„Unom a karácsonyt, b..meg!" – hallom ismerőstől, nem ismerőstől, olvasom a Facebook-on, karácsonygyalázó mémek, beszólások, okosságok és butaságok jönnek szembe úton-útfélen. Röpködnek a levegőben és a virtuális térben a „csak éljük túl ezeket a napokat", a „jaj, mit vegyek neki, neki meg neki?", a „jaj, nem lesz meg idejében semmi", az „úgy unom a karácsonyi dalokat", „csináljunk anti-karácsony-mozgalmat, b..meg" a leginkább ismerős és stresszelő mondatok. Ahelyett, hogy legalább most hagynánk a francba minden ilyent és végre lenyugodnánk.

Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy nem unom, sőt szeretem a karácsonyt. Bocs, inkább imádom. Degeszre eszem magam nyers tésztával, imádom a fenyőfa és a fahéjas narancs illatát, a norvégmintás pulcsi alá vett, de színben oda nem illő, élesre vasalt inget, a szőnyegbe nyomott süteménydarabot, a száraz vörösbort a karácsonyi dalok mellé és minden más olyan megszokott dolgot, amit az átlagember mára már utál, mert annyira túlcsépeltük. Jó, a Reszkessetek betörőket pont nem, az már tényleg unalmas. De ötévente elmegy belőle tíz perc.

De mitől is fasza számomra a karácsony?

Nem az idegességtől, az szent biztos és nem is attól, hogy a szentestét megelőző napon mindenhol meg kell jelenni, vagy attól, hogy egyesek szakmai sms-sel vagy mindennapos hülyeségeikkel fárasztanak. Ha legalább ezekben a napokban képesek vagyunk egymást békén hagyni és nem ekkor próbáljuk megváltani a világot, akkor az már egy nagyon jó kiindulópont. Vagy állapot, ahogy tetszik.

Egy. Vannak vagány karácsonyi dalok is.

Egyszer készítettem egy összeállítást ezekeből a dalokból, ezeket itt lehet meghallgatni – a Killers azóta is készített néhányat, de most már nem megy tovább a minden éves tempó, az egészet egyben itt meg tudod hallgatni.

A Fairytale of New York azóta is verhetetlen ebben a műfajban, de a Dropkick Murphys is annyira kifigurázta azóta a karácsonyt, hogy egészen jó, muszáj felvenni egy jó karácsonyi tracklistre. Ja, és vannak nem kimondottan karácsonyi, de igen jó téli „jellegű" lemezek, mint például Stingnek az If on a winter's night vagy Tori Amosnak a Midwinter Graces című albuma.

De lehet, hogy idén Pentatonix fog szólni, miközben állítjuk a karácsonyfát, s ezzel rá is térünk a következőre.

Kettő. A karácsonyfaállítás hangulata.

Évről-évre képes vagyok újra és újra eljátszani a feleségem előtt a „köcsög karácsonyfaállító egy napját" – bevallom, a cikk megírásának idején picit saját magamból is ihletődtem (ki nem káromkodta volna el magát legalább egyszer az életben ebben a helyzetben..?), de alapvetően viccesen fogom fel a helyzetet, végigröhögjük azt az egy-két órát.

Három. Vannak igen jó karácsonyi filmek is.

Illetve olyan filmek, amiket karácsonykor lehet megnézni. Nyilvánvaló, hogy nem a Sátántangó 421 percére gondoltam, de az életben legalább kétszer azt is meg kell nézni. Ahogy másnál elmaradhatatlan a Reszkessetek, betőrők!, nálunk az utóbbi években nem járt le karácsony első napja a Brian élete nélkül. Képes vagyok huszonöt-harmincadszorra is megnézni a Monty Python-klasszikust, szállóigévé vált mondatait pedig nemcsak karácsonykor használni.

Vannak a klasszikus karácsonyi filmek, ezekről itt vagy itt találsz egy-egy listát, de számomra a Fegyverszünet karácsonyra az egyik etalon. Jó, Az élet csodaszép is nagyon jó. Csodaszép.

Négy. Karácsonykor van a Boxing Day.

Aminek köze nincs az ökölvíváshoz, annál inkább az angol focihoz. Nem sok jobb dolog van annál, mint hogy karácsony másodnapján egy pohár vörösborral a fotelben hátradőlve végignézem, ahogy a Liverpool elver valakit, a Manchester United vagy az Everton pedig kikap, vagy odahaza elhullat két fontos pontot.

Nyilván mindig nem jöhet minden úgy össze, mint 1963. december 26-án (Burnley-Manchester United 6-1, Leicester City-Everton 2-0, Liverpool-Stoke City 6-1), de alig várom, hogy idén a Swansea-t lecsapja a Pool, a Manchester United pontot veszítsen a Burnley ellen, a Newcastle pedig meglepetésre jól elverje a listavezető Manchester Cityt. A boxing day történetébe itt lehet belemerülni, egyáltalán nem mondom azt, hogy nem érdemes, mert az, ha szereted az angol focit.

Öt. Van idő végre napokig olvasni. 

Nemcsak a karácsonyra kapott könyveket. Ehhez nem kell több kommentár. 

Még sorolhatnám, de attól félek, hogy annyi minden benne lenne, hogy teleírnánk a karácsonyt programmal, s pont ez ellen küzdünk, igaz? Hiszen ott vannak még a kocsmakoncertek (figyelem, idén is lesznek, nem is egy!), a bulik, a jó vörösboros beszélgetések a hazatérő idegenbe szakadt hazánkfiaival, akik miatt évek óta nem lehet helyet kapni a szenteste előtti napon a kocsmában.

És a legfontosabb, amit mindjárt elfelejtek: néhány napig nem kell semmit sem csinálni, főleg nem kell dolgozni és mindenre odafigyelni. Ezért is lepett meg, amikor pár évvel ezelőtt egy volt kollégám „szakmai" sms-t küldött december 25-én délelőtt, éppen akkor, amikor kikecmeregtem a jó meleg ágyból (és már ment a Happy birthday, Guadalupe!) és a hálószobából totyogtam kifelé a vécére. „Ennek sincs most jobb dolga?" – villant át az agyamon.

Na, az ilyenek miatt megértem azokat, akik utálják a karácsonyt. Én pedig köszi, jól vagyok. Csak éppen ne írjatok sms-t vagy üzenetet a facebook-on arról, hogy ez történt vagy az történt, tudom-e.

Nem, nem tudom. És karácsonykor nem is érdekel.