A Székelyudvarhelyen tanuló ecuadori Gábi után az Amerikai Egyesült Államokban cserediákként élő, udvarhelyi Nagy Fannyval beszélgettünk. Pozitív tapasztalatokkal, rengeteg friss élménnyel gazdagodott a két hónapja Kansasben tanuló gimis diák.

Hogy kerültél az Egyesült Államokba?

Körülbelül két éve a szüleim találkoztak pár cserediákkal egy Rotary konferencián, Magyarországon, és egyből rám gondoltak. Amikor hazajöttek, elmesélték, hogy mennyi minden jót hallottak a programról.

Mind a hárman jó ötletnek tartottuk, hogy én is részt vegyek a kulturális cserén, de akkor még az egész csak egy álomnak tűnt. Aztán egy évre rá édesapám felvette a kapcsolatot a romániai vezetőséggel, és szépen lassan, egy év alatt kialakult minden.

Találkozókra jártunk, nyomtatványokat töltöttünk ki, sírtunk, kacagtunk, és most itt vagyok. A végén már nagyon gyorsan történt minden, egyik napról a másikra csak itt voltam, néha még most is nehéz elhinnem.

Miért pont Kansast választottad tanulmányi célokra?

Nem én választottam. Nekünk csak az ország kiválasztására van lehetőségünk, a körzetről és a városról a Rotary Clubok döntenek.

Melyik volt az első jó, illetve rossz élményed?

Nagyon sok csodálatos élményben volt részem a két hónap alatt, a legelső talán maga a család volt. Beszéltem velük mielőtt idejöttem volna, többször is, de soha sem gondoltam volna, hogy ennyire fognak szeretni, és hogy ők ennyire fontosak lesznek nekem.

Eddig semmi rossz nem történt, legalábbis nem emlékszem, meg amúgy is csak a szép dogokra kell koncentrálni.

Sikerült beilleszkedned? Volt abból bajod, hogy cserediák vagy?

Itt mindenki nagyon kedves és nyitott a cserediákok fele, így én is csak jót tapasztaltam eddig.

Van egy kis társaság, akikkel az ebénél ülök, és néha-néha iskola után elmegyünk valahova, de még mindig úgy érzem, hogy időre van szükségem ahhoz, hogy igazi barátokra tegyek szert.

Akik a legközelebb állnak hozzám azok a cserediákok, hiszen ugyanazon megyünk keresztül, meg az iskolán kívül sok időt töltünk együtt.

Milyenek az amerikai diákok?

Ez nehéz kérdés, hisz mindenki más. Azt vettem észre, hogy a legtöbbjük egy dobozkában él. Egyik este a vacsora asztalnál erről beszéltem az itteni családommal.

Rengeteg diák mondja, hogy Kansas a legunalmasabb hely a világon, de amikor lehetőségük van elmenni, ők mégis maradnak. És nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, csak szeretném, ha mindenkinek egy kicsit kinyílna a szeme, és tudnának minden csodáról, ami ezen a földön fellelhető.

Persze vannak kivételek, és a barátaim ezek közé tartoznak, ők valahogy megértették, hogy egy magyar leányzó miért él Romániában...

Pontosan mit tanulsz? Van profilja az osztálynak, ahová jársz?

Itt nyolc különböző tantárgyam van egy félévben. Minden tanárnak van egy osztályterme, és mi megyünk körbe-körbe. Mi választottunk a tantárgyakat. Én az első félévben kémiát, algebrát, anatómiát, Amerika történelmét, újságírást, angol irodalmat, fotográfiát és mitológiát tanulok.

Hogy néz ki egy napod?

Az iskola első két hónapjában teniszezni jártam, de most, hogy lejárt a szezon, ahogy vége az iskolának, hazasétálok, egy órácskát pihenek, beszélgetek az otthoniakkal, aztán felkészülök a következő iskolai napra.

Hét óra körül vacsorázunk, elmeséljük, hogy mi történt aznap az iskolában, munkahelyen: sokszor ez a beszélgetés nagyon elkanyarodik az eredeti témától, és igen komoly beszélgetések alakulnak ki köztem és a szüleim között (a cserediákok szülőknek szólítják vendéglátóikat – szerk. megj.), én magam is meglepődök néha.

Aztán vacsora után készülődök az alváshoz. Péntek esténként pedig az iskola (amerikai) foci csapata játszik, és mi minden meccsen ott vagyunk, és a lehető leghangosabban szurkolunk nekik.

Miben különbözik a kinti és az itthoni oktatás? Mi benne a jó, és mi a rossz?

Teljesen más az oktatás otthon. Először is itt alacsonyabb szinten tanulunk. Ahogy már írtam, itt mi megyünk a tanárok osztálytermébe. Az órák 90 percesek, egy nap pedig négy óránk van, és egy 30 perces ebédszünet.

Az órák hamar eltelnek, vannak csoportos foglalkozások, kísérletezünk, boncolunk, színészkedünk, és néha filmeket is nézünk. Nagyon interaktívak az órák.

A sportok nagyon fontosak itt, majdnem minden diák sportol valamit. A legnépszerűbb természetesen az amerikai foci, de a diákoknak lehetőségük van kipróbálni többféle sportot is.

Vannak kedvenc helyeid, ételeid, ottani szokásaid?

Rengeteg étteremlánc van itt, de nincs kedvencem. Viszont a reggeli fantasztikus, eredeti amerikai palacsinta, ropogós bacon, helyi kolbász, és minden, ami szem-szájnak ingere. Én vacsorára is reggelit eszek mostanában. Kíváncsian várom a Halloweent és a Hálaadást, ez a két ünnep nagyon népszerű itt.

Hiányzik a családod, az iskola, a barátok?

Természetesen igen. Szeretném, ha a családom is átélné azokat, amiket én, csodálatos élményekben van részem. A barátaimmal töltött idő is nagyon hiányzik.

Nagyon szép nyaram volt, és nehezem vettem búcsút tőlük, de tudom, hogy majd szeretettel várnak haza, hiszen mind csodálatos emberkék.