Kamerák, állványok, reflektorok – erre a nem mindennapi látványra mindenképpen számítson az, aki ezen a héten a Művelődési Ház felé veszi útját. A négy kisfilmből álló, első udvarhelyi játékfilm második „felvonása" zajlik éppen. Jakab Ervin Tombolino című kisfilmjének kulisszatitkaiba a hétvégén mi is bepillanthattunk, illetve a készülő nagyjátékfilmmel kapcsolatosan is megtudtunk pár, érdekes részletet.

A „kultúrt", kint és bent, nem a hollywoodi filmesek stábja vette birtokba, hanem négy jól ismert és elismert udvarhelyi dokumentumfilmes, Bálint Arthur, Bálint Ibolya, Fecső Zoltán, Jakab Ervin, a több mint három éve működő Transikon Egyesület tagjai.

Ottjártunkkor, a forgatás első napján már javában folyt a munka. Amíg Bálint Arthur operatőr és Jakab Ervin a Művelődési Ház előtérében a jelenet főszereplőjével egyeztetett, addig Fecső Zoltánt faggattuk. A „transikonos négyesfogat" másfél évvel ezelőtt határozta el, hogy elkészíti az első, hamisítatlanul udvarhelyi nagyjátékfilmet. A Duna Műhellyel közös projekt egyrészt azért kihívás, mert a filmesek közösen dolgozva egy számukra eddig még szűz területen, a fikciófilmben próbálják ki magukat, illetve azért is, mert a négy rendező által megálmodott, önállóan is „működő" kisjátékfilmeket végül egyetlen kerettörténetbe helyezve fűzik egységes egésszé. A munka közös: a négy filmes együtt dolgozik, a forgatásoknál csupán a szerepkörük (forgatókönyvíró, rendező, operatőr) változik.

„A poént nem szeretjük lelőni, nincsenek nagy titkaink, ez a kerettörténet nagyjából arról szól, hogy egy, szintén kitalált, valóságosan nem létező rendező készíti ezt a négy kisjátékfilmet. Ez a lényeg, de ez a keret egyelőre még nincs konkrétan kidolgozva" – mondta Fecső. Hozzátette, hogy az egyes kisfilmeket nem a bemutatás kronológiai sorrendjét követve veszik fel, igyekeznek minimális költségvetéssel dolgozni.

„Nem igénylünk anyahajót a Küküllőre, az én filmemet például most is lehetne forgatni, de mivel főként kültéri helyszínek lesznek, inkább megvárjuk a tavaszt, mert ebbe a téli képbe lehet ugyan tavaszt varázsolni, de az nagyon sokba kerülne. Egyébként nyugodt, kényelmes tempóban tudunk dolgozni, minden filmre egy hetet szánunk, a kerettörténet lesz hosszasabb munka. A bemutatót jövő év végére tervezzük" – avatott be a kulisszatitkokba Fecső.

Emlékeztetett arra, hogy ez a forgatás sorban a második, hiszen az első kisfilm, Bálint Arthur Nagy trükk című munkája már októberben elkészült. A filmes stáb akkor a református temetőben, pontosabban a temetőgondnok házában dolgozott. Ami a kisfilmek szereplőit illeti: a négy rendező filmjeiből ismert „régi" arcok (pl. a bűvészházaspár) mellett a mostani produkcióban újak is felbukkannak, így például a most készülő Jakab kisfilm főszereplője, Czintos József szatmári színművész. A 15-20 perces film részleteiről a forgatás szünetében Jakab Ervinnel beszélgettünk.

„Tombolino – egyelőre ezt a címet adtam a filmemnek. Ez egy emberi történet, egy éjjeliőrről, annak egyetlen munkanapjáról szól. A szereplővel az éjszakai műszak alatt látszólag semmi különös nem történik, de épp az apró (nem)történésekből, abból, ahogyan ő viselkedik, ahogyan egyes személyekhez, dolgokhoz viszonyul kibontakozik az egész jelleme" – foglalta össze a kisfilm lényegét a rendező. Mint mondta, a banális történetben nincs semmi szenzáció, de az elveszett sorsjegyét egész éjszaka az üres épületben kereső éjjeliőr egész élete, gondolkodásmódja lepereg a filmkockákon. „Az elveszett lottószelvény nem fontos, nem lényeges az, hogy megtalálja-e vagy sem, mert szinte el sem tudjuk hinni, hogy esetleg megnyerheti a főnyereményt. Valójában azt akarom láttatni, hogy egy kisember minden helyzetben kisember marad" – fogalmazott Jakab. Mint mesélte, az alaptörténet – egy éjjeliőr egy éjszakája egy épületben – már két évvel ezelőtt „kész volt". A dokumentumfilmhez képest a kitalált történet forgatása természetesen egy másfajta munkastílust kíván a rendezőtől, és a szereplő kiválasztása is érdekesen alakult.

„Bennem eredetileg egy ránézésre is kisember, azaz alacsony, kopasz, pocakos éjjeliőr képe élt. Ezért amikor először találkoztam az éjjeliőrt alakító színésszel, megzavart az, hogy bár mindenképpen tökéletesnek találtam őt erre a szerepre, a külseje teljesen ellentétes volt a bennem kialakult képpel. Most, a forgatás elején azt mondom, és biztos vagyok benne, hogy a hét végén ezt megerősítem: nem tévedtem, jó volt a választás.

A kérdésre, hogy miért volt fontos számára szakítani a kipróbált és jól bevált „dokumentumfilmes "múlttal és miért csatlakozott a csapathoz, Jakab frappánsan így válaszolt: „Helyi emberek készítenek helyi filmet helyi embereknek, nekem ezért fontos ebben részt venni. Bízom abban, hogy jövő év végére elkészül végre egy olyan játékfilm, amit az udvarhelyiek tényleg és igazán magukénak érezhetnek. Szerintem ennek az egésznek ez az igazi lényege."