A rendszerben maga a telefon a legkevésbé érdekes (egy hétköznapi Nokia N73-at használtak a kísérletekben), a lényeg a hozzá kapcsolódó, EEG-re alapuló érzékelő, ami rögzíti, hogy milyen számra gondol a felhasználó, majd azt Bluetooth-kapcsolaton át elküldi a telefonnak.

Az agy elektromágneses aktivitását mérő EEG a fejre helyezett elektródákkal működik, és rövid betanítási periódus után nagy biztonsággal képes azonosítani a felhasználó agya által produkált jeleket, amikor az az egyes számjegyekre gondol. A kísérletben az önként jelentkezők 70 százalékánál sikerült elérni a hibátlanhoz közeli számfelismerési hatékonyságot a rendszernek.

Hogy mitől függ az, hogy kinek mennyire könnyen olvasható az agya ilyen szempontból, egyelőre nem tudni, maga a kísérlet vezetője Tzyy-Ping Jung is a géppel nehezebben együttműködők közé tartozik, nála csak 85 százalékban tudta a gép eltalálni, milyen számra gondol éppen.

Az egész gondolatolvasó rendszer az elektródákat tartalmazó fejpántból és egy miniszámítógépből áll, a kutatók szerint ha sikerül tovább növelni a hatékonyságát, sokat segíthet testi fogyatékossággal élők telefonhasználatában, de maga a technológia alkalmas lehet arra is, hogy nagy fokú koncentrációt igénylő munkát végzők (például légiirányítók) agyműködését figyelje, és jelezzen, ha csökken az alany fókuszáltsága, ami pontenciális vészhelyzethez vezethet.