Első konferenciáját tartotta a Zebramédia csapata március 28-án, Székelyudvarhelyen. A Miért ne bízd a weboldalad programozóra? című minikonferencia messze állt egy szokványos, izzadtságszagú, megmondó emberekkel telített, unalmas agytágítótól.

Az előadások hangulata már az elsőtől fogva laza és közvetlen volt, míg az egész egy konkrét szellemi műhellyé alakult át a zárásra.

Aki látja, vigye

A marketingiskola.ro-t működtető Farkas Levente előadása kellő lendülettel rúgta be a konferencia motorját, hiszen aki ott volt, már tudja, hogy a jó weboldal olyan, mint egy szép kirakat: bemutat, elad, és nem a gazdának készül, hanem a jó gazda szívesen mutatja be a vendégeknek, hiszen nekik kell gyönyörködniük benne.

Továbbá egy céges weboldalnál nem az a lényeg, hogy sok legyen a vendég, azaz a látogató, hanem az, hogy akivel kapcsolatba lépünk, az végül vásárlóvá, ügyféllé váljon, szakszóval: legyen konverzió.

Azt már igazi ámulattal fogadta mindenki, hogy egy jó, automatizált weblapnak köszönhetően van, aki napi négy óra munkával és egyetlen munkatárssal felügyeli üzletét, mindeközben növelve bevételét. Levente megbirizgálta a jelenlévő kis- és középvállalkozók önérzetét: ritka kivétellel a legtöbb weboldal névjegykártya típusú, tehát csak a cég elérhetőségei állnak rajta, ennél az internet többet is tud.

De ha nem használjuk megfelelően, vagy csak felületesen foglalkozunk az internetes fejlesztéssel, akkor nagy valószínűséggel nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A vállalkozó következtetése az lesz, hogy az internet hülyeség, nincs vásárlóerő, és különben is, a vásárló hülye.

Mennyit ér a nő?

Ha ez nem lett volna elég, Soós Róbert, a Zebramédia ügynökség vezetője megértette a közönséggel, hogy nem elég, ha a weblapunk kiváló sínként fogadja a mozdonyokat, vagyis a vevőket, de kell egy jó adag gőz is, hogy a mozdony haladni tudjon. Vágyakat, szükségleteket kell kielégítenie, félelmeket megszüntetnie, épp úgy, mint egy analóg vállalkozásnak.

A weboldalon használatos színek, betűtípusok, fotók világába is bekukucskáltunk, megtudtuk, a honlapoknak is van személyisége, vannak barátságosak és dominánsak, és olyanok is, amelyek szeretik vezetni a közönséget. Az a jó, ha épp olyanok, mint az emberek.

A férfi résztvevők számára rettentő hírekkel is szolgált: sajnos egy jó csajjal sem lehet mindent eladni. Ez van, lendüljünk túl rajta.

Csinos weboldal eladó

Aztán jött Csomortáni Botond, és megmutatta azt, hogyan készül manapság egy jó weblap. Hogy már nem a valóságból ihletődnek a dizájnerek, hanem kialakult a digitális ikonhasználat, és a fiatalok már nem nagyon szeretik, ha a weboldal sarka könyvoldalként tűrődik.

Mostanában nem árt, ha reszponzív a dizájnunk, azaz minden felületen, laptopon, PC-n, mobilon és táblagépen is jól olvasható, szöveges tartalmat, például telefonszámot ne tegyünk közzé képformátumban. Még akkor sem, ha mi vagyunk a dizájnkirályok.

Közölte, hogy nem elég, ha van egy szerintünk csinos weboldalunk, ha valódi eredményeket akarunk, több eszközzel is mérhetjük, hogy mit művelnek internetes felületünkön a vásárlók.

Egy jó tanácsot is kaptunk: sose mondjuk a programozónak, ez nem tetszik, csináld újra!

Megalapozott, pontos instrukciókat adjunk neki, és ne szakítsuk félbe a munkát azzal, hogy meggondoltuk magunkat, új ötletünk van. Készítsük elő a tervet, ehhez kérjük webdizájner, szövegíró, fotós segítségét, ők tudni fogják, mitől döglik a virtuális légy.

Olyan örömmel és szenvedéllyel beszélt, hogy a résztvevőkből egy csapásra lett ámuldozó közönség, és mindenki azonnal webdizájnernek érezte magát, vagy legalábbis azzá akart válni.

Kikiáltottuk az autonómiát

Nem is kellett sokat várniuk erre, egy gyors kérdezz-felelek után előkerült a tervezőasztal, a szervezők kikiáltották Erdély Autonóm Köztársaságát, a feladat már csak annyi volt, hogy ezt adják el. Akinek akarják, ahogy akarják.

Persze egy komplett weblap megtervezésére nem volt idő, de a két csoportra oszló közönség ráérzett a lényegre, hamar előkerültek a fő irányok, a kulcsszavak, a célközönség, tervek, célok, és így tovább. Egyszóval mindenki gyakorlatba ültette a hallottakat, és meglepően életképes tervek születtek – ide már tényleg csak autonómia kéne.

Végül mindenki elégedetten, jó hangulatban távozott, hasznosnak és elgondolkodtatónak értékelték a konferenciát, többen kérték, hogy más városokban, Marosvásárhelyen, vagy Kolozsváron is legyen hasonló, más egyenesen hibának nevezte, hogy nem jött el az, aki komolyan gondolkodik az online jelenlétben.