekeknek beadni, csak így lesz egy egészséges felnőtt belőle. Sokkal kevesebben halnának így bele más immunológiai betegségekbe.

A higanyt és az alumíniumszármazékot tartják a legveszélyesebb segédanyagnak az oltások kapcsán. Megtalálhatók-e ezek továbbra is a vakcinákban? Ha igen, miért veszélyesek?

Az igaz, hogy az alumínium minden oltásban benne van, kivétel nélkül. A higany a gyermekoltásokban már nincs benne Magyarországon, ezt helyettesítik más anyagokkal. De ezek a más anyagok, ún. immunmodulánsok sem sokkal jobbak, mint az előbbiek, tehát a veszélyesség megmaradt. Az alumíniumról viszont már nagyon sok publikáció megjelent. Ezt az anyagot mindössze kb. száz éve használjuk, ezért a szervezetünk nincs hozzászokva. Ha nem szájon keresztül jut be a szervezetünkbe, hanem direkt módon az izomba fecskendezve, olyan reakciók történnek, amelyek tudományosan még nincsenek teljesen tisztázva. Nagyon sok mindent megfigyeltek, és sok minden le is van írva, az önmagában az alumínium hatásairól is lehetne disszertációt írni vagy előadást tartani.

Lehet-e összefüggés a rengeteg allergiás megbetegedés és az oltások között?

Nem csak lehet, hanem van. Az allergia is egy immunológiai folyamat, hiszen az immunrendszernek ez egy hibás reakciója. Ezek a betegségek, mint az allergia, autoimmun betegségek, krónikus bronchitis, asztma és a többi, általában szteroidokkal kezelt betegségek, szerény véleményem szerint mind arra vezethetők vissza, hogy ilyen sokat oltunk.

Tehát nagyon nagy jelentősége van az oltásoknak a krónikus betegségeknek a kialakulásában. Ezzel is azt szeretném mondani, hogy az oltásokkal először beteggé tesszük az embert, és utána évtizedeken keresztül kezelhetjük. Ez pedig sem a betegnek, sem az államnak nem jó, a gyógyszergyártóknak viszont nagyon.

Ami érthetetlen számomra, az a gyermekrák. Lát-e összefüggést az oltásokkal bevitt vegyi anyagok, nehézfémek és az ilyen megbetegedések között?

Ezzel kapcsolatos statisztikák nem állnak a rendelkezésünkre, semmi konkrétat nem tudok állítani. Viszont meg kellene vizsgálni ilyen szempontból egy beoltott és egy nem beoltott populációt. Ilyen statisztikát azonban egyetlen állam sem készített a világon, a gyógyszergyáraknak pedig nem érdekük.

Tehát, ha az a beállítottság van, hogy mindenkit be kell oltani, mert mindenkit védeni kell, és minden embernek joga van az oltáshoz. Ebből kiindulva eljutunk oda, hogy ez egy etikai kérdéssé válik. Mert a nem beoltott veszélyezteti a beoltottat.

Mitől tart az, aki be van oltva, holott elvileg annak lenne nagyobb félnivalója, aki nem kapta meg a vakcinát?

Ez a logika nem helyes. A beoltottak azt hiszik, hogy védve vannak. A nem beoltottak örülnek, hogy nincsenek beoltva, mert tudják, hogy az ő immunrendszerük normálisan működik. Ez a beoltottaknál nem így van. Arról, hogy ki mitől fél, statisztikát lehetne csinálni, de ez pillanatnyilag nem létezik.

A nem beoltottak általában nem félnek, mert bíznak a saját immunrendszerük működésében. A beoltottak annál inkább félnek. Megfigyelhető, hogy például az Egyesült Államokban mindenki mindentől fél. Csak a megfélemlített és elbizonytalanodott teszi azt, amit követelnek tőle, elhiszi azt, amit a fehér köpenyes és annak hivatala meggyőzően szuggerál.

Ezek alapján tehát nem lenne jogos kizárni a közösségekből azokat a gyerekeket, akik nem voltak beoltva?

Hát ez az őrület. Mitől félnek? Aki be van oltva, az állítólag védett. A közösségből való kizárás pedig egy olyan logika, amit én nem értek. Újabban tudjuk, hogy ez ellenkezőleg van: a frissen beoltottak hetekig szórják az oltóvírusokat, aminek következtében mind a beoltottak, mind a nem beoltottak megbetegedhetnek. Tehát ki fertőz meg kit? A védőoltás név nem helyénvaló!

Van-e remény arra, hogy valamikor megszűnik a kötelező oltás Magyarországon?

Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy nincsen, annak ellenére, hogy több ezer aláírást gyűjtöttünk, hogy kötelező helyett választható legyen az oltás.

Ezt beadtuk 2014 novemberében, és a mai napig nem kaptunk rá semmilyen választ. Ebből is látható, hogy a magyar egészségügynek mi a beállítottsága az oltásokkal kapcsolatban. Az a véleményem, hogy ha valaki komolyan informálódik, rá fog döbbeni, hogy mindaz, amit az orvosok az oltásokról mesélnek, nemhogy fél, de még egy negyed igazság sincs.

Csatlakoznak-e önökhöz orvoskollégák?

Csatlakoznának jó számmal, de nem merik kimondani az igazságot, mert féltik a praxisukat. Elismerik a rendszer hibáit, de hivatalosan nem vállalják a véleményüket. Ilyen orvost sokat ismerek.

Igaz az a hír, hogy meg lehet „vásárolni" orvosoktól az oltottságról szóló igazolást?

Sajnos igaz. Ebben benne van a beteggel való együttérzés is, de ez tulajdonképpen csalás. A legborzasztóbb az, hogy ezért sincs megbízható statisztika, mert a hivatalos álláspont szerint Magyarország lakosságának 99,5 %-a be van oltva, ez pedig nem igaz. De járványok sincsenek. Beszéljünk például a fekete himlőről. Azt mondják, azért tűnt el, mert annyit oltottunk. Valójában akkor tűnt el, amikor abbahagytuk az oltást a '70-es években. A történelemből pedig tanulnunk kellene. A legfontosabb, hogy a szülők hiteles helyekről informálódjanak.

(Dr. Ébert Jenő: A homeopátia gyógyító ereje c. könyvében egy egész fejezetet szentel az oltásokkal kapcsolatos kérdéskörnek. De az angolul vagy németül értőknek szintén segítség lehet a döntésben a Dr. Suzanne Humphries: Dissolving Illusions c. könyve. – szerk.)

Magyar Roland évekkel ezelőtt Magyarországon vállalta a meghurcoltatást, mert nem engedte beoltatni kislányát, Csermelyt. Egy ideig a média felkapta az ügyet, mert a komoly pénzbírságoktól a gyámüggyel való fenyegetőzéseken keresztül a bírósági tárgyalásokig mindennel megpróbálták "meggyőzni"a családot. Egy ideje csend van körülöttük. A napokban sikerült megtalálnom őket az internet segítségével, és arra kértem a már Angliában élő családot, meséljenek gyermekük egészségi állapotáról, mindennapjairól. Roland szívesen és büszkén mesélt:

Kedves Réka és székelyföldi anyukák, no meg apukák!

A megkeresésre örömmel válaszolok, mert megerősítést vár, hogy a döntésünk, miszerint nem oltattuk be a gyermekünket a várt következményeket hozta, vagyis azt, hogy Csermely lányunk jó egészségnek örvend. Erről ugyanis csak örömmel és büszkeséggel szólhatok.

Igaz, az üzenetet Angliából küldöm, ahol már kerek egy évet töltöttünk, és a kivándorlásunk egyik komoly indtéka az itt lelhető oltásszabadság volt. Ugyanis ez számunkra nem alku tárgya, mint ahogy erről korábban már Magyarországon is nyilatkoztunk a különböző sajtóorgánumoknak és a bíróság(ok) felé. Csermely néhány napja ünnepelte az ötödik születésnapját és továbbra is áll, hogy nála pszichésen es fizikailag egészségesebb emberrel (nemhogy 5 évessel!) nem találkozott még sem a feleségem, az amerikai Cheryl, sem én, az Aradon született, majd gimnazista koromban Magyarországra származott Roland.

Ez tény, aminek a keresetlen leképeződését nap mint nap tapasztaljuk, amint Csermely a maga természetével másokhoz viszonyul, kortól függetlenül. A kortársai gyakran csak ámulva nézik az öntudatos, mégsem öntelt, kirobbanó energiájú lányt, míg az idősebbek viccelődnek (persze én tudom, hogy komolyan így van), hogy bárcsak fele annyi energiájuk lenne, mint neki.

Csermely ma sem tud még orrot fújni, mert nem volt alkalma megtanulni, semmire nem allergiás, s tekintete az élénk észjárásának hű tükre (sajnos ez a legtöbb gyerekről nem mondható el). Itt javasolnám, hogy a következő linken látogassatok el a blogunk megfelelő oldalaira, és bóklásszatok kedvetekre egy teljes esztendő képeiben az ő két és féltől három és fél éves koráig terjedő időszakából . A látása, hallása, szaglása, minden érzékszerve kitűnő egészségnek örvend. Fülgyulladás? Mi az? A minap megkérdezte tőlem, mi a láz? Széklet? Kiváló, süllyed, mint a kő, naponta többször is. Ez elvezet az életmódunkhoz, mert mi, a szülei A1-es tej (a hagyomanyosan beszerezhető tehéntej) es gluténérzékenyek lévén megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy őt is megóvjuk ezektől a halmozodó hatásaik miatt.

Édesítőszerként soha nem használunk fehérített kristálycukrot és a barna nádcukrot is csak módjával (méz, nádcukor, melasz, és egyéb természetes szirupok azok, amiket alkalmazunk a konyhában), így aztán igazán szembetűnő a hangulat és viselkedésbeli változás, amikor be-becsúszik valami cukros. Ilyenkor kissé kivetkőzik önmagából, duzzog, agresszív, stb. szóval ő egy jó megmondhatója, milyen átkos a természetellenes tömenységű finomított cukor. És a társadalmaink döntik magukba.

Csermelynek viszont egyetlen szuvas foga sincs (ne is legyen), és csak a fogzománca serult itt-ott a nyers tej hiányában, amit itt Angliában már elkezdtünk pótolni nyers kecsketejjel és az abból erjesztett aludtejjel. Nézzetek utána az A2-es tej temájának. Ilyen nemcsak az emberi anyatej, a kecske és a juh vagy a bivaly teje, de a nem mutáns teheneké is. Ezek a fajta tejek nyersen, legelőről fogyasztva kivédik a tejfehérje (kazein) érzékenységet. Szóval, kövessétek a blogunkat, amiben gyakran ott szerepel valamilyen formában a lányunk is. Ő egy óriási inspiráció számunkra, és bízunk benne, hogy bennetek is megszilárdíthatja a döntést, hogy a magatok kezébe vegyétek a gyermekeitek és az ő testi jóllétüknek a sorsát. A legjobbakat kivánjuk nektek! Üdvözlettel, Magyar Roland és családja.