Mindig is az a korán kelő típus volt. Reggel ki az ágyból, a lyukas, pisiszagú pizsamát félredobja, az asszony majd elrakja, az a „dóga". Kávé, cigi, borotválkozás, kék ing, indulás.

Hosszan szemléli a lepusztult, naponta látott tájat, mozgó székén nem húzza meg a csavart. Mert minek is? Nem az övé a jármű, habár felel érte. Vidéki buszsofőr ő, Pesten csak kirándulni volt.

A nyolcvanas évek üzemanyag-krízisekor nagyon nagy embernek számított, s még megmaradt barátai is inkább erre a korra gondolnak, ha látják savanyú, izzadt arcát – nagyon keveset változott azóta, mondhatni szinte semmit: ugyanazzal a hévvel lép a gázra, mint ezelőtt mondjuk huszonöt évvel, s a háta mögött ülő arcok is ugyanazok. Legfennebb ráncosabbak. Amolyan

mozgó, ritkuló aszaltszilva-gyűjtemény.

Gödröknél ide-oda imbolyognak kalapba, kucsmába bújtatott zsíros fejeik és vele együtt szívják a finom port, amely minden ajtó-, vagy ablaknyitásnál beáramlik a meleg, koszos buszba.

De volt idő, amikor marhavagonhoz hasonló állapotban vitte a százfős tömeget, amely fel-felvisított egy-egy tyúkszemre lépésnél vagy mellbekönyöklésnél. Ő soha nem szólt semmit ilyen esetekben, őt nem nyomták, nem is igen érdekelték. Akkor akadtak néha nehézségei, amikor az állomási pisilés után indulni kellett, s a bezárt busz ajtajánál tízesével tolongtak jajgatva, üvöltözve.

„Mennyenek fére innét immá, asztot a kúrva úristennyit magoknak, emberek! Há mit akarnak?" Így kiáltott fel szigorúan kezében egy összehajtott papírral, kulccsomóval, gyűrött vászonnadrágját pedig ebben a pillanatban érte el az eddig csak a szakadt alsónadrágján szétterjedő, már rázás után kicseppentett vizeletmennyiség. S a morgó tömeg, benne Jézust tisztelve, utat nyitott, csupán a virágszőnyeg hiányzott.

Csak egészség, az legyen

Reggeli, nincs, az asszony pakolt valamit, azt egy megállóban majd. Vezetés közben oldalra ritkán néz, cigarettája végletekig szívott nyálas csikkét előre meredve baloldalra pöccinti ki a lehúzott ablakon a tehéncsordába. Most kinéz.

Int a pásztor, visszaint. („Egésségöt!""Egésség!")

Fülkagylója szőrpamacsán vastagon áll a világosbarna baracklekvárhoz hasonló zsír, amelybe hetente beletúr, akárcsak gondoktól, „idegösségtőll" fehéredő hajába.

Egyik legkedveltebb elfoglaltsága a jegyosztás. Régebb egy hatalmas fémszerszámmal kellett „pöcsétőlni", ma másképp van ez is. Gondosan kevés jegyet ad el, de annál több aprópénz koppan a műszerfalon. Ilyenkor valami ösztönből, nagyon mélyről jövő, szinkronban csinált kettős fejbiccentés jelzi, hogy mindketten jól jártak. Néha pedig csodálkozik, hogy miért vették ki ezt vagy azt a járatot...

Dél van. Mennek, megy az élet, meneget. Ahogy a busz. Panaszkodik ő is, panaszkodik a jobbján álldogáló utas is, halkan duruzsol és nevetgél fánkszerű fülébe mindennapi, olcsó gondokat. A téma mondhatni univerzális: rossz a kormány, kicsi a fizetés, nincs mit megenni, idén se vágunk disznyót. Mert nincs miből. „Apóssomék éppeg tennap vágtak." Van miből.

Gyerekkorában éppen térdig állt egy ganyélével telt pocsolyában, amikor az apja a bodegából hazajövet megkérdezte:

„Mi leszel, ha nagy leszel, pujdedák?"

„Soffér!" – vetette vissza foghegyről, majd köpött egy akkorát, hogy az a patakot is átrepülte. Az a szép fényes jövő...

Aszaltszilva-gyűjteménye leszálláskor sűrű fejbólintások közepette úgy köszöni meg munkáját, mintha nem ez volna a kötelessége, s csak úgy saját szakállára porozna végig a vidéken. Egyszer volt, hogy valami hátizsákos fiatal kérte a visszajáró aprót, s mikor ő annyit mondott, hogy „Mennyen hátra oda, né, űjjön le, s osztán elékerittem valahonnétról!", a fiú fogai között, alig hallhatóan ez szűrődött ki: „Köcsög..."

Egyébként mindig rosszkedvű, még este is, amire hazaér, és bőségesen megbédel. Állítólag mosolyogni utoljára akkor látták, amikor észrevette, hogy egy rossz jelzés után hibájából egy biciklis a sáncban landolt és az egyre távolodó, kétségbeesett, fájdalmas ordításból kivehető volt, hogy kezét-lábát összetörte.

Végállomásnál hangosan szuszog a busz, ő pedig kiszállva elfingja magát, mielőtt rágyújtana. Szereti a szalonnát, teste körül az üzemanyag bűze csatát veszít az izzadságszaggal.