Sikeresen zárult a baróti Bács család részére szervezett adománygyűjtésünk, hála annak a sok udvarhelyinek, aki ruhákkal, konyhafelszerelésekkel, tartós élelmiszerekkel, ággyal és egy hatalmas zacskó aprópénzzel segítette az otthon nélkül maradt, ötgyermekes családot.

A Balázs Műveknek köszönhetően november 7-én, hétfőn kisteherautóval indultunk el Barótra, hogy találkozzunk a Bács családdal és átadjuk nekik a szerkesztőségünkbe beérkezett adományokat.

Demeter Zoltánnal Barót központjában találkoztunk, ő vezetett a településhez tartozó Nagyerdőaljára. Demeter a Gondviselés Segélyszervezet tagja, ő vette kézbe az ügyet, és koordinálta a részükre szervezett adománygyűjtéseket. Nem újdonság neki ez a szerepkör, ünnepek alkalmával már többször is leptek meg szegény családokat tartós élelmiszercsomagokkal.

Érkezésünkkor otthon találtuk a család nagy részét, bár a két nagyobb gyerek: a 18 és a 19 éves fiú jelenleg Magyarországon dolgoznak, hogy a család újra elfogadható körülmények között élhessen. Édesapjuk, László napszámban dolgozik az erdőben, de most, míg az építkezésnél teendők vannak, abbahagyta a munkát, hiszen szeretnék, hogy karácsonyra elkészüljön legalább egy lakható szobájuk.

A nagyfiúk külföldön dolgoznak

A családfő elmondta, nagyon nagy dolog, hogy ennyire összefogtak a székelyek a támogatásuk érdekében. Az új ház jelenlegi állapotáról is mesélt nekünk, amelynek az alapjai már be vannak öntve. Amikor csak az időjárás engedi, dolgoznak a telken.

Megtudtuk, a topográfus is ingyen dolgozott, sőt a tervrajzot is önkéntesen készítette el Málnási Ferenc építészmérnök. A kiégett lakásba a villany sem volt bevezetve, Demeter Zoltán szerint most ezt pótolják, és ha minden jól alakul, még egy kutat is ásnak az udvaron.

Egy baróti, Derzsi Sámuel nevű vállalkozó felajánlotta, hogy az erdővidéki vállalkozóktól adományként összegyűjti a ház felépítéséhez szükséges alapanyagok egy részét. Volt, aki segédmunkásokkal támogatta az építkezést, és találtak egy szakembert is, aki folyamatosan felügyeli a munkálatokat.

Szobát hozhat nekik az angyal

Demetertől megtudtuk, 50.000 lej összegyűjtését tűztek ki célul, ott jártunkkor már 40.000 lej feletti pénzadomány érkezett és folyamatosan kapnak jelzéseket, hogy többen is beszállnának a gyűjtésbe. Azt is elmesélték, hogy a Budapesttől 80 kilométerre fekvő Oroszlány nevű településen székely bált rendeznek, amelynek bevételét szintén a Bács család részére ajánlották.

Sőt, ezen kívül a korondi unitárius lelkész, illetve a vargyasi unitárius lelkész felesége felajánlotta, hogy amikor az építkezés már ott tart, két üresen maradt lakásból mindent elvihetnek, ami még hiányzik a háztartásból.

Juhász Klára, a ház nélkül maradt Bács Piroska édesanyja, a leégett házzal szemben lakik, így a család az ő egyik szobájába költözött be a kritikus időszakra. Az otthon nélkül maradt gyerekek nagymamája szívesen mesélt egy kávé mellett életükről. „Hátha hoz nekik az angyal egy szobát" – reménykedett a néni, majd hálát adott az égnek, hogy személyi sérülés nem történt a tűzesetben.

Elolvadt a spórolt pénz

Amikor kigyulladt a házuk, Bács Piroska éppen egy kenyeret vitt az egyik szegény szomszéd családhoz, az édesapa és a nagyobb fiúk dolgoztak. „Áldott szerencse, hogy a kicsit magával vitte" – mesélte a nagymama.

Piroska nem tudta befejezni a tanulmányait, így nincsen munkája, a ház körül viszont mindent megcsinál. „Két férfit is ledolgoz" – mesélte a testvére, aki észrevette a tüzet.

Elmondása szerint akkora erőt kapott, amikor lángokban állt testvérének a háza, hogy befutott volna a család irataiért, és a bent égő, megspórolt ezer lejért. A félretett pénzt azonban már csak egy összeolvadt csomóban kapták meg − mondta el Juhász Klára. Az iratok nagy részét már pótolni tudta a család.

A ház teljes megsemmisülését leszámítva is több szempontból nehéz helyzetben van a család. A kislány epilepsziában szenved és az anyuka egyik testvérét 18 éves korában félrekezelték egy középfültőmirigy gyulladással, ami miatt elveszítette a látását, ennek ellenére ő is besegít a teendőkben.

Annyira felmelegítette a szívünket történetük és hálájuk, hogy nehéz volt otthagyni őket. Búcsúzásként még elmesélték azt is, hogy a tűzeset utáni napon egy külföldről hazatérő ismerős az éppen levetett cipőjét és nadrágját, ahogy kimosta, már küldte is busszal a családnak.

Piroska testvérei és édesanyjuk is sokszor segítenek rászoruló gyerekeknek azzal, amivel éppen tudnak, viszont nem gondolták, hogy egyszer nekik is ekkora szükségük lesz a segítségnyújtásra.