Sárga, éles foga van a napnak szerda délelőtt. Valakire várok egy blokk alatt. A telefonom harminc százalékon úgy dönt, ezt a napot kihagyja, és lemerül. Ennek a találkozónak lőttek, elkerüljük egymást, de ahogy felpillantok, szinte összekacsintok a plakátról rám mosolygó polgármesterjelölttel: Válts jobbra!

Ez kiüti a biztosítékot, és mint egy idióta, vigyorogva döcögök immár nem egyedül, hanem egy barátságos kis kerékpárdefekt társaságában a Kossuth utcába.

Semmi cikizés!

A szűkebbre szabott MPP irodában kissé idegesen száguld végig a tekintetem a csatlakozókon. Az lenne meglepő, ha lenne egy töltő, ami talál a hangrögzítőként is használt telefonomba.

Sebaj – mondja Gálfi Árpád, aki rögvest bebizonyítja, hogy ha a szavaké nem is, de a tettek embere. Egyet szaladgál, kettőt telefonál, és máris 220-szal zúzhatjuk a beszélgetést.

Mindvégig az az érzésem, Gálfi Árpád kicsit olyan, mint a mesebeli szegénylegény, aki elindult szerencsét próbálni, és most elérkezett a király udvarába, ahol a próbatételek után megszerezheti annak birodalmát, vagy legalábbis fele királyságát.

Talán ezt a beszélgetést is próbatételnek értelmezi, hiszen remeg a hangja, de azért látszik rajta, mindent megpróbál, hogy úgy legyen őszinte és egyenes, mint ahogy ismerni szereti magát, hogy mindent ki se tálaljon, és senkit se sértsen meg.

Pont azt bírom benne, hogy más politikusoktól eltérően bármit írtunk, soha nem sértődött meg, nem keménykedett, és próbált meg legyőzni. Egyszer betelefonált, és megkérdezte, hogy akkor most őt cikizzük? Nem esik jól neki, nem hiszi, hogy rászolgált. Azóta erősen igyekszünk nem cikizni. Ha lehet, senkit sem cikizni, mert az csúnya dolog.

Bölcső és bagoly

A negyvennyolc éves polgármesterjelölt arról vált híressé, hogy móresre tanítja a Termés utcai Gáborokat. De nem volt ő mindig tolvajkergető. Homoródszentpáli születésű édesanyja, Irma néni, 35 éven keresztül szakácsnő volt. Nemrég elhunyt édesapja tősgyökeres bethlenfalvi, aki autószerelőként kereste kenyerét. Tőlük örökölte a közösségért való tennivágyást, édesapjától pedig az autók iránti érdeklődést – állítja egyetlen gyermekük.

A bethlenfalvi elemi és az akkori hatosban végzett általános iskola után a Kós Károly Szakközépiskolába járt, majd a Matrica 2-ben kezdett dolgozni szerszámlakatosként. A másfél éves katonaságot követően újból a Matricában nyomta az ipart előbb a szakmában, aztán logisztikai, beszerzési feladatokat látva el. „Termékeket hordtam elő a leszabó műhelyből, nyersanyaggal láttam el a munkásokat" – magyarázza.

Én a szüleimtől azt tanultam, hogy az igazunkért, a közösségért bátran ki kell állni. Mert ha van egy szervező, egy vezető, akkor az emberek szívesen felsorakoznak mögé, és motiváltabbak vagyunk, ha együtt, váll-váll mellett haladva érünk el eredményeket. Miután látták, hogy bennem van erre hajlandóság, a közösség, amely körülvesz arra sarkalt, hogy vállaljam ezt a vezetői feladatot. És én ezt pozitívan értékeltem, megtisztelő volt számomra a bizalmuk – hangzik a közéleti ars poeticája.

Az apró dolgoktól működnek a nagyok

A rendszerváltás után pár évvel eljött a Matricagyárból, miután 1991-ben megnősült. Fiatal családosként vállalkozásba kezdett. Huszonkét éve, 1994-től feleségével közösen működtetik a most már országos forgalmat bonyolító Gálfi Servco-t. „Tulajdonképpen nem is nagyon dicsekedtem vele" – mosolyog szégyenlősen.

Mivel foglalkozik ez a vállalkozás?

Előbb az „Pitești-i autógyár képviselete voltunk", autóalkatrészeket árultunk. 2007-ben úgy akartunk váltani, hogy olyan területet találjunk, amellyel nem foglalkozik senki a környéken. Akár Udvarhelyről kilépve is tudjunk valami olyat szolgáltatni, ami mások számára is segítséget jelent. Így jutottunk el oda, hogy a rögzítéstechnika terén próbáltunk érvényesülni.

A személygépkocsik összeszereléséhez szükséges minden alkatrészt forgalmazunk, a fő termékcsoportunkba a patentek tartoznak. Apró termékek ezek, az volt a meglátásom, hogy nem csak a nagyméretű és áru termékeket kell forgalmazni, hanem a kis termékekre is szükség van. Az apró alkatrészek nélkül a nagy dolgokat nem lehet összeszerelni.

Sem akkor, sem most nem foglalkoznak nagyon mások ezzel a területtel, mert igényes munkát, rendet, pontosságot igényel. Közel négyezer féle terméket forgalmazunk. Kialakítottunk egy országos hálózatot, öt üzletkötővel dolgozunk. Kettő idegenben, a többiek Székelyudvarhelyen. Összesen tíz alkalmazottat foglalkoztatunk.

Hálistennek jól működik, jól felépített rendszerrel, idén már az az utolsó vágyunk is teljesült, hogy online felületen is működjön az eladásunk, és nagy öröm számunkra, hogy a fiunk is besegít.

A gyermekei mennyire akarják folytatni a családi vállalkozást?

Két fiam van, Zoltán huszonnégy éves, Kolozsváron végzett közgazdaságtan szakon, de már a tanulmányai alatt eldöntötte, velünk egyeztetve, hogy ugyanebben az iparágban szeretne vállalkozást indítani. Ezt örömmel vettük.

Amellett, hogy nekünk segít, indított egy saját vállalkozást, ami a mi termékeinket forgalmazza, de Magyarországon. Ott szeretné ugyanezt a piacot kialakítani, amit itt mi kialakítottunk Romániában.

A kisebbik fiam, Artúr tizenkilenc éves. Ő az iskola után, mivel hatéves korától intenzíven futballozik, a futsal ifjúsági és felnőtt labdarúgó csapat tagja lett. Kiskora óta mindene a labdarúgás.

Fontos számunkra, büszkék vagyunk arra, hogy mind a két gyermekünk itthon maradt. Ezért is fontos számomra a közösségépítés, hogy a gyermekeink számára tudjunk jövőt biztosítani.

Ha kellene, egy autót meg tudna javítani?

Természetesen. Az autóipar mindig is a szívem csücske volt, mivel édesapám autószerelő volt, gondolom innen is jött az ebből az iparágban való tevékenykedésem.

Hogyan lett politikus? Mikortól számítja a politikai karrierjét?

Nem is mondanám magam politikusnak, hanem közösségi embernek.

Gyermekkoromban is a közösség érdeke határozta meg az életemet. Olyan családban születtem, amelyben a tisztesség, becsület és helytállás voltak az alapértékek.

Gyermekkoromban a futballcsapat szervezésében vettem részt aktívan, egyik főszervezője voltam a Bethlenfalvi Lendület csapatnak, amely kadicsfalviakból és bethlenfalviakból állt, a színjátszócsoportban is aktívan részt vettem.

Ezek után a legnagyobb lendületet 2001-ben akkor adta a közösségünk, amikor sor került a bethlenfalvi kultúrotthon teljeskörű felújítására. Ekkor éreztem életemben először, hogy az igazi összefogás létezik, és a közösségért, az emberekért érdemes tenni.

Ekkor bebizonyosodott számomra is, hogy gyerektől az idősig mindenki összefogott és egy nagyszerű célt tudtuk elérni. Fontos szerepet játszott ebben a bethlenfalvi kántor, Hadnagy Dénes barátom, aki kiállt mellettem, és együtt, közösen vezettük ezeket a munkálatokat.

Nagyon-nagyon sok ember részt vett benne, és tulajdonképpen a közösség ekkor kovácsolódott össze a legszorosabban. Ezután jött a templomunk felújítása, amiből szintén aktívan kivettem a részem.

2004-ben kerültem az úgynevezett politikába. A kultúrház elkészítése után a közösség is úgy látta, hogy igenis szükség lenne arra, hogy az ő érdekeiket képviseljem. Bethlenfalva közössége, egészen pontosan Hadnagy Dénes volt az, aki engem betaszított a politikába, és így 2004 óta vagyok az önkormányzati testület tagja.

Akkor megjelent az első párt, amely meghirdette a választás szabadságát, a Magyar Polgári Párt. Úgy éreztem, hogy cselekvő, tenni akaró emberként nekem ott a helyem. Azt láttam, hogy az én értékrendemhez közel álló, az embereket képviselni tudó pártként jelent meg a porondon, és úgy gondoltam, hogy ez az a párt, amely által tudom a közösségem tagjainak az érdekeit, meglátásait képviselni, és hatékonyan dolgozni értük.

Hogy tudta ezt a sokféle tevékenységet a vállalkozással egyszerre végezni? Nem egyszerű vezető szerepet vállalni még egy téren sem, nemhogy több területen.

A vállalkozást és a közösségi tevékenységet úgy tudtam összehangolni, hogy a feleségem is cégtulajdonos, és nagy segítség volt számomra, hogy ezekben az időszakokban volt, aki végezze ezt a feladatot. Ha az ember akar a közösségért tenni, akkor tud időt szakítani rá.

Szász Jenővel, az MPP szülőatyjával, ha lehet ilyet mondani, milyen volt és milyen most a kapcsolata?

Szász Jenőt régóta ismerem. Egy bizonyos ideig tanácsos kollégák is voltunk, ő lassan most már negyedik esztendeje, hogy nem az MPP elnöke. Én úgy gondolom, hogy ő egy másfajta küldetésre vállalkozott, és jelen pillanatban sem tartózkodik idehaza. Az emberi viszonyunk jó, de nem vagyunk közvetlen kapcsolatban. Ritkán találkozunk, beszélgetünk.

Mennyire van még hatással a helyi és az országos párt életére?

Amióta én vagyok a székelyudvarhelyi párt elnöke, azóta abszolút nem folyik bele a helyi szervezet életébe, egész más a küldetése, más feladatai vannak és máshol is él. Budapesten végzi tevékenységét.

És az országosra?

Azt nem tudom, arról a jelenlegi elnök, esetleg Biró Zsolt tudna nyilatkozni. Az ittenire nincs ráhatással.

Hány munkatársa és tagja van most a helyi szervezetnek?

Százharmincnyolcan vagyunk tagok, és hatan munkatársak, akik közül többen másodállásban dolgozunk itt.

Hogyan érintette önöket, a helyi szervezet tagjait az, hogy országos szinten az RMDSZ és az MPP megegyezett?

A székelyudvarhelyi szervezet, amióta én vezetem, mindig is határozott álláspontra helyezkedett. Nem befolyásolja a mi életünket ez az egyezség, mert mi határozottan úgy gondoljuk, hogy a Magyar Polgári Párt székelyudvarhelyi szervezete a székelyudvarhelyi lakosságért szeretne, próbál és akar dolgozni.

Nem politizálni, hanem az emberekért tenni szeretnénk, és az országos elnökséggel párhuzamosan úgy gondoltuk, hogy az MPP és a jobboldal számára megérett az az idő, amikor Székelyudvarhely lakosságának nem politikusokra, hanem a városért, az emberekért tenni akaró polgármesterre és önkormányzatra van szüksége.

Ennek a megteremtésének a feltétele, hogy az MPP és az EMNP felismerve az elmúlt időszakok eredményeit, pártpolitikai érdekeken felülemelkedve, meghozzuk azt a döntést, hogy a 2016-os választásokon összezárva sorainkat, egyesítve erőinket közösen fogunk a székelyudvarhelyi önkormányzati választásokon részt venni.

Örülök ennek az összefogásnak, mert tulajdonképpen azt látom, és érzem, hogy ez az egyedüli út, amely minket eredményre tud vezérelni, és Székelyudvarhely lakossága is azt várja el tőlünk, hogy ne civakodás, hanem munkavégzés legyen, határozott koncepció mentén építsük fel a jövőbeni meglátásainkat, és olyan irányt mutassunk, amely tényleg minden egyes lakos számára megélhetést, biztonságot, rendet teremt. Egyszerűen fogalmazva: Mindenki érezze jól magát Székelyudvarhelyen!

Mit tett volna másképp, ha ön lett volna az elmúlt négy-nyolc évben a polgármester?

Úgy gondolom, elsősorban dolgozni fogok.

Értsük úgy, hogy ön szerint nem dolgozott a jelenlegi polgármester?

Én úgy látom, hogy nem teljes mértékben Székelyudvarhely lakossága érdekében dolgozott. Egy polgármesternek a hét minden napján a városlakók rendelkezésére kell állnia. Másodsorban egy teljesen más mentalitást próbálunk kialakítani az elkövetkező időszakban.

Térjünk vissza a múltra, mit tett volna másképp?

Hozzánk az a visszajelzés érkezett az emberektől, hogy a mostani polgármester nem volt elég nyitott a városlakók igényeire. Egy polgármestert azért választanak meg, hogy a polgárokért tevékenykedjen, azokért az emberekért, akik szükségesnek találták, hogy legyen egy ember, aki a közös érdekeiket képviseli. Ha ők úgy érzik, hogy találkozniuk kell a polgármesterrel, akkor annak nyitottnak kell lennie arra, hogy meghallgassa őket, és lehetőségei szerint eljárjon az ügyükben a hét minden napján.

Az nem lehet, hogy négyévente kéri a bizalmat, és a választások megnyerése után már nem veszi figyelembe a városlakók igényeit.

A városlakókkal, a vállalkozókkal és az intézményvezetőkkel való szorosabb kapcsolattartás, együttműködés biztos másabb lett volna.

A város nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna. Ne menjünk messzire, csak ide a környékre: látva Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt, itt nem volt meg az az igazi fejlődés, amit elvárt volna a lakosság, és ennek egyetlen egy oka volt, hogy a polgármesterünk nem volt nyitott, nem hallgatta meg a lakosság véleményét.

Nagyon sokszor elhangzott, hogy meg szeretnénk erősíteni Székelyudvarhely pályázati osztályát, hogy nagyobb fejlesztéseket, beruházásokat tudjunk végrehajtani. A polgármester nem mutatta meg, hogy képes lenne erre. Most két hónappal a választások előtt hatalmas beruházások, felújítások történnnek. A polgármesternek négy évig, minden egyes nap dolgoznia kellene, nem csak az utolsó két hónapban.

Örvendetes, és kell, ami jelenleg folyik, de nem az utolsó két hónapban kell dolgozni. Ez már politikai céllal is történhet, hiszen a statisztikák alapján az emberek az utolsó néhány hónapban történt fejlesztéseket, változásokat jegyzik meg, és az alapján döntenek. De én úgy gondolom, hogy nem politizálni kell, hanem dolgozni, fejleszteni.

Hogyan képzeli el az elkövetkező négy évét, ha megnyeri a választásokat? És mi lesz, ha nem?

Ha nem nyerem meg, akkor folytatom a vállalkozásunkban a munkát. De nem fogok meghátrálni. A közösség érdekét nem fogom hagyni.

Hányadik is ön az önkormányzati képviselőjelöltek listáján?

Tizedik vagyok.

Miért? Ez az önkormányzat jelenlegi összetétele alapján nem bejutó hely.

Én úgy gondoltam, amikor a polgármesterjelöltségre felkértek, és elvállaltam, − ellentétben azzal, amit az elmúlt 25 évben a politikusoktól tapasztaltunk −, hogy nem csak a polgármesteri tisztség elnyerése a fontos számomra, hanem egy olyan önkormányzat és csapat, amely Székelyudvarhely lakosságáért tud és akar dolgozni.

Ezért is örvendek a koalíciónak, és hogy erre a listára nem politikusok, hanem szakemberek kerültek. A tizedik hely azért volt fontos számomra, hogy a városlakók lássák, Gálfi Árpád nem csak önkormányzati képviselőként szeretne részt venni a városvezetésben, hanem polgármesterként. Szeretném, ha minimum tíz önkormányzati képviselőnk lenne a tanácsban, hogy a terveinket tudjuk megvalósítani. És tudjuk megmutatni, ezt igenis lehet másképp is csinálni.

Tehát nem csak polgármesterséget, hanem önkormányzati többséget is szeretnék, hogy tudjunk hatékonyan dolgozni

Többektől is hallottam, hogy ön azt mondta, nem szívesen lett polgármesterjelölt. Így van-e, és ha igen, akkor miért?

Lehet, hogy ezt mondtam, vagy hasonlóan fogalmaztam. De ezt a jelenlegi székelyudvarhelyi állapotokra értettem. Úgy érzem, hogy a koalíció létrejöttekor, ami számomra prioritás, változott a helyzet.

A döntésem meghozatalát nagyon meghatározta, hogy azt mondták az emberek akkor, hogy az elmúlt választásokkor az ellenzék szétesett, amit az önkormányzati képviselők aránya is szentesít: öt MPP-s, három EMNP-s képviselő van most a tanácsban.

Lehet, hogy ha már akkor megszületik a koalíció, akkor most más lenne Székelyudvarhelyen a helyzet. Ezért most arra a döntésre jutottunk, hogy csak közösen tudjuk a székelyudvarhelyi emberek igényeit kielégíteni.

Miért lett kampány közben koalíció a szövetségből. Miért változtatták meg a szlogent?

Tehát a szlogen változtatása érdekli. Vagyis az, hogy miért lett a koalíció. Tulajdonképpen románul is alianța electorală. Ennek kapcsán változtattuk meg.

De hát az nem hangzott jobban, hogy A szövetség? Miért kellett ezt így megváltoztatni hirtelen a választási kampány közepén?

Tulajdonképpen a szövetség is ugyanazt jelenti. Ugyanazt jelenti, hogy összefogás. Tehát összefogás a magyarok...

De az legalább magyarul van...

Az alianța electorală az tulajdonképpen koalíció. Ezen a néven is emlegetik, hogy koalíció. És úgy döntött a Magyar Polgári Párt csapatának javaslatára az összefogás, vagy jelenleg Koalíció szereplőinek csapata, hogy legyen a koalíció, hogy igenis ezt a nevet adjuk végül.

Hogy ne hasonlítson az RMDSZ-re? Az RMDSZ-t is a Szövetségként szokták emlegetni belső körökben.

Nem gondolom, hiszen az érdekvédelmi szövetség, nincs semmi hasonlóság. Tulajdonképpen nem tudják összetéveszteni, mert a Magyar Polgári Párt és a Néppárt logója egyértelműen tükrözi, hogy miről van szó. A mi szövetségünk szövetségként sem tulipán és koalícióként sem tulipán.

Egyre több jel mutat arra, van valóságalapja annak, amit Bunta Levente állított Buta Levente megjelenéséről, hogy Szász Jenő és Verestóy Attila fogott össze annak érdekében, hogy Udvarhelyen megtévesszék a választásokon az embereket, és közös erővel leváltsák Buntát. A Buta Levente-jelenségről és Bunta Levente állításáról mi a véleménye önnek?

Én úgy gondolom, hogy mi semmiféle olyan dologban nem vettünk, és nem veszünk részt, ami arra mutatna, hogy civakodni, veszekedni kellene.

Úgy gondoljuk, hogy Székelyudvarhely lakossága ezt megelégelte, munkára vállalkoztunk, csapatban szeretnék dolgozni, és a konfliktusokkal, amit látunk, hallunk az RMDSZ-berkeiben az elmúlt időszakokban, nem is szeretnénk foglalkozni. Én úgy gondolom, hogy ami napvilágot látott a médiában is, az teljesen tükrözi annak a valóságát, hogy az RMDSZ-en belül vannak problémák.

Jó, de itt arról is van szó, hogy Z. Nagy István, aki önnel szokott jönni a bíróságra, és azért MPP-közeli emberként ismerjük, intézte el a Buta Levente papírjait, vagy ő segédkezett. Állítólag látták a kamerán. Vagy Bindeának a házában van bejelentkezve, aki Szász Jenő közvetlen szomszédja, a barátja, nem tudjuk még barátja-e, de Szász Jenő közvetlen szomszédja, és a barátja volt, tehát közeli ismerősök.

Arról, hogy milyen lakcímmel, ki szerelte, hova van bejegyezve, hogyan gyűjtötték az aláírásokat, én is a médiából értesültem. Nagy István amúgy nem MPP-s, ő a közösségi ügyekben vett részt velem, az eltelt időszakoknak a munkájában, a közbiztonság érdekében tett harcommal vállalt szoros együttműködést, de ha valakiről kiderül a környezetemben, hogy vétkes bármiben, vagy hogy számomra elfogadhatatlan érdekek miatt tesz bármit, attól a legrövidebb idő alatt elhatárolódom.

Tehát egymással úgy kapcsolódtunk mi, hogy ő is foglalkozott az ő közösségében élők védelmével. Eddig úgy tudtam, hogy civilként. Nagy István szerepe az ön által említett történetben nem érdekel. A Bunta-Buta botrányhoz semmi közöm és azon kívül, hogy nevetségesnek tartom az egészet, nem is foglalkoznék ezzel. Ez nem az én világom.

Ő inkább MPP vagy EMNP közeli?

Hát MPP-s semmiképpen nem. Ő a Magyar Polgári Pártnak nem tagja, tehát ő civilként kapcsolódott be és úgy is dolgozik. És úgy kapcsolódtunk mi össze tulajdonképpen Istvánnal, hogy az ő meg az én kezdeményezéseim, pereink alkalmával a közös cél érdekében összehoztak... Addig nem is ismertük egymást.

Hogy állnak most a Gábor-perek?

Székelyudvarhelyen lejártak a tárgyalások és az ötödik marosvásárhelyi tárgyaláson vagyunk túl. Kihallgatták újra a vádlottakat, a tanúkat újra beidézték, tizennégy ember volt már újra tanúskodni és nagyon remélem, hogy rövid időn belül megszületnek ott is az ítéletek. Székelyudvarhelyen ugye meghozták alapfokon az ítéleteket és Marosvásárhelyen egy hónapon belül az első ügynek végleges ítélete fog születni. Természetesen, ezek az emberek, akik részt vettek a marosvásárhelyi kihallgatáson is, vállalták és vállalják azokat a tanúságtételeket, amiket az itthoni rendőrségen, bíróságon tettek.

Most mi a helyzet a Termés utcában? Vannak-e garázdálkodások?

Most is vannak. A kerítéseket, amiket 2014-ben építettünk, hogy a terményt ne lehessen megdézsmálni, nemrég több helyen, 10-12 helyen megbontották. Három tulajdonos feljelentette a tetteseket, és ezek az ügyek most rendőrségi kivizsgálás alatt vannak.

Valamivel visszafogottabbak lettek, és belátták, hogy ha tovább folytatják a fenyegetéseket, akkor további ítéletek lesznek: 8 perrel indultunk, jelenleg 22-nél tartunk. Ez is tükrözi, hogy a fenyegetésnek, megfélemlítésnek, a zsarolásnak minden fokozatát kipróbálták mind rajtam, mind a közösség bizonyos emberein. De azzal az elhatározással és közösségi erővel, amivel rendelkezünk, úgy döntöttünk két és fél éve, hogy ezeket a pereket végig visszük, és a lelkesedésünk azóta sem torpant.

Ezt ki finanszírozza?

Támogatóink vannak, magánemberek, vállalkozások. Olyanok, akik szükségét érzik annak, hogy megváltoztassák a helyzetet, amiben az emberek annyira meg vannak félemlítve, hogy nem mernek kiállni az igazukért. Nem azért, mert nem akarnak, vagy nem tudnak, hanem mert az utána következő zsarolásoktól félnek. Én ennek az élére álltam, ezt vállaltam annak a tudatában, hogy lesznek ennek keményebb következményei, és ma is bátran vállalom.

Nem fél attól, hogy ezzel a roma választóit elveszíti?

Nem, tegnap is Pui Nándorral találkoztam, a közösség érdekeiről beszélgettünk. Arra törekszünk, hogy a bűnözők ellen vegyük fel a harcot, és nem a roma közösség ellen. A bűnözőket a roma közösség sem fogadja be, miután megverik szomszédjukat. A romák közösségében is vannak olyan családok, akik kivetik maguk közül a társadalomellenes magatartású embereket. Nem politikai kérdés számomra ez.

Azt szeretnénk, hogy gyermekeink, időseink és mindenki nyugodtan sétálhasson bármikor a város bármely pontján. Ezt tűztük a zászlónkra, és be akarjuk bizonyítani Székelyudvarhely lakosainak, hogy ha kiállunk az igazunkért, akkor van eredménye, még akkor is, ha egy kicsit hosszabb a törvényes út, és az igazi kitartó munka meghozza gyümölcsét.

Ön szerint mi az oka annak, hogy egyre gyengül a Magyar Polgári Párt országos szinten? Szász Jenő távozása a nagy veszteség? Vagy ő már a süllyedő hajóról távozott?

A Magyar Polgári Pártnak volt egy irányvonala. Jelen pillanatban az MPP vezetősége nem ismerte fel teljes mértékben a városi polgárok igényeit.

Az MPP az RMDSZ ellenében jött létre valamilyen formában, nem?

Valamilyen formában igen. Azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy nem az érdek, hanem az értékrend mellett kell politizálni, azok a tagok ma is aktívan itt vannak a közösségünkben, együtt dolgozunk. Ez a legfontosabb, hogy a Magyar Polgári Párt értékrendjét kövessük tovább.

Ön szerint a Magyar Polgári Párt az egyezség után győztesen vagy vesztesen jön ki a választásokból?

Mi kimondottan a helyi választásokra koncentrálunk, országos szinten nem akartunk semmiféle döntésbe beleszólni. Mindig azt mondtam, Székelyudvarhelynek városgazdára van szüksége, ez az álláspontom mára se változott. A város lakosainak az igényeit kell kielégítse.

Nagyon sok név felmerült a városban az önök és az EMNP részéről is.

Nagyon sok név felmerült, az összefogásnak a szükségességét láttuk. Az én polgármesterjelöltségemet is az összefogás eredményezte, én ezzel a feltétellel vállaltam. Egyetlen egy lehetőséget láttam a győzelemre: hogy ez a két szervezet összezárja sorait.

Először külön próbálkoztak.

Külön próbálkoztunk, de örülök, hogy végül mindkét párt felismerte, hogy együtt kell dolgoznunk a siker érdekében.

Önök és a Néppárt vezetői is, nagyon régóta mondják, hogy szükség van az összefogásra, és együtt tudják elképzelni a választásokon való részvétel sikerességét, mégsem sikerült ezt összehozni korábban. Miért kellett ennyit várni arra, hogy a két párt vezetője előálljon azzal, szinte utolsó pillanatban, hogy ők maguk lesznek polgármesterjelöltek, és aztán egy héten belül bejelentsék a néppártos Zakariás visszalépését és az összefogást?

Tulajdonképpen idő kellett ahhoz, hogy mind a két párt belássa, hogy nincs más megoldás számunkra, hogyha Székelyudvarhely lakosságáért szeretnénk dolgozni.

Az országos vezetés ebbe mennyire szólt bele?

A székelyudvarhelyi MPP csak a Székelyudvarhely érdekében munkálkodik, és jeleztük az országos elnökségnek, hogy semmi mást nem szeretnénk, csak Székelyudvarhely érdekében dolgozni. Hogy ezt elérjük, arra más megoldást nem látunk, mint azt, hogy a helyi Néppárttal összefogjunk. Ezt elismerte...

Ez tartott sok időbe, amíg ezt az országos vezetés elismerte?

Nem is az országos vezetés, hanem mind a két párt jelenlegi vezetőségének az emberei. Egy konszenzus kellett kialakuljon, és megérjen mindannyiunkban az, hogy külön úton nem fogunk eredményeket elérni, és Székelyudvarhely lakossága is ezt várja el tőlünk.

Nagyon bízom, nagyon remélem, hogy ez az összefogás, a koalíció eredményekre fog vezetni, és a lakosság igényeit teljesíthetjük, elvárásainak megfelelhetünk a következő időszakban. Összezártunk, erőinket csoportosítottuk...

Az eredményeket láttuk, csak azt nem értettük, ez miért telt ilyen sok időbe.

Az elmúlt időszakban mindenki látta, hogy mi történik az országban, ami miatt közszerepet nemigen akar vállalni senki. Ennek az átgondolása, a döntés meghozatala...

Több emberrel tárgyaltak?

Több emberrel tárgyaltunk. Mind a két fél külön-külön, közösen együtt.

Úgy érzem, hogy ön kényszerből vállalta el a jelöltséget.

Nem kényszerből vállaltam, határozottan állítom. Teljes meggyőződésemből, hogy Székelyudvarhely lakosságának városgazdára van szüksége, ha a koalíció úgy döntött, hogy jelen pillanatban erre én vagyok a legmegfelelőbb jelölt, akkor ezt a tisztséget felkérésre elvállaltam azzal a feltétellel, hogy összezárunk, és közösen, együtt próbálunk meg eredményeket felmutatni és az önkormányzati listánál is ez volt a fő szempont, hogy szakemberek legyenek rajta.

Azt is mondták, hogy az önkormányzati listájuk bármelyik tagja alkalmas lenne arra, hogy polgármesteri tisztséget töltsön be.

Mindenki saját maga döntötte el, hogy vállalja, vagy nem vállalja a jelöltséget. Amikor jött a felkérés, akkor a családommal megbeszéltük, és abban a megnyugtató tudatban, hogy lesz, aki a vállalkozásunkat tovább vigye, elvállaltam a felkérést.

Apropó, a felesége hogy viseli, hogy ön a közösségért él?

Látja, tudja, elfogadja, hogy én mindig a közösség érdekét képviseltem. Nem volt könnyű döntés a családom számára sem, de ha megtiszteltek a felkéréssel, elfogadtam, hogy hátha az igazi váltást, amit a székelyudvarhelyiek elvárnak tőlünk, meg tudjuk teremteni számukra.

Vannak-e felmérések a népszerűségével kapcsolatban?

A népszerűségemről az derült ki, hogy 35 százalékon álltam februárban. Mivel nemcsak a politikumból ismernek, hanem az eltelt 22 esztendő autóipara, vállalkozásomban kifejtett tevékenységem, 12 évnyi aktív önkormányzati tevékenységem révén egy bizonyos népszerűségre szert tettem. A lakosság 70-80 százaléka hallott, vagy olvasott már rólam, ismeri a nevem.

A magyarországi politikum mennyire folyik be a választásokba most?

Az országosba nem tudom, a székelyudvarhelyi választásokba a magyarországi politikum abszolút nem folyik bele.

A politika a közösség, a köz érdekeinek a képviselete elvileg, demokráciában legalábbis.

Igen, de én úgy gondolom, hogy valóban azoknak az embereknek az érdekeit kell képviselni, akik megbíztak ezzel. Persze azokét is, akik konkrétan nem szavaztak rám, de a székelyudvarhelyi lakosság érdekeit kell képviselni.

Ön szerint milyen érdekeket képviselt az eddigi vezetőség, ha nem a közösségét?

Az elmúlt nyolc évben kiderült, hogy a 11 tagú RMDSZ-frakció semmilyen meglátásunkat, javaslatunkat, észrevételünket nem fogadta el, önkormányzati ülést sem engedtek vezetni az ellenzéki képviselőknek.

Az az érzésem, hogy ebből már csúfot is űznek...

Ki szeretném hangsúlyozni, hogy az ülés vezetése plusz munkával jár, arra fel kell külön készülni. Még arra sem adtak lehetőséget, hogy ezt a plusz munkát elvégezzük.

Ezzel azt akarja mondani, hogy az RMDSZ-frakció nem veszi figyelembe azoknak az érdekeit, akik önökre szavaztak?

Abszolút nem. Ők politikailag hozták meg döntéseiket nagyon sok esetben. Ezen szeretnék változtatni. Ezt be szeretném bizonyítani, hogy lehet másképp is csinálni. Nem erőből, hanem a közösség érdeke mentén dolgozni.

Mi a véleménye a városfejlesztési stratégiáról?

Soha nem kérjük ki a választópolgárok véleményét, nem megfelelőképpen kezelik ezeket a kérdéseket. Egy városvezetési tervről beszélünk, stratégiáról, ahová szakembereket nem hívnak meg, hogy kifejthessék véleményüket. A polgármesteri hivatal nem ad lehetőséget arra, hogy a lakosság elmondhassa, mit gondol egy adott dologról legyen az gazdasági, tanügyi vagy bármilyen más szférában dolgozó szakember, hogy aztán közösen megvizsgálhassuk az érveket, véleményeket, és azok alapján dönthessünk minél szélesebb konzultációt követően. Ezen akarunk változtatni.

Ezért fontos, hogy Székelyudvarhelynek ne csak városgazda polgármestere, hanem szakemberekből álló önkormányzati testülete is legyen.

A székelyudvarhelyiek egy részének rémálma, ami akár akadály is lehet az önök számára, hogy Szász Jenő önön keresztül térhet vissza az udvarhelyi politikába. Erre mi a válaszuk?

Szász Jenőnek másféle küldetése van. Székelyudvarhelyen, ha létrejött ez a koalíció, az összefogás, a pártérdek feletti együttműködés, akkor én úgy gondolom, ebben Szász Jenő semmiféleképpen... Ő ennél magasabb és magasztosabb tisztséget tölt be.