Román Viktor, homoródszentmártoni, pontosabban bükfalvi születésű szobrász alkotásának másolatát avatták fel a II. Rákóczi Ferenc utcában kialakított téren. Az eseményen megjelent szinte mindenki, aki számít, politikusok és politikusi pályára pályázók egyaránt.

A hangulatos, nem túl hosszúra nyújtott ünnepségen Bunta Levente Zoltán polgármester mondott beszédett. Reméli, hogy kitart az időjárás, mondta, majd elmesélte, hogy amikor harminc évvel ezelőtt a feleségével összeházasodtak, akkor is esős idő volt, és jó ómennek bizonyult, hátha így lesz ez a térrel is, amennyiben elered az eső.

Majd Román Viktorról, az Udvarhelyszéken méltatlanul elfeledett képzőművészről ejtett néhány szót. Az 1965-ben Unesco-díjjal jutalmazott alkotót világszinten elismerte a szakma, mi vagyunk azok, akik keveset tudunk róla – mondta Bunta, és hozzátette, nem érzi úgy, hogy magyarázkodnia kellene, amiért kampányban avatják fel a szobormásolatot és a teret, mert nem volt kampányfogás a térplasztika hazahozatala, újraöntése.

A polgármester egyúttal stílust is alkotott, amikor örömét fejezte ki, hogy Udvarhely „végre nyit az absztrakt és nonkonfiguratív modern alkotások befogadásának irányába". Megemlítette azt is, hogy a város felhagyott a korábbi igencsak rossz szoborállítási szokásokkal, amelyeket az egyéni ambíciók határoztak meg, ugyanis szakmai szempontok alapján választotta ki egy szoborállítási bizottság azt az alkotást, amely erre a köztérre került.

Dr. Ferenczy Ferenc, Román Elemér és Lázár Imre voltak a szoborállítás lelkes kezdeményezői, a kivitelezés segítői. A teret megtervező udvarhelyi műépítésznek, a másolatot készítő szovátai Sántha Csaba képzőművésznek, valamint a szoborállító bizottság tagjainak és a tér kivitelezőinek is megköszönte a polgármester, hogy segítettek abban, hogy "jól és jó helyre állítsuk fel ezt a napszekeret".

„Remélem, hogy Udvarhelyre hamarosan olyan nap köszönt rá, amely beragyogja az eget" – fogalmazott Bunta, majd miután Bocskai Vince szobrászművész tolmácsolta dr. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének üdvözletét, felkérte Román Elemért, hogy segítsen leleplezni testvére szobrát.

Lőrincz Ildikó művészettörténész felolvasása után a szobrász nevét viselő homoródszentmártoni általános iskola diákjainak műsorát tekinthettük meg, és hallhattuk az éneklő kislány mindent átható hangját. Végül, az udvarhelyi fúvószenekar húzta a talpalávalót, kár, hogy senki sem járta.

A gyerekek és a nyugdíjasok rögtön felavatták a teret, míg a fontos emberek egymást köszöntötték, a kicsik rollereztek, az idősebbek a padokon ülve beszélgettek.

És csak ezután eredt el halványan az eső.