Milyen volt egykor, és milyen mostanában elnököt választani Székelyföldön? Kire szavaztak inkább a székelyek? 25 év elnökválasztásai.

Azt azért jegyezzük meg, mert fontos, hogy 2009-ig az elnökválasztások első fordulóját egyszerre tartották a parlamenti választásokkal – 2004 óta az elnököt ötéves mandátumra választjuk.

Câmpeanu és Constantinescu, az első magyar „favoritok"

Az első szabad választásokon, 1990. május 20-án nagy többséggel nyert Ion Iliescu, ám akkor a magyarság már nem vele tartott – az akkor még egységesen a romániai magyarságot képviselő RMDSZ nyíltan Radu Câmpeanu liberális elnökjelölt támogatására buzdított.

Hargita megyében Câmpeanu nyert 76,58%-kal, megelőzve a 19,56%-os Iliescut és az alig 3,85%-ot szerző Ion Rațiu-t. A magyarság ekkor már elfordult Iliescutól, őt téve felelőssé a marosvásárhelyi etnikai konfliktusért.

1992-ben hat jelölt feszült egymásnak, köztük olyan feledésbe merült figurák, mint Mircea Druc vagy Caius-Traian Dragomir, illetve először szállt ringbe a hírhedt Gheorghe Funar – a székelyföldiek favoritja azonban Emil Constantinescu volt, ám Iliescu – ha nem is könnyen – de legyőzte őt a második fordulóban (61,43% - 38,57% volt az arány).

A székelyföldi megyékben Constantinescu az első fordulóban több mint nyolcvan, a másodikban több mint kilencven százalékot kapott. Hiába, az oltenița-i Vigyoreszku ismét államelnök lett, méghozzá négy évig.

Kényszerből Iliescura, majd a hajóskapitányra

A négy év végén már fordult a kocka, Constantinescu (nem elhanyagolandó magyar támogatottsággal!) legyűrte a kilencvenes évek legfontosabb romániai politikusát. Az első fordulóban tizenhatan mérkőztek, először volt magyar jelölt Frunda György személyében, aki több mint hat százalékot sepert be, akkoriban még egységes volt a magyar szavazóbázis. A politika színpadáról azóta letűnt alakok sora vonult fel ezen az elnökválasztáson, Funar és Vadim is köztük voltak, óriási fájdalmukra Frunda mindkettejük előtt végzett.

A székelyföldiek nagy örömére 1996. november 17-én Emil Constantinescu 54,41% - 45,59%-ra verte Iliescut – megkezdődött a koalíciós időszak, az RMDSZ először volt kormányon. Négy év alatt három miniszterelnök váltotta egymást a kormány élén, ekkor volt az eddigi legutolsó bányászjárás, ma is kacagni lehet a 15 ezer "országrendbeszedő", sosemvolt szakemberen, illetve a szintén utóbbi kategóriába tartozó Petőfi-Schiller multikulturális egyetemen. A vége olyan csúfos összeomlás lett, hogy 2000 őszén játszva nyert az Iliescu-Năstase tandem, ismét visszajött a régi „rend".

A magyarság abba a megalázó helyzetbe került, hogy a tizenkét elnökjelölt közül (Frunda megint hozta a maga több mint 6%-át) Iliescu és az ultranacionalista Corneliu Vadim Tudor került a második fordulóba, így aki 2000. december 10-én elment szavazni (ezt az akkori szokástól eltérően nagyon kevesen tették, főleg a székely megyékben), az kénytelen volt Iliescura ütni a pecsétet. Iliescu harmadszor is elnök lehetett, az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az első, rövid ciklusa nem számít teljes elnöki mandátumnak. Az örökös elnök Iliescu ezen a választáson 66,82%-ot, Vadim Tudor 33,17%-ot kapott. Olyan négy év következett, amikor az RMDSZ nem volt kormányon, de a parlamentben a PDSR-t, Iliescu és Năstase pártját támogatta.

2004 őszén a helyzet némiképp hasonlított a mostanira, ugyanis az aktuális miniszterelnök és egy polgármester csapott össze. Az addigi miniszterelnök, a magyarok által csúfondárosan Cukorfalat-Bombonelnek hívott Adrian Năstase szeretett volna államelnök lenni, de arra nem számított, hogy a második fordulóban legyőzi őt Bukarest addigi főpolgármestere, Traian Băsescu egykori hajóskapitány.

Az első fordulóban Năstase 40,93%-ot, Băsescu pedig 33,91%-ot kapott (az RMDSZ jelöltje ezúttal Markó Béla volt, 5,10%-ot ért el, Vadim megelőzte), a döntőben Băsescu 51,23%-kal győzött – nagyot fordult a kocka az első forduló óta, Iliescuék ellenzékbe vonultak.

Habár az RMDSZ inkább a Năstase-vonalat kedvelte volna, kb. fele-fele arányban szavaztak a magyarok a két jelöltre: Năstase-nak enyhe fölénye volt a három székelyföldi (Hargita, Maros, Kovászna) megyében. A miniszterelnök Călin Popescu Tăriceanu lett, az RMDSZ ismét bekerült a kormányba.

Inkább Bösze, mint Geoană

Legutóbb, 2009 őszén Mircea Geoană alulmaradt az elnökválasztások második fordulójában, habár a szavazatok szinte felét magáénak tudhatta. Az első fordulóban Băsescu 32,44%-ot, Geoană meg 31,15%-ot kapott – ekkor már Kelemen Hunort indította az RMDSZ, 3,83%-kal ötödik lett a 12-ből – a nagymeccs a második fordulóban jött.

Hajszálon múlott, de Băsescu újrázhatott. A szavazók 49,66 százalékban szavaztak Geoană-ra, míg a voksok több mint 50 százalékát az egykori hajóskapitány, a regnáló elnök zsebelte be. Ennél a választásnál Băsescu egyértelműen a külföldön élők szavazataival nyert, talán ezért is lett annyira fontos két hete, illetve vasárnap is, hogy hányan és hogyan szavaznak a határokon túl.

2014-ben az első fordulóban Székelyudvarhelyen a magyar jelöltek vitték a prímet: 11 588 voksot számoltak össze a városban, Kelemen Hunorra a választáson megjelentek 58,82 százaléka, azaz 6 817 személy pecsételt, Szilágyi Zsoltra pedig 19,74 százaléknyian, azaz 2 288-an. Egyikük sem jutott a második fordulóba, ahol a székelyföldi szavazók szimpátiáját egyértelműen és kategorikusan Klaus Johannis, Nagyszeben polgármesterenyerte el Victor Ponta, az ország hivatalban levő miniszterelnöke ellenében.