Többek között ezekről beszélgettünk Kelemen Lóránd épületgépész mérnök kollégámmal, aki a Melinda Instalnál a projekt osztály munkatársaként tevékenykedik. A projekt típusú értékesítés az öt eladási csatornánk egyike.

De azt is mondhatnánk, hogy övék a cégen belül a szakmai „információs iroda”, hiszen alig van a munkaidőnek olyan időszaka, amikor személyesen vagy telefonon ne tartanának szakmai konzultációt.

Beszélj kicsit az olvasóknak irodátok tevékenységéről, illetve a te szerepedről ezen belül.

A projekt osztály műszaki hátteret biztosít a többi négy eladási csatornának, ugyanakkor műszaki könyvek, minőségi bizonylatok naprakész állapotáért vagyunk felelősek. Ha szükséges, lefordítjuk vagy lefordíttatjuk ezeket a dokumentumokat, és elérhetővé tesszük az összes kolléga számára.

Egy másik fontos feladatunk, hogy van egy pár, direkt a mi osztályunkon keresztül kiszolgált nagyobb fővállalkozó, akiknek mi biztosítjuk az épületgépészeti anyagot. Ezek olyan generálvállalkozások, amelyeknek többnyire nagyobb tételű, ipari munkálataik vannak: lakópark építés, ipari befektetések.

Mindezek mellett épületgépész mérnökként az én hatáskörömbe tartozik, hogy azoknak a szerelőknek, szerelőcégek képviselőinek, akik a különböző munkapontjainkon vásárolnak, minden évben oktatást tartsak a bevezetett újdonságokról, műszaki megoldásokról vagy a termékportfóliónkban megtalálható termékek felhasználásáról.

Ezáltal kialakult egy ismeretségi kapcsolat a kivitelező partnerekkel, akik sokszor fordulnak hozzám tanácsért, segítségért közvetlen módon vagy a bolti eladóinkon, illetve ügynökökön keresztül.

Ugyanakkor az értékesítéssel foglalkozó kollégáknak is tartok képzéseket az újonnan bevezetett termékekről vagy a kínálatunkban már jelenlévőknek a használatáról.

Ezekre az ismeretekre te hol teszel szert?

Én is ugyanúgy képzésekre járok, és állandóan résen vagyok, a beszállítóinktól anyagokat kérek, hogy a műszaki hátteret biztosítani tudjam. Így autodidakta módon is fejlesztem magam.

Illetve évente többször gyárlátogatásokon veszünk részt (szerelő partnereinkkel és munkatársainkkal) valamely külföldi beszállítónknál, ahol élesben lehet látni a gyártási folyamatokat, illetve tájékozódni, érdeklődni magától a gyártótól. Ez a legrövidebb csatorna az információk begyűjtéséhez.

Vállalatunk egyik erőssége, hogy ide nem csupán betér a vásárló, és lekéri a polcról a kívánt árut, de igény esetén szaktanácsadással is ellátjuk. Ezen szolgáltatásunknak te vagy az egyik alapembere. Általában milyen típusú kérésekkel, igénylésekkel keresnek meg a vevőink?

Mindenféle kérdéssel találkozok az épületgépészet terén és nem csak. Leggyakrabban természetesen a fűtés- és hűtésrendszerekkel kapcsolatos tanácsokért jönnek. Sok esetben tudunk segíteni, de előfordul, hogy megkérjük, forduljon megfelelő szakemberhez, ha nem az épületgépészet területéhez kapcsolódik a kérdése.

Ami viszont az én szakterületem: általában egy jó fűtésrendszert szeretnének kiépíteni, és ehhez kérnek szakmai tanácsot, mivel gyakran nem látják át az egészet. A szakemberek útbaigazítást igényelnek a szereléssel kapcsolatban vagy egy kiviteli tervet, amit az építőtelepen használhatnak. Vagy éppen a megfelelő anyagkiválasztásban nyújtunk segítséget.

A leggyakoribb kérdések mostanában arra vonatkoznak, hogy miként tudnának elérni egy minél hatékonyabb rendszert. Van egy tendencia, miszerint a fűtés, hűtés, vízellátás terén egy lehető legköltséghatékonyabb megoldást akarnak találni, vagyis ugyanakkora befektetéssel minél többet ki szeretnének hozni a rendszerből. Viszont a legtöbb esetben, amikor megkeresnek, már egy kivitelezett rendszer hibáit kell korrigálni vagy a hiányosságait pótolni.

Tervezői múltamból az a tapasztalatom, hogy az emberek általában nem azért készíttetnek egy épületgépészeti tervet, mert azt be is akarják tartani. Abban a fázisban még nem is tudják és nem is akarják eldönteni, hogy mi lesz az épületgépészettel. Gyakran az építkezés legutolsó fázisában végbemenő munkálatként tekintenek rá (mint ilyen, kevésbé hangsúlyos), amire bármely szomszéd által javasolt megoldást jónak találnak – jegyzi meg kissé cinikusan.

Viszont az igazság része, hogy mostanában ennek nagyon jó ellenpéldái is vannak, és a befektetők egyre inkább hajlanak arra, hogy jól megtervezett rendszert építsenek be a házakba, ami minél kisebb energiaigényt kíván az üzemeltetés során.

Manapság minden téren fellelhető a tendencia, miszerint költséghatékonyságra, ugyanakkor környezettudatosságra törekszünk. Ez a fűtés-, illetve hűtésrendszerek kialakításában sincs másként. Te szakemberként hogyan látod, mik a legújabb trendek az ingatlanfejlesztés ezen területén?

Legújabb trendként említhető az alacsony energiafogyasztású lakások, épületek építése, amiket régen passzív házaknak neveztek, ma viszont „közel zéró energiaigényűként” emlegetik a szakirodalomban. Egy elterjedt igény továbbá, hogy a ház szellőzzön, amire manapság már nagyon jó megoldásokat kínál a piac, viszont ezeket a rendszereket be is kell vezetni az újonnan épített házakba, hiszen egyetlen épület sem fog szellőzni anélkül, hogy azt ne biztosítanánk valamilyen módon.

Az alacsony, nullát megközelítő energiaigény elsősorban a jó hőszigetelésnek köszönhető, de ugyanakkor ezeket a házakat nagyon jól „bezárjuk”, hogy minimális légcsere se történjen meg anélkül, hogy azt ne szándékoznánk. Tehát gyakorlatilag nemcsak a hőszigetelés, hanem a légcsere szabályozása is maximális mértékben megtörténik ezen házak esetében.

Itt már kötelező valamiféle ventillációs rendszer alkalmazása. Erre pedig ideálisak a hővisszanyerő központi szellőztető rendszerek. Ezek biztosítják az állandó légmozgást megfelelő hőmérséklet fenntartása mellett.

Ma az újépítésű lakások, épületek fűtésénél egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a hőszivattyúk, visszaszorítva a szilárd tüzelésű fűtésrendszereket és a gázkazánokat. Legelterjedtebb a levegő-víz hőszivattyú, mert aránylag könnyű telepíteni, és kis helyen elfér. Működésének alapja olyan, mint a „kifordított hűtőszekrény”: a kinti levegőből vonja ki a hőt, és adja át a fűtési rendszernek.

Ezen kívül nagy hidegek esetén elektromos árammal segítünk rá a hőszivattyús üzemmódra. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kinti levegőből nyert energiát speciális folyadék, kompresszor és egyéb kellékek segítségével átalakítja, és ezt az energiát átadva egy fűtőközegnek (ami jelen esetben a víz) biztosítja a lakás melegítését valamely felületfűtés (padlófűtés, falfűtés, mennyezetfűtés) vagy alacsonyhőmérsékletű radiátor által. Így képes 1 kW-ból akár 4-5 kW energiát termelni.

Ugyanakkor ezek már reverzibilis berendezések, ami azt jelenti, hogy nemcsak fűteni, hanem hűteni is tudnak, így nyújtva komfortot mind téli, mind nyári időben. Ez a hőszivattyús megoldás már nagyon sok háztartásban megtalálható, hiszen ilyen elven működik az egyszerű split légkondi is, ami befúvásos technológián alapul, tulajdonképpen levegő-levegő hőszivattyú. Tehát levegőt vesz fel, és levegőt keringet a házban.

A levegő-víz hőszivattyúk ugyanakkor képesek használati melegvizet is előállítani. Ezt nagyon jól ki lehet egészíteni egy központi szellőztetőrendszerrel, így egy „nyerő párost” tud alkotni minden jól leszigetelt lakásban. Ezeknek a befektetéseknek az értéke nagyobb, mint egy hagyományos rendszeré, viszont a hagyományos rendszerek esetében adódhatnak magas járulékos költségek (pl. kémény építés, tüzelőanyag tárolás, automatizálás kialakítása, engedélyeztetés, gázbekötés stb.).

Az újonnan épülő házaknak egyébként jóval alacsonyabb az energiaigényük, mint például a 30 évvel ezelőtti lakásoké, még akkor is, ha nem hajlunk egy majdnem zéró energiaigényű ház felé. Ez annak köszönhető, hogy ma már a törvénykezés sokkal jobb hőszigetelést követel meg, amit azonban sajnos nem teljes mértékben tartanak be az emberek, hiszen nálunk, Romániában nem ellenőrzik ezt szigorúan.

Ennek kapcsán megjegyezném, hogy manapság már nem annyira a polisztirolt javasolják az épületek külső szigeteléséhez, hanem inkább a kőzetgyapottat. Ennek magasabb a hőszigetelő képesége, illetve azt tartják róla, hogy jobban szellőzik. A másik fontos szempont, hogy a kőzetgyapot nem gyúlékony, szemben a polisztirollal, amely gyakran táplálja a tűz terjedését.

Ami viszont a szellőzést illeti, azt mondom: amikor rákerül a vakolat, a téglafal is nagyon keveset szellőzik. Summa summarum: egy lakásban az ideális szellőzést csak egy hővisszanyerő központi szellőztetőrendszerrel lehet biztosítani (hacsak nem akarod az ablakot nyitva tartani bizonyos időközönként, ami fűtésszezonban nem a leginkább kijövedelmező megoldás).

Itt még fontosnak tartom megemlíteni az alternatív energiaforrások használatát, leginkább a napelemek és napkollektorok elterjedését. Említettük a hőszivattyút, aminek csak elektromos áramra van szüksége a működéshez. Ezt az igényt nagyon jól ki tudják elégíteni a napelemek. Jelenlegi helyzetben Romániában erre pályázási lehetőség is van, aminek keretében egy nagyobb rendszer kiépítésének akár felét az állam finanszírozná. Egy ház átlagos villanyáram szükségletét a Napból nyert energiával kiválóan lehet biztosítani, ugyanakkor a napkollektorokkal állandóan használati melegvizet tudunk előállítani.

Egy másik modern irányzatként megfigyelhető az is, hogy a fát mint tüzelőanyagot lassan felváltja a pellet. A fa mind az ár, mind a beszerezhetősége miatt hátrányos helyzetbe kerül, ráadásul ami még tovább növeli a pellet előnyét, hogy a pelletes kazánok autonómiája óriási kényelmet biztosít a felhasználójának.

Mekkora az időbeli eltérés Nyugat-Európa és hazánk között ezen a téren? Az, ami ma van elterjedőben nyugaton, hány év múlva érkezik meg hozzánk?

Az időbeli eltérés? Egy órával vagyunk előbbre, mint Közép-Európa és kettővel, mint Anglia és Portugália – mondja, kissé poénosra véve a választ. De komolyra fordítva a szót, a tempó mindenesetre felgyorsult, amellyel Nyugat-Európát kezdjük utolérni. Most már mind Nyugat-, mind Kelet-Európában rengeteg különféle megoldást megtalálunk épületgépészet terén. Ma nálunk is láthatóak nagyon újszerű, performans megoldások.

Persze az arány hazánkban sokkal kisebb a hagyományos berendezésekhez képest. Ennek kettős oka van: egyrészt nagyon drágák ezek az új, modern, hatékony rendszerek, ezért kevesen engedhetik meg maguknak, másrészt az állam kevésbé támogatja ezeket.

Nyugat-Európában óriási hangsúlyt fektetnek az alternatív-, valamint a megújuló energiaforrásokra, illetve az épületgépészetben is egyre komolyabb szerepet vállal az informatika. De ma már nem mondhatjuk azt, hogy időben nagyon el vagyunk maradva a nyugati országoktól, hiszen bármiről gyorsan tudunk tájékozódni a szakemberként és megbízóként egyaránt.

Országunkban is egyre inkább energiahatékony és környezetbarát termékek kerülnek piacra. Ez már érzékelhető volt abban, hogy a hagyományos gázkazánok forgalmazását visszavonták. De ugyanez a tendencia várható lesz a fáskazánok és minden egyéb épületgépészeti termék, berendezés esetén is.

Székelyföld az ország egyik leghidegebb régiója, így havonta jelentős összeget költ egy család a fűtésre. Ráadásul a fűtésszezon nálunk elhúzódik legalább fél évig. Így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tüzelőanyaggal, hogyan, mekkora kapacitású kazánnal stb. fűtünk. Te mit gondolsz, mik a legnagyobb hibák, amiket általában a székely elkövet, ha fűtésről van szó?

Nálunk egy megrendelőnek elsősorban az a fontos, hogy működjön a rendszer, viszont arra nem fektet hangsúlyt, hogy hatékony legyen, illetve azt a célt szolgálja, amiért eredetileg készült. Egy másik jellemző probléma felénk, hogy az épületgépészeti rendszer általában az építkezés utolsó fázisában kerül kivitelezésre, amikor a megrendelőnek már fogytán a pénze, így kompromisszumként egy olcsóbb befektetést választ még akkor is, ha ez egy jóval költségesebb megoldást jelent majd az üzemeltetés során.

Nagy hiba az, hogy nem kalkulálják bele eredetileg a lehető leghatékonyabb megoldást az építkezés költségeibe, ehelyett az utolsó métereken dől el, hogy milyen fűtésrendszerre, milyen berendezésekre, termékekre maradt még anyagi keret.

Romániai statisztikai adatok szerint egy család átlag havi kiadásainak kb. 25%-át a lakásfenntartás és a háztartási energia teszi ki. Ennek 75–80%-át kimondottan a fűtésre és villamosenergiára fordítjuk. Ez pedig eléggé elgondolkodtató: több tíz év során mennyit költünk fűtésre és elektromos áramra? Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire hatékony rendszert tudunk kiépíteni.

Továbbá előfordul nálunk általános hibaként, hogy több fűtési pontot alakítanak ki egy lakásban (lásd falun minden szobában csempekályha, a konyhában pedig főzőkályha, de vannak más példák is), holott mindig költséghatékonyabb, ha egy központi rendszer biztosítja egy lakótér minden helyiségének a fűtését.

Ebben az esetben viszont nagyon fontos odafigyelni, hogy minden szobában olyan hőmérséklet legyen, amekkorára pont abban a napszakban, pont ott szükség van. Ezért lényeges, hogy zonálisan tudjuk szabályozni a fűtést, ami által akár 30%-os energiamegtakarítást is elérhetünk.

Itt tennék fel egy sokakat érintő gyakorlati kérdést. Mivel városunkban a lakosság jelentős többsége tömbházban lakik és gázkazánnal fűt, gyakran vita tárgyát képezi, hogy hosszabb vagy rövidebb eltávozás esetén mi a hatékonyabb megoldás: teljesen lezárni a fűtést, majd hazaérkezés után újra felmelegíteni a lakást vagy hagyni, hogy alacsony hőfokon fűtsön a kazán?

Az alapvető probléma az, hogy sajnos megengedjük magunknak, hogy 18 fok alá hűtsük a lakást, holott ennek szabályozására törvény is van életben, hiszen az én spórlásom miatt a szomszédnak annyival többet kell fűtenie. Tömbházlakás esetén – annak függvényében, hogy milyen tájolású, hány külső fala van – adott esetben megtehetem, hogy teljesen fűtés nélkül hagyom azt a lakrészt akár egy hosszabb vakáció során, akár, amikor egyáltalán nincs lakva.

Ez mindig a szomszédok kárára megy, ezért ilyent nem szabadna tenni, de sajnos nem lehet ellenőrizni. Ha viszont csak egy-két napra utazunk el, akkor nem gazdaságos teljesen lezárni a fűtést.

A legjobb megoldás, ha van egy távfelügyeleti termosztátom, ami a mai napokban már nem számít különlegességnek, így telefonon keresztül el tudom indítani a fűtést pár órával vagy fél nappal korábban, hogy mire hazaérek, a lakásban a kívánt hőmérséklet fogadjon.

Azt látjuk, hogy manapság a műszaki tantárgyak, illetve az ezekhez kapcsolódó szakmák közel sem örvendenek akkora népszerűségnek, mint például a kommunizmus idején vagy a ’90-es években. Mi a véleményed: van-e, lesz-e utánpótlás? Illetve saját fiadat szeretnéd-e ebbe az irányba terelni?

Az a 30 év, ami a „bukfenc” után eltelt Romániában, nem igazán biztosít valami szép jövőt a fiataloknak. Nagyon háttérbe szorult az összes műszaki szakma, sőt, maga a szakma. Volt és van egy tendencia, hogy minél többen felsőfokú diplomát szerezzenek, akiknek java része nem a saját szakmájában dolgozik, egy másik részük pedig kivándorolt külföldre.

Sajnos nagyon kicsi az igény, de ugyanakkor a lehetőség is arra, hogy valakiből már a szakiskola elvégzése után jó szakember váljon. Pedig az életből azt látom, hogy a fiatal víz-gáz szerelők körében nagyon ügyes szakemberek vannak, akik jól meg tudnak élni a szakmából. Viszont a felkészültségük hagy kívánnivalót maga után, mivel legtöbb esetben nem szakiskolát végeztek, hanem ellesték, eltanulták a szakmát, így az alapvető ismeretek hiányoznak.

Azonban a szakiskolát végzetteknél is tapasztalható, hogy kevés a gyakorlati ismeretük, mert az oktatásban nem arra fektetik a hangsúlyt. De a gyakorlat azt mutatja, hogy a munkaerőpiacon jelenleg legnagyobb igény, kereslet a szakmunkásra van. Jelen pillanatban Romániában ez jelenti az egyik legnagyobb problémát. Éppen ezért kialakult egy olyan helyzet, hogy adott esetben a munkavállaló szabja meg a fizetést és nem fordítva.

Hogy az én gyerekeimet merre terelgetem? – teszi fel mosolyogva magának a kérdést. Én arra próbálom rávezetni, amit az ők ösztöneik, hajlamaik mondanak, nem arra, amit az én ösztöneim súgnak.

Hagyni szeretném, hogy érvényesüljön, amerre az ők belső hangjuk vezérli. Persze az ők érdeklődési körük nem annyira a kalapács, mint a számítógép. De a cél az lenne, hogy amire egy elméleti líceumot elvégeznek, valamennyire tudják, hogy mit szeretnének, ami persze nehéz, de reményeink vannak – zárja bizakodva a beszélgetést.

Sokunkat örömmel (és nem irigységgel) tölt el Székelyföld, benne Udvarhely gazdasági fejlődése, a térségünkben virágzó kis- és középvállalkozások. Jó felnézni azokra, akik fiatalon mertek és nyertek, illetve azokra, akik több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött immár sokkal megfontoltabban ugyan, de összehasonlíthatatlanul nagyobb lépésekre szánják el magukat a gazdaság aknamezején. Bizakodással tölt el azon cégek példájából tanulni, tulajdonosaik bátorságát, üzleti érzékét szemlélni, amelyek egy ház udvaráról elindulva országos dobogós szereplőkké nőtték ki magukat.

Ez utóbbi esetek közé tartozik a jelenlegi Melinda Instal, amely fűtés-, hűtéstechnológiai termékek, fürdőszobai felszerelések, illetve kertészeti-, sőt, újabban villamossági termékek forgalmazójaként a hazai szakpiac harmadik helyét foglalja el az éves megvalósított forgalom tekintetében.

Az elkövetkezőkben egy többepizódos történetet tárunk az olvasók elé, és havonta egy-egy személyen keresztül bemutatjuk a cég valamely tevékenységi területét, értékesítési folyamatának egy fázisát. Így a végére a puzzle darabkáiból kirajzolódik az összkép. Emberi arcok, élettörténetek, melyeken keresztül láthatjuk, hogy mégiscsak lehet itthon. Lehet és érdemes: munkát vállalni, családot alapítani, gyermeket nevelni, tervezni, álmodni, alkotni, fejlődni. Röviden: merni és nyerni.