Kipróbált már rengeteg sportot, amire eljutott az ökölvívásig és ugyan kicsivel több mint egy éve bunyózik, ő Székelyudvarhely első és jelenleg egyetlen profi ökölvívója. A 24 esztendős Katona Ferencet Dobes Zoltán edzésén lestük meg. Dobes amatőrként veretlenül vonult vissza, és elkezdett kick-box-szolni, de ezt egy újabb kényszer-visszavonulás követte, hiszen gerincsérülést szenvedett egy motorbaleset következtében, de 2009 óta fiatalokat tanít ökölvívásra. Tanítványával, Katona Ferenccel beszélgettünk az eddig rövid, de velős profi karrierjéről, a testépítésről és azt is elárulta, milyen volt az első nemzetközi gáláján kivonulni a szorítóba.

Sportoltál azelőtt is, hogy elkezdtél ökölvívással foglalkozni?

Egész életemben. Mint minden fiatal gyerek, 1-4. osztályban én is a focival kezdtem, de hamar rájöttem, hogy nem nekem való. Jött a kosárlabda, körülbelül két évig folyamatosan edzésre jártam, meccseink is voltak. A középiskolát a Bányaiban végeztem, sportosztályban. Ott kézilabdáztam, de közben már nekifogtam a testépítésnek.

Ahogy befejeztem a sulit, még több időm jutott rá, kikerültem Németországba, ahol még pénz is volt erre, így sikeresen felmentem 96 kilogrammra. Közben hazajöttem, meg akartam nézni, itthon működik-e, de körülbelül két hónapot maradtam és el is mentem Írországba. Egy szendvicsgyárban dolgoztam, ahol annyi volt a munka, hogy nem tudtam mellette edzeni, és borzalmasan lefogytam, 57 kilóra. Konyhán dolgoztam, hidegben, napi 10-12 órákat.

Én is láttam magamon, de anyukám mondta, amikor meglátogatott, hogy rettenetesen nézek ki, kezdjek valamit magammal. Fitneszterembe már nem akartam menni, de rátaláltam a muai thai-ra, ami egy olyan harcművészeti ág, amelyben kezet és lábat is lehet használni. Kicsit ódzkodtam tőle, mert nem igazán szerettem a verekedést, de ott ragadtam és bő féléven keresztül muai thaioztam, egészen addig, hogy az ottani edző kérdezte, hogy lenne-e kedvem ezt egy kicsit komolyabban űzni.

Volt kedvem, lett volna egy próbamérkőzésem, de ott jött a probléma, hogy szakítottunk az akkori párommal. Fogtam magam és egyik napról a másikra hazaköltöztem. Valamilyen formában szerettem volna itthon folytatni, versenyekre menni, de mivel lehetőségeim nem voltak, továbbra is hobbi szinten ment a testépítés és a muai thai. Itthon nem találtam egy olyan edzőt, akire fel tudok nézni és tudna mutatni egy utat, amin elinduljak.

Szerinted a testépítés melyik formája a legjobb? Mit gondolsz például a fegyencedzésről?

Szerintem a funkcionális, ami nagyjából ugyanaz, mint a fegyencedzés, tehát saját testsúlyos edzés. Amikor kezdtem, akkor nyílt a Fit.feel és több konditerem, még nem igazán voltak személyi edzők, pedig nagy szükség lett volna rájuk. Mondjuk Markó Szilárd rettenetesen jó edző volt, de nem igazán volt keletje a szakmának. Éppen ezért sok mindent nem csináltam helyesen.

Én a testépítésbe rengeteg pénzt belefektettem, étrend-kiegészítőkre költöttem, de nekem csak kárt tett. A térdeim összementek, kezdett a derekam és a vállam fájni. Azóta rengeteget tanultam. Most személyi edzőként dolgozom, és elmondom a klienseknek, hogy én a saját bőrömön megtanultam, hogy hogyan nem szabad, de azt is, hogyan kellene. Nekik is inkább a saját testsúlyos edzést ajánlom.

Hogyan kerültél kapcsolatba az ökölvívással?

Egy félévre rá, hogy hazajöttem Írországból, megismerkedtem Dobes Zoltán ökölvívó edzővel. Elkezdtem járogatni az edzéseire, és éreztem, hogy ő az az edző, akitől tudok tanulni.

Fél év után jött el a lehetőségem az áttörésre. Korábban volt a sportosztályban egy csíki osztálytársam, aki bokszoló lett. Láttam, hogy profi meccsekre jár külföldre, és felvettem vele a kapcsolatot. Azt mondta, eljön hozzánk egy edzésre, megnézi, mit tudok és annak fejében azt is, hogy tud-e segíteni. Nem mondom, hogy olyan nagyon jól szerepeltem volna, hiszen azelőtt élesbe nem bokszoltam soha és nagy dolog volt valakivel kesztyűzni, aki több profi találkozón túl van. Kikaptam, tiszta kártya, de azt mondta, lát bennem fantáziát és menjek el vele Budapestre.

Ott volt próbameccsem. Az ottani menedzserek is azt mondták, hogy van még mit tanulni, de látnak bennem valamit, úgyhogy alá is írtunk egy szerződést. Ez egy promováló iroda, ők meccseket keresnek és szerveznek le nekem. Velük is járok a gálára, de most is úgy érzem, hogy Dobeshez tartozom, mert a rövid pályafutásom alatt ő állt végig mellettem. Minden meccsem előtt felhívom telefonon, beszélgetünk, tanácsokat ad.

Mennyire drága sport az ökölvívás? Mennyit kell belefektetnie valakinek a felszerelésébe és miből áll az?

Attól függ, hogy milyen szinten űzi az ember. Ha valaki sportoló és versenyekre jár, az költséges, de nem a felszerelés miatt. A testedet jó formában kell tartanod, vitaminokat, fehérjéket kell vásárolnod. Súlyban kell maradnod és nem mindegy, hogy az izomban vagy zsírban van rajtad. Amúgy éppen ezért a testépítés kétszer-háromszor ilyen költséges.

A felszerelés terén a kötés, a kesztyű és a fogvédő elengedhetetlenek. Egy jó bőrkesztyűt 160-200 lejért be lehet szerezni Udvarhelyen is. A fogvédőnél és a kötésnél is nagyon fontos a minőség. Előbbinél egyértelmű, hogy miért, de a kötésnek is tartania kell a kezedet, nem csúszhat le és jó, ha nedvszívó is. Ezeket is körülbelül száz lejért be lehet szerezni.

A cipő az mindegy, hogy milyen?

Edzésen igen, oda sima futócipőben járok, de ezekkel meccsekre nem engednek fel. Kell tartania a bokádat, ami teljesen jogos, hiszen elég gáz, ha egy meccset azért kell feladnod, mert kimegy a bokád.

Említetted, hogy inkább étrend-kiegészítőkre kell költened. Mennyire kell ügyelned az étkezésre és mennyire fér bele a szórakozás így, hogy már komolyabb szinten bokszolsz?

Emberfüggő. Van, aki olyan genetikailag, hogy megengedhet magának ezt-azt, szinte bármit megehet, úgysem fog elhízni. Én elég hízékony vagyok, az én esetem egy kicsit nehezebb. Az étkezésre nagyon odafigyelek. Nem számolgatom ki kalóriatáblázaton, hogy mit és mennyit szabad, én a diétázásban nem hiszek. Megeszek bármit a kenyér és a zsíros ételek kivételével. Keveset eszek, 100-150 grammot egyszerre, viszont többször, úgy 2-3 óránként.

Éjszakázni néha éjszakázom én is, fiatal vagyok, de nem dorbézolok, és nem iszom le magam, sőt alkoholt abszolút nem fogyasztok.

Milyen az edzésprogramod?

Kétféle van, attól függ, hogy éppen készülök-e meccsre. Ez úgy hetente 8-9 edzésből áll össze. Azért, hogy kondícióm legyen, hétfőn, szerdán és pénteken mindig ugrókötéllel és 8-10 kilométer lefutásával kezdek. Időben mindig próbálom felülmúlni magam. Ez saját ambícióból kezdtem, de most már elvárja az edző. Ha nem is találkozunk, felhív minden nap, és megkérdi, hogy megvolt-e a mai edzés. Az a baj, hogy az ember egy idő után ellustul, és ráhagy, de ha van melletted valaki, aki követeli, az nagyon sokat segít. Ugyanezeken a napokon este bokszedzésre megyek. Kedden és szerdán vannak az erőnléti edzéseim.

Miket csináltok Dobes bokszedzésein?

Két órát tart az edzés, amiből a bemelegítés háromnegyed óra. Ebben van a körbefutás, gyakorlatok az ízületek és az izomzat bemelegítésére. Ezután ugróskötelezünk a kondíció miatt. Utána jön az árnyékboksz, ami egy nagyon fontos eleme az edzésnek. Azt jelenti, hogy egy képzeletbeli ellenféllel bokszolsz. Ez egy elméleti edzés, megtanulod, hogy milyen ütés után, mi következik, kombinációkat tanulsz. Ráadásul ezt kisebb félkilós kézisúlyzóval szoktuk végezni, hogy növekedjen az ütőerő is.

Ha ez megvan, akkor jöhet a zsákolás. Váltogatjuk a kezeket és az ütéstípusokat: horgok, egyenesek, felütések csak jobbal, csak ballal. Itt is próbálgatjuk a kombinációkat, a pörgéseket. Az ökölvívás egy elég lomha sportágnak tűnhet, mert általában nehézsúlyú bokszot néznek az emberek, de ahogy egyre lejjebb jövünk a súlycsoportokban, az emberek gyorsulnak. Rettenetesen. Akinek nem tűnik aktív sportnak, szoktam mondani, hogy próbálják ki csak két menet erejéig. Abban is borzasztóan elfárad az ember, ha csak védekezik.

Ha ez lejár, jönnek a páros gyakorlatok. Felvesszük a sparing kesztyűket, amik már vastagabbak és tömöttebbek, mint a zsákolókesztyűk, ezzel, ha betalál egy ütés, mégsem okozol akkora kárt az ellenfeledben. Zsákolni 6-osokkal szoktunk, ezek körülbelül 10-esek, unciában mérik őket. Ez sem megy élesben, de azért már oda-oda ütögetünk, védekezünk.

A szerződés aláírása után hogyan jutottál el az első profi meccsedig?

Amikor megnéztek,már az is annak számított, hiszen akkor már beregisztráltak. Van egy boxrec nevű adatbázis, ezen minden profi bokszoló regisztrálva van az egész világról. Itt meglehet találni, hogy ki mikor, kivel bokszolt, milyen súlycsoportban szokott indulni, milyen a mérlege, milyen a helyezése az országon belüli és a világranglistán, tehát minden adatot rólunk.

Áprilisban kellett mennem a próbameccsre, és egy héttel azelőtt kaptam egy telefonhívást, közölték, hogy édesapám elhunyt. Tudtam, hogy nekem mennem kell így is, ezt meg kell csinálnom.

Ahhoz képest, hogy nem volt semmi amatőr múltam, jól sikerült. Mondták, hogy jöjjek haza, csináljam, amit eddig csináltam, csak még többet és majd hívni fognak. Volt még két mérkőzésem Magyarországon és egy alkalommal, amikor pont dolgoztam a Fit.feelben csörgött a telefon és mondták, hogy Ferikém készülj, három hét és jön az első külföldi meccsed. Ez Írországban volt. Életemben nem készültem még úgy valamire, mint arra a meccsre.

Sajnos úgy érzem, hogy azt a meccset elcsalták. A negyedik menet közepén kaptam egy pofont, de állva maradtam, mentem volna tovább és hirtelen a bíró lefújta. Kérdeztem, hogy mi a baj, mert ugye a boksz az pofonokról szól, de intette, hogy kész, vége. Utólag olvastam egy cikket, hogy a gyerek valamilyen meccsre készült Amerikába és úgy gondolom, hogy neki én egy ugródeszka voltam, felkészülés. Addig három-nulla volt a mérlegem, neki pedig meg kellett verni egy ilyen jobbacska mérleggel álló ökölvívót. Nagyon rosszul esett, hogy van ilyen.

Nem igazán tudtam elfogadni, főleg, hogy a harmadik menetben össze volt kucorodva, és ki tudtam volna ütni, de mivel még hátravolt három hosszú menet, tartalékolnom kellett, mert ha véletlenül nem ütöm ki, de megpróbálom, lehet,hogy amiatt kapom ki a meccset. A meccs végén odajöttek hozzám tök idegen emberek más országokból fényképezkedni és gratulálni.

Ez volt az első élményed egy külföldi gálán a szorítóban. Emlékszel, hogy mit éreztél?

Persze, nem fogom elfelejteni soha. Pont, mint a filmekben, állsz lent, melegítesz, feltekered a bandázst. Hallod, hogy kint ordítoznak az emberek, majd szólítják a nevedet. Nagy füst, villogó fények és elindul a bevonulózenéd. A szorító fele ismeretlen, más nemzetiségű emberek tapsolnak, kinyújtják a kezeiket, hogy érjenek hozzád. Felérsz a ringbe és érkezik az ellenfél. Magamat ismerve azt hittem, hogy félni fogok, de amikor megláttam, hogy jön be az ellenfelem, abban a pillanatban semmi félelem nem volt bennem.

Te választod a bevonulózenédet?

Meg lehet oldani azt is, de mivel nem ezen múlik, nekem ez nem számít. Sokan szeretik az ilyesmit, engem annyira nem érdekel, pláne, hogy amúgy se hallok belőle semmit. A bevonuláskor már elvagyok a gondolataimmal, azon jár az agyam, hogy mit és hogyan fogom csinálni, milyen tanácsokat adott Dobes.

Szoktad előre tudni, hogy ki lesz az ellenfeled? Fel tudsz készülni belőle?

Igen, mindig tudom. Régen nem volt fogalmam, hogy működik ez, de mostmár megpróbálok felkészülni belőlük. Olyan ellenfeleket kapok, akik általában amatőrben nagyon jók. A legutóbbi francia, az azelőtti angol bajnok volt, mindkettő veretlen. A YouTube-on nézek videókat róluk, megnézem mennyire kimértek, alaposak, agresszívek.

Ez alapján fel tudom építeni, hogy mit fogok tenni, hányadik menetben kell ráhúznom, inkább védekező vagy támadó stratégiát választok és ezeket a ringben át tudom gondolni. Sok ember azt látja, hogy a ringben két csávó üti-veri egymást, de a boksz azért nem ilyen.

Csak a tisztánlátás kedvéért, szerintem az amatőr boksz a csúcs. Nem kellene összezavarnia az amatőr kifejezés az embereket. Ők egészen kiskoruktól, az alapoktól kezdik. Itt az a lényeg, hogy pontot szerezz, nem az, hogy szétverd a másikat. Inkább odafigyelnek a szabályokra, a sportszerűségre, ezért sokkal szigorúbb is. A profi bokszra inkább azt mondanám, hogy látványos, sokkal többet adnak a show-ra. Akikkel én bunyóztam, azok mind amatőrként kezdték gyermekkoruktól, én egy éve foglalkozom a sportággal. Tény, hogy kellek én is ehhez, de ha nem lenne egy olyan edzőm, mint Dobes Zoltán, közel sem járnék itt.

Szerinted milyen mértékben dominál az erő, milyenben a lábmunka és az agymunka?

Az erő az inkább a nehézsúlyúaknál számít, mert ők nagyok és nem annyira robbanékonyak. Most találkoztam egy olyan francia gyerekkel, aki magasabb volt, mint én, 66 kilós volt, de olyan ütőereje volt, hogy olyannal azelőtt még nem találkoztam. Ez a robbanékonysága miatt volt. Nem volt az a telt, izmos alkat. Érdekes, mert lennebb jöttem két súlycsoporttal a megszokottnál arra a meccsre, de a 72 kilósok sem ütöttek akkorát, mint ez a vékony gyerek.

Fejben ott kell lenni, szerintem ez 50 százalékot számít, de azért nehéz ezt kijelenteni, mert amikor ott vagy a ringben, bár próbálsz gondolkodni, nagyon kikapcsol az agyad, mindig az éppen adott pillanat van. Menetek között szerencsére le tudsz ülni, át tudod gondolni a dolgokat, elmondják neked a tanácsokat, hogy mit látnak helyesnek. Egy kívülálló a ring mellől sokkal jobban átlátja, mint te a kesztyűid közül, hogy mi is történik odabent. Az, hogy mekkora lábmunkát végzel, inkább a stílusodtól függ.

Te milyen stílusú ökölvívónak tartod magad?

Hát azt mondom, hogy a 72 kilósok között pörgős és gyors voltam, de most, hogy lejjebb váltottam, már fel kell gyorsulnom az ő szintjükre, de még nem sikerült annyira. Nagyon sokat kell még ezen dolgoznom, de úgy érzem, ez a súlycsoport jobban fog feküdni nekem, mert 72 kilóban egy-másfél fejjel magasabb ellenfeleim voltak.

Milyen procedúra előzi meg a mérkőzéseket?

Elindulok innen, Budapesten találkozom a csapattal és velük megyek tovább az éppen aktuális országba, ahol már valaki vár minket, aki elvisz a szállodába, ahol meg fogunk szállni.

Várjuk az infókat, hogy mikor lesz a mérlegelés. Az a jobbik eset, ha ez egy nappal a meccs előtt van, mert akkor mérlegelés után ehetsz, feltöltődhetsz energiával. A rosszabbik, ha aznapi mérleg van, mert akkor kell tartanod a súlyodat, nem számít, ha le vagy gyengülve. Az utolsó meccsemen például nem ehettem, még vizet sem ihattam, hogy a súlyom meglegyen. Ha nincs meg, akkor nem vállalják a meccset, de még pénzbírságot is kaphatsz.

Ha azelőtti nap van a mérlegelés, akkor fekszem a szállodában a meccs előtti este, beszélek az itthoniakkal, hiszen a családom, a párom, és nem utolsó sorban a barátok támogatása is sokat szokott számítani. Ezen kívül végigfuttatom a fejemben, hogy mi lesz a ringben, árnyékolok picit, hogy legyen még egy kicsi mozgás, de inkább fejben próbálom összeszedni magam.

Másnap tudjuk meg, hogy mikor kezdődik a gála, és hogy hányadiknak kell ringbe lépnünk. Csak nagyjából lehet kiszámolni, hogy hánykor kerülsz sorra, mert ha az előtted lévő meccseken K.O. van már az első negyedben, akkor picit változik az időbeosztás.

Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed és miért?

A legemlékezetesebb a rossz emlékek miatt maradt az. Londonban a 70 kilogrammosok súlycsoportjában egy nagyon tapasztalt ellenféllel bokszoltam. Azért maradt így meg, mert életem első kiütését akkor szenvedtem el. Az nagyon jól esett, hogy rengeteg magyar jött el megnézni, udvarhelyiek is, akik kint dolgoznak. Ők is azt mondták utólag, úgy érezték, lehet, hogy pontozásban vezettem.

Nem tudom, mi történt velem, lehet, hogy a rutinhiány, de leengedtem a kezemet és jött az ütés, ami nem volt olyan nagy, csak pontos. Állra kaptam. Olyan volt, mintha lekapcsolták volna a villanyt. Fejjel kiestem majdnem a ringből. Amikor magamhoz tértem, kérdeztem, hogy mi történt. Mondták, hogy hát, ezt most kikaptad. Technikai K.O.volt, mert nem maradtam földön, a bíró felsegített és nekidőltem a kötélnek.

Ilyenkor a bíró, ha úgy látja, lefújja a mérkőzést?

Igen. Van három pontozóbíró a ringen kívül, ha pontozásról van szó, ők mondják meg, hogy ki győzött. Viszont kiütés esetében, vagy ha látja, hogy az egyik ellenfél már nem bírja, a fenti bíró fog dönteni arról, hogy mehet-e még ez a meccs, vagy inkább kell hagyni, mert már csak kivégzés.

Milyen mérleged van most?

Hat nyertes, négy vesztes meccs. Kiütést nem adtam soha, csak technikait, abból viszont négyet. Az sok mindenért lehet. Két alkalommal bedobták a törülközőt. Megcsíptem az egyik srácot a sarokban és elkezdtem sorozni, anélkül, hogy tudott volna válaszolni. Ez így működik, ütnek-ütnek, de ha nem válaszolsz, azt lefújják. Nem várják meg, hogy agyba-főbe verjenek. Én is így kaptam három technikai K.O.-t, ebből kettőt belátok, az írországit azt nem.

Az utolsó a franciaországi gálán volt. Kisebb sérüléssel mentem oda, és úgy beállt a vállam az első menet végén, hogy nem tudtam mozgatni. Megállította a bíró a meccset és kérdezte, hogy akarom-e folyatni, azt kellett mondanom neki, hogy nem. Persze, akartam, de túl sok kockázattal járt volna.

Miért nem soroltál győztes meccset a legemlékezetesebbek közé?

Amiket felsoroltam, és amikről bejegyezést szoktam közzétenni az oldalamon, azok mind nagy, neves gálákon történtek. Mielőtt posztolnék, nem tudom, hogy ez éppen egy győztes vagy egy vesztes meccs lesz, viszont amiért kijutottam már úgy éreztem, letettem valamit az asztalra. Pont így jött össze, hogy ezeken kikaptam, kérdezte is valaki, hogy "mindig kikapok?".

Akkor megnyugtattam, hogy nem és egy győztes meccsemről is posztoltam, hogy na, látjátok, nem mindig vernek meg. Nem igazán szeretek kacérkodni az eredményekkel. A boxrec adatbázisát is megosztottam, hogy nyugodjanak meg, van azért győztes meccsem, sőt pozitív a mérlegem. Az utóbbi időben a fáradtság miatt vagy a sérülés miatt zsinórban három meccset kaptam ki. Ez van. De ez a bizonyos három meccs előtt hat győzelmem volt egy vereség mellett.

Hogyan állsz a sérüléssel? Mik a terveid tovább?

Mivel szeretek is segíteni és egész életemben sportoltam, nagyon rákapcsoltam a személyi edzésekre. Persze ehhez az is kell, hogy még mindig le vagyok sérülve, s ezért egyelőre nincs mérkőzés a láthatáron. Még egyszer nem fogom megtenni azt, amit Franciaországban, hogy ha kisebb sérüléssel is, de kimenjek. Nem ér nekem annyit. Egy lelki trauma is volt, kicsit úgy éreztem magam, mint aki szembeköpi saját magát.

Most rehabilitálnom kell és elkezdenem egy óriási felkészülést. Talán még egy súlycsoporttal megpróbálok lejjebb jönni. Az első célom az volt, hogy felkerüljek erre a ranglistára és legyenek nemzetközi meccseim. Ez eddig sikerült.

Most azt céloztam meg magamnak, hogy a középsúlyúak között be akarok jutni az első háromszázba. Én középsúlyúnak vagyok besorolva, ami 72,5-től 75-ig több súlycsoportot is magába foglal. Ebben a súlyban vagyunk körülbelül 1600-an és én most 700-adik hely körül vagyok a listán. Ha beérek a háromszáz legjobb közé, kitűzök egy újabb célt.

Mire tanított téged a boksz?

Elsősorban alázatosságra és higgadtságra. Én gyerekkoromban nem voltam egy olyan jó gyerek, tiszteletlen is voltam, agresszív meg lobbanékony. Most nem könnyű kihozni a sodromból, de ha megpróbálnak, tudok egyet legyinteni és tovább tudok menni. Alázatos is lettem mind a sporttal, mind pedig az emberekkel szemben.