Biró G. Albert neve nem csak Romániában cseng ismerősen, hiszen feltalálta az Ubimot, amit azóta több országban is előszeretettel használnak az oktatásban, és ami által kézzelfoghatóvá vált a matematika.

A Bethlen Gábor Általános Iskola nyugalmazott matematika tanára most éppen a látássérültek pedagógiájával foglalkozik. A több nemzetközi díjjal kitüntetett feltalálónak a humora is toppon van. Amikor volt diákjai megkérdezik, hogy van, azt feleli:„itt ni, játszadozok még mindig, olcsó játék hülye gyerekeknek". A tanár úr ifjúkoráról, tanulmányairól, az Ubimról, a technológiáról és a nem létező oktatási stratégiáról is mesélt.

Tanárként sokan ismerik, azt azonban kevesebben tudhatják, milyen volt ön diákként.

Nagyon pajkos voltam. Én voltam a legkisebb, a nővérem kilenc, a bátyám hét évvel idősebb. A faluban a tiszteletes úrnak nem volt gyermeke, így együtt mentünk horgászni. Beetettem a balindot meggyel a fűzfáról, a tiszteletes úr megfogta, és nekem be kellett mennem utána, akkor képzelheted, milyen gyerekkorom volt.

Nem szabadott futballoznom, mert azt mondta apám és anyám, amit mások elrúgnak, te az után ne fuss. Ameddig el nem hunyt anyám, én addig csak titokban fociztam a tiszteletes úrnál, ahol előbb takarítani kellett az udvart és utána vallásórára menni.

Azt mondták, fiam, ha elmentek az iskolába, tanuljatok, ha nem tanulsz, inkább vidd ki a ganét, kaszálj, kapálj. Az iskolából akkor tehenek, kapálás és horgászás miatt hiányoztak. Én nem voltam egy jó tanuló, a bátyám az volt, és örökké vele szívattak. A középiskolában aztán ez megfordult. Meg akartam szabadulni a kapától. Kapaszökevény voltam.

A középiskolában a matektanárom mondta, hogy nekem sok van, csak nincs alapom. Nekifogtunk és egy barátommal ketten úgymond tanársegédek lettünk. A tanárunk egy nagyon becsületes ember volt, reggel fél nyolckor már ott volt és díjmentesen segített, így aztán lassan elindultam a fizika, a matematika, a közgazdaságtan és tantárgy-pszichológia irányába.

Miért választotta később a matematikát?

Nekem könnyen ment, a barátomnak is. A negyvennyolcból kettőnknek, a többiek lemásolták. A tanárunk mindig megkérdezte, kitől másoltad, Tóth uramtól vagy Biró G.-től? Nekünk meg kellett őket tanítani, ha nem sikerült, kaptunk sapkát is. Úgy egyeztünk, hogy mi megkapjuk a tízesünket, de a többieket felkészítjük. Egyébiránt nem a matematikát választottam. Fizikus akartam lenni, utána atomfizikát is végeztem Bukarestben.

Jean Maurernek és Nicu Ceaușescunak évfolyamtársa voltam ott. Nem tudtam románul, úgy beszéltem, mint a perui nagykövet. Nagyon élvezték, otthon is elmondták, hogy van egy finn a csoportban, aztán kiderült, hogy nem finn, hanem sóváradi.

Népszerű lettem. Mindent elmondattak velemmagyarul is. Kérdezték, hogy ki volt a matektanárom, mondtam, hogy Bandi Sándor, egy nagyhasú roma. Mikor elmondtam, mindenki rogyott össze a röhögéstől. Akkor is estek ki a padból, mikor felénk fordult a tanár, Nicu ott ült mellettem, kérdezték tőle, „Nicu, ce face tăticu? Biró hai la tablă". (Nicu, hogy van apukád? Biró, gyere a táblához! – szerk. ford.)

Volt tornaóránk és a katedrafőnök osztotta el, hogy ki mit csinál. Mondta nekem, hogy „Biró, tu joci tenis cu Nicu" (Biró, te Nicuval teniszezel – szerk. ford.) én meg erre, hogy „nu vă supărați, eu n-am niciolapată" (elnézést, de nincs lapátom – szerk. ford. ) nem tudtam, annak úgy mondják, hogy „rachetă" (ütő).

Aztán a végére maradtam. Kérdezték, hogy milyen sportot űzök akkor, én mondtam az úszást. Jeannal kellett úsznunk, ő az ő távját már ötször teljesítette, én az első hosszomat úsztam. Megkérdezte a tanárnő, hogy „Biró, tu știi ce înseamnă performanță?" (Biró, te tudod, mi az a teljesítmény? – szerk. ford.) „Da, am performanță, că nu mă duc la fum" (Az a teljesítményem, hogy nem megyek cigarettázni – szerk. ford.) – válaszoltam.

Ha atomfizikát végzett, hogyan lett mégis matematikatanár?

Nem angolul, hanem oroszul tanultunk és nekem Moszkvába kellett volna mennem, de elindult egy szemidegbénulás nálam, ami miatt már olvasni sem tudtam rendesen, így felesleges lett volna, de a pedagógiai főiskolát el tudtam végezni. Matekezni lehet látás nélkül is.

Ezért kezdtem foglalkozni a vakokkal is, mert tudtam, hogy nálam nyomorultabbak is vannak. Nem akarták engedni vizsgára őket, mert nem látták a vonalakat, viszont a segítségemmel mostmár ki tudják tapintani.

Rögtön Székelyudvarhelyen kezdett el tanítani?

Nem. Miután tanár lettem, hiába voltam országos első, mivel magyar vagyok, csak Torda volt opció. Láttam, hogy nincs lehetőség máshol, így a doktori tézisemet meg se védtem. Ott én választhattam ki egy iskolát, de mire elérkezett az ősz, és indult a tanév, megszüntették a magyar szekciót, fizikát kaptam.

A feleségemet nyolcvan kilométerre helyezték ki. Az igazgató magyar iskolát végzett, de nem szólalt meg magyarul. Észrevette, hogy ki tudnának használni. Ingáztunk minden nap, hajnalban indultam, reggel hétkor már ott voltam, csináltam egy nagyon szép laboratóriumot, meg is szerettettem a gyerekekkel a fizikát, volt három hatodik és egy hetedik osztályom.

Végül megkedveltek, de apám beteg lett, és hazajöttünk. Szovátára nem tudtam menni, így kerültem Udvarhelyre. Akkor a Pedában módszertani versenyvizsgát hirdettet Lászlófi Pál, de végül kiderült, oda is csak románok mehetnek.

Igazgató lettem a négyes iskolában. Elvállaltam, de csak egy évre és kértem Teoreanu tanügyminisztert, hogy helyezzenek át, de nem tette meg. Azt mondta:„válasszanak meg még négy évre és akkor megadom az áthelyezést". Nyolcvannyolcban adtam át a kulcsot, és akkor mentem a Bethlen Gábor Általános Iskolába.

A négyesben még volt egy érdekes történet. Mindig hétre ott voltam, én nyitottam és zártam. Egyik nap, amikor kilenc körül érkeztem be, mondta a titkárnő, hogy nem akart zavarni telefonon, de itt vannak az irodámban már egy órája, ő megkínálta őket konyakkal és kávéval. Egy szekus főnök volt és az embere. Megdicsérték a konyakot és kérdezték, hogy mikor találkoztam Nicuval és Jeannal. Válaszoltam nekik és megkérdeztem, hogy van-e további kérdésük.

Azt mondta a szekus, nincs, de van egy fia, aki fogorvosira szeretne menni, és fizikából fel kellene készítenem. Gondoltam, az Isten engem örökké megver. Egy szekusnak a fiát, ha felkészítem, és nem sikerül, én vagyok a hibás, ha bejut és elveszem a pénzt, akkor gazdaságilag verem át. Gondoltam, én itt elvesztem, de aztán megnyugtatott, elvállaltam, és most is tisztelettel vannak, ha találkozunk.

Miután iskolát váltottam, a Bethlen Gáborban is igazgatót akartak belőlem csinálni, majd a forradalomkor főtanfelügyelőt. Bondorral és Asztalossal hárman voltunk, de én nem vállaltam el.

Hogyan jött létre a leghíresebb találmánya, az Ubim? És mi ez az eszköz?

Az Ubim úgy kezdődött, hogy akkoriban, amikor igazgató voltam a négyes iskolában, sok betelepített roma gyerek járt oda. Én közöttük nőttem fel, hiába volt nagyapámnak téglagyára, el voltunk szigetelve. Régebb a rokonság eladta nekik a falut. Tudod, hogy? Ha nem tudtak fizetni, odaadták a lányukat. Na, de visszakanyarodva, elég gyenge képességű gyerekek voltak.

Nekem akkor olyan kollegáim voltak, mint Szabó Zoltán vagy Balla Árpád, és annyira jól összejöttünk, hogy mindent felhasználtunk, ami volt, hogy megtanítsuk őket. Zoli bácsi még faragott is, olyan matematika szettje volt, hogy mindent lehetett azon keresztül szemléltetni. Nekem ugye volt időm, mert csak hét órát kellett tanítanom, a feleségemnek sem volt posztja. Így több időt töltöttem tehetséges és szegény diákokkal.

Volt egy Lukács Ágota nevű tanítványom, és az édesapja elkészített nekem egy kört inoxból, és porfestés segítségével az szépen láthatóvá vált. Azzal kezdődött. Mondtam az oktatómestereknek, ha akartok egy kicsit kedveskedni, készítsetek drótköröket. Kaptunk inoxot a gyáraktól és gumival kötöztük rá a vonalakat, a háromszögeket, láthatóak lettek a szögek. Egy rövidáru üzlet tulajdonosától gatyagumit kaptunk, de felismerték a diákok, nem volt jó. Elmentem a gumigyárba, onnan aztán vettem minden vastagságút.

Így kezdtük szépen lassan fejleszteni az Ubimot.

Mostmár a vakoknak is készítettem Ubimot, tapintással érthetik meg a mértant. Hallottam, hogy 9000 vak van Romániában, ebből 1500 van beiskolázva, de levizsgázva közülük senki. Az SZKA-val tartottam a kapcsolatot, és mondták, hogy biztosítnak egy termet, csak fogadjak be minden gyereket, aki tanulni akar, és készítsem fel őket. Egyszer kérdeztem, hogy nincs több jó tanuló? Mondták, hogy van, de vak, és nem fogja megérteni, ne hülyéskedjek.

Elkértem a telefonszámát, és felhívtam, meghívtam a lakásomba. Ott volt két órán keresztül, gondolkodtunk, hogy mit lehet csinálni. Elkezdte kitapogatni a vonalakat, volt, amit jázminolajjal kentem be, és ő kiszagolta.

Minden gyereknek, aki részt vett ezen a foglalkozáson, tizenkét alkalommal 24 órát tartottam. Ő csak januárban csatlakozott és 6 alkalommal volt, viszont mindent megtanult: képletek, apotémák, hogyan lehet merőlegest húzni. Ez motiválta a többieket is, megszégyellték magukat és 9.21-es átlagot hoztam ki velük, négyesből indulva.

Ezért nehéz az oktatás, mert minden diákra másképpen kell hatni. Van, aki nem akar, de ott tartják. Így nehéz eredményeket elérni. Mi külön válogattuk, nem a teljesítmény szerint, hanem aszerint, hogy ki mit akar.

Mondanom sem kell, a vak fiú levizsgázott, és őt én viszem majd tovább, hiszen nem tud senki vele foglalkozni. A MOL most finanszírozza a vakok oktatását, azt hogy ellátogassak intézményekbe. Sőt most azon dolgozunk, hogy dombornyomtatóval könyvet nyomtassunk nekik, ezért én is tanulom a vakok ábécéjét.

Tovább fejlődik az Ubim napról napra? Van tudomása róla, hogy más országokban használják-e?

Most már kész. Befejeztem. Magyarország területén lassan mindenhol bevezetik, itt nem akarják. Pedig köszönőlevéllel csatolva elvittem a minisztériumhoz a jelentéseimet. A flexi modellt használva átlagosan 2-3 jegyes ugrást értünk el.

Használják Ausztriában, Németországban, az Egyesült Államokban. Szerették volna, hogy ott maradjak, és írjam meg róla a könyvemet. Sőt tanítani is hívtak, most is megvan a vízumom, ami tíz évre érvényes.

Ha a tanárúr úgy dönt, hogy befejez mindent, ami a matematikával kapcsolatos, mihez kezd?

Most a nyáron például negyvenszer voltam Szovátán, hogy szellemileg és fizikailag is rendbe tegyem magam. Ez azt jelenti, hogy reggel fél kilenckor ott voltam a síppal, a medvét elhajtottam és akkor be a sós vízbe úszni kilencig, aztán be az iszapba nyakig három órán keresztül. Megfürödtem, megszárítkoztam és kifeküdtem a sódombra. Az kiveszi a negatív töltéseket. Nem volt szükségem semmire három almán és a másfél liter vizemen kívül.

Onnan felfutottam a Piroskához, ahol édes vízben úsztam, és délután négy órakor hazajöttem. Nem tudtam mozogni. Ezen kívül futok és gombászok. Amiket annak idején elhagytam, azokkal szeretnék foglalkozni.

Persze, azért csak megmaradt a matematika is, vállalok tizenöt nyolcadikost és tizenöt érettségizőt. Négyszázötvenen jelentkeztek. Egyik volt diákom megkeresett, hogy van egy csaja, és kellene menniük Korfura, csak a lány megbukott, és egyetlenegy ember tud segíteni rajta, én.

Kérdezte, hogy mennyivel tartozik, de mondtam, bukóktól én pénzt nem veszek el, ha átmész, még találkozunk, ha neked is megéri. Oldottuk a teszteket, pirossal írtuk, ami nem ment. Mondtam a barátjának addig jön a lány, amíg megkékül. „Meg kell verje?"–kérdezte. Mondtam, nem, a kék azt jelenti, hogy a csaj már meg tudja oldani.

Most öregkoromban tudok időt szakítani arra, hogy megoldjam azt, amit gyerekkoromban nem. Olyan barátaim vannak, mint Olosz Ferenc, aki a nagy mágusa a matematikának, a módszertannak. Minden középiskolás tanárt odairányítanék. Gyönyörű könyveket írt. Négyszer-ötször újraoldom. Most jöttem bele, mire nyugdíjas lettem. Nem szégyen.

Ezen kívül is most minden plusz pénzemet könyvekbe fektetem. Van körülbelül 3000 könyvem.

A fejlett technológia mennyire segíti elő a tanulók logikus gondolkodását, és mennyire könnyíti meg az oktatást?

Persze fejleszti a logikájukat, ugyanakkor elvárom, hogy írjanak is, tudják kifejezni magukat. Visszagondolva a mi időnkre, most nem úgy van, hogy tanított minket valaki, aki a háború alatt tanulta a mateket, és ő sem tudta, de akarta.

Most annyi lehetőség van, és sokkal értelmesebbek a diákok, csak fel kell tudnia az embernek mérni a helyzetet, hogy mivel lehet őket megfogni, mi a céljuk. Persze így is lenne, amin javítani. Már kiskorában le kellene tudnod kötni őket, és elérned náluk a tökéletes élmény állapotát, amihez kis létszámú osztályokra lenne szükség két tanárral. És a tanárnak nem szabad untatnia a diákot, nem azért kell csinálnia, mert ez a dolga. Egy más szintre kell lépni.

Most azért harcolok, hogy minden diák két osztályt tudjon előrelépni egy tantárgyból, ne csak bukni. Ha valaki kockafej, és felszabadul a matematikától, kicsit több táncot, nyelvet, sportot, zenét tanulhasson. Az intelligencia többi komponensével is rendelkezzen. Sokaknak van tér- de nincsen matematikai- érzékük. Az egyik kompenzálja a másikat. Látod, én nem látok, de látok térben is. Ugyanígy a vakoknál még hamarabb megy tapintás útján, mert belülről jön, belső képek, gondolatok és következtetések alakulnak ki.

Az új eszközöket ki lehet, és ki kell használni. Nálam úgy működik, hogy az okostelefonnal lefotózzák a megoldásokat, elküldik, és rögtön küldöm vissza. Sok tanár nem tudja követni a technológia fejlődését, és félnek is tőle. A diák nem kap bizalmat, a tanár nem ismeri el, hogy az a diák egy más generáció. Nem szégyen a diákoktól tanulni, igyekezni kellene.

Az IT-val, az új eszközökkel új lehetőségeket kapunk, ez iránt vonzódnak. Nem kell szégyellni, ha a diák okosabb valamiből. Az egyik Ubimos kötést egy tróger diáktól tanultam. Mondta, nekem, hogy tanárúr így egyszerűbb, és igaza volt. A technológiának köszönhetően nekem is könnyebb a dolgom, mert akárhány ember hozzámfordul, segíthetek nekik online. Konzultáltam már diákommal videóhíváson keresztül.

Arról ne is beszéljek, hogy több mint négyezer matematikatanárral vagyok így kapcsolatban. Tudod, hol vagyok fekete bárány? Udvarhelyen. Sárgairigység és „nem én találtam fel" szindróma. Azt hitték, hogy pénzt csináltam belőle. Bár csináltam volna. Hat szabadalmam van, és lenne még ötven, de nem tudok mindent levédetni, mert 1500 lej.

Ön szerint létezik itt oktatási stratégia?

Itt Romániában csak beszélnek, de stratégia nem létezik. Ugyanazt a fizetést kapod, akárhogy tanítasz. Ha a diák olimpiászt nyer, akkor a felkészítő tanár és a diák 5000 lejt kap a minisztériumtól. Ezért nem érdekük a tanároknak, hogy a gyengékkel foglalkozzanak, azt nem értékeli senki, ha náluk fejlődést érsz el.

A Kós Károly Szakközépiskolában igazgatóváltás történt, és már van negyven százalékos átmenés, pedig ugyanazok a tanárok vannak. Hiába van terv, ha nem tudják megvalósítani. Máshol jó az üzlet, az Eötvösben ott a sofőriskola, a Bányaiban a legmodernebb dolgok vannak, vitatkozhatnak a CNC gépeken, de nagyon kevesen mennek át a vizsgákon. Az micsoda? Nem átverés a gyerekekkel szemben? Azok nem hülye gyerekek.

Amikor az SZKA-val indítottuk a felkészítőket, felkerestük az iskolákat. Azt mondták, hirdetni fogják, de a szülőknek fogalmuk sem volt, hogy létezik. Fel kellene mérni, hogy mire van szüksége a gyereknek, őket és a szüleiket megkérdezve, de őszintén elbeszélgetve, nem csak azért, hogy a jelentést meg tudjuk írni. A tantestületnek meg diákcentrikusnak kell lennie. Csak így lehet eredményt elérni.

Magyarországon most dolgozzák ki az oktatási stratégiát. Duális képzést szeretnének, mert nagy az igény a műszaki szakemberekre. Ami fontos, a kíváncsiság által vezérelt oktatás és a kézzelfoghatóság. Most akarják azokra az alapokra helyezni az oktatást, amit én már rég elkezdtem és végzek.