A székelykeresztúri nő tizenkét éve él az Államokban, jelenleg Sarasota az otthona. A Mexikói öböl partján, a Floridai-félsziget nyugati partján fekvő várost körülbelül annyian lakják, mint Székelyudvarhelyt, de kiterjedése jóval nagyobb.

Hogyan lehet felkészülni egy hurrikánra? Mennyire félelmetes?

A média meg a hírek elkezdtek figyelmeztetni, hogy jön a vihar. De először úgy volt, hogy csak a keleti oldalt fogja érinteni, ami tőlünk messze van. Azt mondták, hogy amit mi érezhetünk, csak egy trópusi vihar jellegű esemény lesz. Az ilyen viharok hosszan tartó esőzésekkel, erős széllel járnak, az sem kellemes, de elviselhető.

Aztán csütörtökön délután a modelleket elkezdték felénk irányítani. Ekkor már azokat, akik lent laknak Miamiban, kezdték evakuálni. Már több millió ember az úton volt. Felmenni az autópályákra, amikor ennyire tele van, elég félelmetes. Üzemanyagot is egyre nehezebben lehetett találni, mivel a benzinszállítmányok is elakadtak a viharban. Az emberek nem csak az autóikba tankoltak, hanem kannákba is, ki, amibe érte.

Amikor kiderült, hogy erre irányul a vihar, dilemmában voltunk, hogy induljunk-e el, de féltünk felmenni az autópályára két gyerekkel.

Szombat reggel volt a legijesztőbb, akkor úgy mutatták, hogy egyenesen a mi városunk fele tart a vihar, és fel fog erősödni négyes kategóriára. Akkor szinte pánikszerűen nekifogtunk csomagolni, nagyon vacilláltunk, hogy menjünk, vagy maradjunk. Időközben a házunkat már felszereltük, az ablakokra acéllemez védőket raktunk. A hurrikán ideje alatt, ami a legfontosabb, hogy az ablakaid le legyenek zárva, mert ahogy bejön a szél, valahol ki kell mennie, és általában a tetőt viszi. Amit gyakran a tévében lehet látni, hogy lerombolta a szél a házakat, azok többnyire faházak vagy lakókocsik. A betonházak kibírják általában. Inkább attól féltünk, hogy a házunktól néhány száz méternyire levő folyó kiönt. Mindenki más dologtól félt. Van, aki a szél erejétől, van, aki az áradásoktól.

A médiából áradó figyelmeztetések hasznosak vagy inkább pánikot keltenek?

A média ereje, a figyelmeztetések arra jók voltak, hogy időben elmentünk és vettünk elég ennivalót meg vizet. Ilyen szempontból jó volt, viszont nagyon meg is ijesztett. Voltak olyan animációs filmek, amik mutatták, hogy mit jelenthet a szélnek az ereje, hogy mennyit bír meg egy ház. Ültünk és néztük, hogy vajon a mi házunk ezt kibírja? Mutatták, hogy a három láb magas áradás már el tud sodorni egy embert, a hat láb magas az autót is viszi.

Egyik barátom úgy írta le ezt, hogy Irma olyan volt, mint egy hullámvasút, amire egyáltalán nem akarsz felülni, de muszáj menned.

Végül úgy döntöttünk, hogy itt maradunk a házban, a barátaink, akik kicsit közelebb laknak a vízhez, átjöttek szombaton hozzánk. Akkor egész nap néztük a modelleket, hogy merre kanyarodik, hogy jön a hurrikán. Feszült volt a hangulat, mindenki ideges volt, végül szombaton éjszaka úgy döntöttünk, hogy bemegyünk egy óvóhelyre, úgynevezett shelter-be, egy iskolába.

Az összes állami iskola úgy van építve, hogy kibírnak egy 4-5 kategóriás hurrikánt, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, mert szombaton este azt mutatta az előrejelzés, hogy egyenesen felénk jön. Ott voltunk vasárnap éjszaka is, és hétfőn jöttünk haza. Vittünk takarókat meg párnákat, és mivel nekünk van macskánk, vittük a macskát is, a barátaink hozták a kutyát. Akik állatokkal mentek, azokat a folyosón helyezték el, ami egyébként a legbiztonságosabb, ha hurrikán van. Ott semmit nem hallottunk, a szelet sem, a gyerekek átaludták a vihart, nekik nem volt ijesztő. Nem volt egyáltalán kényelmes, nem volt egy szállodai üdülés, viszont nyugodtabbak voltunk.

Mi történt mialatt az iskolában voltatok?

Van egy ilyen legenda, ami azt hiszem, most már bebizonyosodott, hogy a bennszülött indiánok, akik régen itt éltek Sarasotán, megáldották a várost és az öbölt, hogy minket ne tudjanak a viharok érinteni. Ugyanazon a folyosón, ahol mi voltunk, volt egy másik magyar család is, és ott az apuka egész végig a telefonon követte a modelleket, és egyre nagyobb meggyőződéssel kezdte mondani, hogy el fog kerülni minket a hurrikán.

Habár a híradó még mindig azt mutatta, hogy egyenesen felénk jön. Végül az indián áldás csak bejött, tőlünk nem messze, a szomszéd várost majdnem érintette, minket, szinte csodával határos módon kikerült. Sok helyen nincs, vagy napokig nem volt áram és víz, egy csomó fa kidőlt, de komolyabb kár nem keletkezett. A szomszéd városokban már öntött el házakat a víz, vagy házakra dőlt a fa.

Ilyenkor teljesen megáll az élet?

A legtöbb munkahely szombaton már bezárt, a benzinkutak még nyitva tartottak, de minden egyéb be volt zárva. Az tanítás csak jövő hétfőn kezdődik újra, mert az összes iskola be volt rendezve ilyen óvóhelynek. Azokat ki kell takarítani, újra rendbe kell szedni. Volt olyan iskola, ahova betegeket vittek be, voltak ott orvosok, nővérek szolgálatban. Rengeteg önkéntes segített a vihar alatt és utána is, takarítottak, vizet, ételt osztottak.

Hogy élitek túl a hurrikán utáni napokat?

Napokig áram nélkül voltunk, de a kinti sütőn fel tudtuk melegíteni az ételt, vásároltunk egy csomó konzervet, előkészített ételeket, azokat melegítgetjük. Kényelmetlen, de senki nem panaszkodik. Mindenki rettentően hálás, hogy ennyivel megúsztuk, mert ahhoz képest, hogy a Karib-szigeteket hogy szétverte, semmiség az, hogy nálunk nincsen pár napig áram. Van házunk, van vizünk, egészségesek vagyunk. Ez a legkisebb gond.

Korábban éltél már át hurrikánt?

Mikor legelőször kijöttem, volt egy hurrikán, aminek a közelében voltunk, de akkor még nem volt ez a médiaáradat. Akkor annyit vettünk észre, hogy hű, de rossz idő van, aztán elmúlt. De akkor teljesen más volt a tét, nem volt gyerekünk. Most ez volt a legnehezebb, hogy mi lesz a gyerekeinkkel, hogy tudjuk őket biztonságban tartani, ha jön az áradás vagy a szél.

Otthonról nagyon sokan érdeklődtek, imádkoztak, az jólesett, de ugyanakkor meg is ijesztett. Ez olyan, hogy látod a filmekben, hogy ilyenek történnek, és azt gondolod, ez velem biztosan nem történik meg.

Nagyon sok barátom, munkatársam helyi, ők már több hurrikánt túléltek. Mikor kezdték mondani a hírekben, hogy erre jön Irma, ők azt mondták, hogy áh, ők olyan rég itt vannak, nem indulnak útnak. De mégis, ahogy közeledett, mindenkinek az arcán lehettet látni az aggodalmat.

Hogyan állnak talpra azok, akiknek mindenét elvitte a vihar?

Az emberek általában banki kölcsönnel veszik a házaikat és a biztosítás ilyenkor kötelező. Attól függően, hogy milyen helyen van a házad, árvízbiztosításod is lehet. Elméletileg minden le van biztosítva, csak a társaságoktól függ, hogy mikor kapod meg a pénzt. Egyébként van egy segélyvonal, amit fel lehet hívni, ha nincs áram meg víz a házadban, és akkor elhelyeznek egy hotelben, amíg visszaáll a rend. Az emberek is nagyon segítőkészek ilyenkor, ha valakit elmosott a víz, akkor rokonokhoz, barátokhoz megy.

Mielőtt jött a vihar, a hatóságok megmondták, hogy mindenki próbáljon begyűjteni annyi élelmet, vizet, és elemlámpát, gyertyákat, hogy élje túl, ha az első 72 órában nem jutnak el hozzá.

Mindenkinek az volt a hozzáállása, hogy ha a házadat elmossa, autódat elviszi, nem baj, mert minden helyreállítható, csak te menekülj meg. Dolgozunk, csinosítgatjuk a házunkat, de mikor arra került a sor, hogy megyünk be a shelterbe, semmit nem mozdítottunk. Éppen a papírok legyenek nálunk, meg a gyerekeknek, ami kell.

Sok a médiában a zagyva, de alapvetően oda kell figyelni, ha figyelmeztetnek. Mert az, hogy minket elkerült a vihar, mondhatom, hogy isteni közbenjárásnak köszönhető. Lehetett volna sokkal rosszabb, elvihette volna az egész városunkat. Egymásra kell nagyon vigyáznunk, minden más helyettesíthető.

Miért jön a világvége?

Nagy István meteorológussal arról beszélgettünk, hogy mi áll ezeknek a hatalmas trópusi viharoknak a hátterében, hogyan alakulnak ki, illetve, hogy elérhetnek-e hozzánk ezeknek a jelenségeknek a hatásai.

Hogyan képes egy vihar több száz kilométeresre növekedni?

A trópusi viharok az egyenlítői zónában kezdődnek, ahol gyakoriak a zivatarok. Egy alacsonyabb légnyomású térség jön létre, ami a szállító áramlatok révén eltolódik nyugatra, kivándorol az óceán fölé. Ahogy a víz fölé érnek, ott kezdődik a „buli".

Az Egyenlítő menti víztömeg értelemszerűen meleg. Amikor föléje kerül egy alacsony nyomású régió, ott ez a zivatargóc tovább fejlődik. Minél több nedves, páradús levegő zúdúl bele, annál jobban felfűti ezt a rendszert, és akkor egy visszacsatolás történik: minél intenzívebb a vihar, annál több levegőt húz fel, annál jobban lemélyül a nyomás. Így kezdődik a folyamat, amit trópusi depressziónak hívunk. Nem pszichológiai értelemben.

Érdekesség, hogy miközben az alacsony nyomású térség vándorol észak-nyugat, vagyis Észak-Amerika fele az afrikai partoktól, a Föld forgása kifejt egy csavaró nyomatékot erre az egész rendszerre. A szelek csavart pályát vesznek fel, ezt hívják Coriolis-erőnek, amitől mindenféle alacsony légnyomású időjárási szisztéma bepördül. Az északi féltekén az óra járásával ellentétes irányban történik ez, a déli féltekén fordítva. Ezért forognak a viharok.

Ha megvan a meleg óceán és a kellő környezet, a szállítóáramlatok kellő sebességgel tudják sodorni, akkor gyakorlatilag akár hetekig is működhet ez a folyamat.

Mi határozza meg egy trópusi vihar erejét?

Hogy mitől lesz erősebb, vagy gyengébb, az is szabályozza, hogy milyen víztömeg fölött halad el. Például, ha Katrina hurrikánról beszélünk, ott az volt az egyik fő tényező, hogy a víz felszíne 31 Celsius fok körül volt, plusz a futóáramlat rásegített, hogy ne veszítsen az intenzitásából, sőt felfokozza azt, azáltal, hogy kiszívta a levegőt a hurrikán közepéből. Ez tovább mélyítette a légnyomást, ami pedig erős szeleket okozott a hurrikán szemfalában.

A hurrikán közepén, amit a hurrikán szemének neveznek, nyugodt körülmények vannak. A szemfalban viszont, ahol spirálban áramlik fölfele a levegő, ott a legerősebb a szél. Fontos megemlíteni, hogy nem csak a szélnek van pusztító hatása, hanem a víznek is. Az alacsony nyomás megemeli a vízfelületet, mint a porszívó a szőnyeget. Sok esetben így okoz pusztító áradást a hurrikán.

A Saffir-Simphson féle skála szerint 5 kategóriába lehet sorolni a hurrikánokat a szélsebességük függvényében. Az egyes kategóriában 100-150 km/órás a szélsebesség, az ötödikben már 250 km/óra fölötti, és ezek nem rövid széllökések, hanem perceken át tartó szélsebesség. Azt kell tudni, hogy egy 150-170 km/ órás szél már képes elsodorni egy embert.

Van különbség a hurrikánok, tájfunok vagy tornádók között?

A hurrikán és a tájfun csupán a trópusi ciklonnak más-más megnevezései. Hurrikánoknak az Atlanti óceánon kialakulókat, tájfunnak pedig a Csendes-óceániakat hívják. A tájfunok általában intenzívebbek, mert a Csendes-óceán nagyobb, így több „üzemanyaghoz" jutnak a viharok.

A tornádóban és hurrikánban csak az a közös, hogy mindkettő forog. A trópusi ciklon, vagyis a hurrikán azonban hatalmas. Átlagosan 30-40 kilométer átmérőjű a szeme, és több száz kilométeres a teljes átmérője. A tornádó ehhez képest nagyon kicsi, éles tölcsér. A legnagyobb megmért tornádó 3,9 kilométer átmérőjű volt, akkora, mint a Central Park New Yorkban.

A hurrikán pedig nem egy egyszerű vihar, hanem egy viharrendszer. A magjában történik a hőcirkuláció, és a karjaiban zivatarzónák vannak. A zivataron belül pedig kialakulhat tornádó is.

Európát veszélyeztetheti hasonló vihar?

Nem igazán, mert ahhoz, hogy létrejöjjön egy hurrikán, hatalmas víztömeg szükséges. Nagyon ritkán a Földközi-tenger felületén képződnek úgynevezett medikánok, a trópusi ciklonokhoz hasonló viharok. De a szárazföld fölé érve széthullanak a viharrendszerek, ahogy az Irmával is történt. A hurrikánok leggyakrabban így érnek véget.

Ami megtörténhet a jelenleg is az óceán fölött tomboló José hurrikánnal, hogy az áramlás felhozza Európa fele. Ettől nem kell megijedni, nem fog itt pusztítást okozni, mert időközben felveszi az itteni ciklonok struktúráját, maximum néhány nap esőt fog hozni.