Ebédelni indultam, amikor telefonon szóltak, hogy tarlótűz van Kadicsfalva felett. Először arra gondoltam, csak a szokásos, felügyelet nélkül hagyott, pár tíz méteren elnyúló, füstölgő mezőégetésről lehet szó.

A helyszínre érkezve láttam, hogy jóval nagyobb a baj. A tűzoltókocsi már a helyszínen volt, de nem tudta megközelíteni a lángokat. A tűz feltehető kiindulási pontjához közeledve egy-egy tűzoltó lapáttal a kezében próbálta oltani a parazsat. Ironikus ugyan, de leginkább csak bottal ütötték a tűz nyomát – az oldalba kiérkező néhány tűzoltó legkeményebb felszerelése a piros nyelű lapátja volt. Már akinek jutott. A nagy füst és a védőmaszk hiánya miatt megközelíteni sem tudták az egyre jobban terjedő tüzet.

A fel-feltámadó szél sem kedvezett. Ilyenkor az erdő fölött hatalmas lángok csaptak fel, miközben a fák égés közbeni pattogása hallatszott. Tömény füst hömpölygött minden irányból.

A tűzoltóparancsnok hamar felmérte helyzetet és érezte hátrányukat a tűzzel szemben. Folyamatosan konzultált telefonon és a város felé meredő kétségbeesett tekintetével mintha a felmentő sereget fürkészte volna. Hiába, a tűz csak terjedt Tibód irányába, de a felmentő sereg nem érkezett.

Közben érkezett a hír, hogy az egyik környékbeli idősebb férfi bent ragadt az erdőben. Rádiótelefon híján nehézkesen ment a kommunikáció a tűzoltók közt. Végül egy motoros igyekezett segíteni, de hiányos felszereléssel érkező tűzoltó sem tudott sokkal többet tenni. Karját az orra elé tartva próbált behatolni az erdőbe, de a tömény füst legyűrte, így visszakényszerült. Pár perc múlva jött az újabb hír, a bácsi jól van, kapott egy másik kivezető utat.

Közben megpróbáltuk feltérképezni a tűz útját, egy dologgal viszont mi sem számoltunk. A nagy tűz nem csak a helyieket zökkentette ki a megszokott mindennapjaiból, hanem az állatokat is. Így történt, hogy a tűz végét keresve, egy medvével mentünk szembe, aki a veszélyt érezve próbált menekülni. Szerencsére békésen elkerültük egymást, de sikerült lencsevégre kapni.

A nagy füst messzire ellátszott, így a katasztrófaturizmus is felütötte a fejét. Többen érkeztek a kadicsfalvi bányához, hogy a helyszínen vegyék szemügyre, mi is történik a sokak által kedvelt kirándulóhellyel.

Amikor füst mértékéből úgy tűnt alábbhagy a tűz, megérkezett a katonaság is.

Négy óra körül magunk mögött hagytuk az oldalt. Ekkor az erdészek, tűzoltók, katonák és néhány környékbeli közösen próbálták kioltani a visszamaradt parazsat, hogy az nehogy újból lángra kapjon.

Az oldal még mindig veszélyben, bármikor nagyobb erőre kaphat a tűz további veszélyt jelentve az erdőre és a közelben levő házakra.

A képeknek még koránt sincs vége. Még több fotóért kattintson ide.