Ma reggel tárgyalták – volna – a bethlenfalvi közösség Gábor család elleni feljelentése nyomán indult pert. Az előtérben érkezésünkkor épp Gáborék ügyvédje próbált egyezséget kötni a bethlenfalviak jogi képviselőjével és Gálfi Árpáddal. Moldovan Mihály elmondta, hogy vannak olyan részei az ügynek, amelyekben egyezséget lehet kötni, köztük a fenyegetés, és vannak olyanok, amelyekben akár békülnek, akár nem, a törvényes eljárás folytatódik. Ilyen például a zsarolás.

A beszélgetést többször kénytelenek voltak félbeszakítani, mert elszakadt a Gábor fiúk cérnája, és hol Gálfival kötekedtek, hol velem, aki épp a telefonom babráltam. „Redzsisztrál, veteti , vetet münköt, csináljon valamit" – ordította az apja ügyvédjének a múltkori tárgyalás óta szabadlábra került nagyobbik legény, az meg lerázta azzal, hogy nem vagyok az ügyvéded. A „megszopatlak, megbaszlak, hadd el me' megkereslek" válogatott fenyegetések elhangzása után kijött a Gábor Szabolcs és Gábor Róbert hivatalból kirendelt ügyvédje is. Kérte őket, hogy ne tegyenek rosszat saját maguknak, ne kiabáljanak, majd elmondta, hogy ideges, mert máshol kellene lennie, de mivel érintettségre, ismeretségre hivatkozva senki nem vállalta el az ügyet, itt várakozik.

Ennek ellenére az altesti szervek felsorolása folytatódott, a „kiafaszom vagy te" csak az enyhébbek közül való. „Hadd el, me most jönnek ki a smekkerek a börtönből, a testvéreim, 52-es karokkal. Két-három hónapra bétesznek s úgyis kiengednek. Már három hónapot leültem, s itt vagyok. Kontopálják az egészet. Egy hétre tesznek bé emiánn? Kijövök" – mondta Róbert.

„Hadd el, me elmondom a bíróságon, hogy Gálfi Árpi kontrábanda-szeszt s szivarat árult a cigányoknak" – próbálkozott meg a zsarolással is.

A tárgyalás azzal kezdődött, hogy a bírónő kitessékelte az egyik, Gáborékhoz tartozó, kisgyermekét cipelő nőt, ne kezdje azzal az életét a kicsi, hogy tárgyalóterembe jár.

A tárgyaláson nem jelent meg Gábor Dénes és felesége, Ötvös Eszter. Az ügyvéd kiszaladt telefonálni, visszatérve mondta a bírónőnek, hogy „Engem is szüszpanszban" tartanak, azt mondták, jönnek 5 perc múlva, most 15-20-at mondanak. Egyébként félig román, félig magyar nyelven zajlanak ezek a találkozók.

– Asztmás, és rossz időben mindig rosszul lesz, az éjjel be kellett vigyük a kórházba, ha nem hiszi a bírónő, menjen fel s nézze meg, hogy ott van – próbálta igazolni Róbert a szülei távolmaradását.

– Befektették a kórházba?

– Nem tudjuk, mert most nézte meg a doktor.

Az előző tárgyalást arra hivatkozva halasztották el, hogy a Gábor fiúk nem fogadták el a hivatalból kirendelt ügyvédet. Azóta sem fogadtak, mert „control judiciar alatt vagyok, nem tudok elmenni a városból, ezért nem tudtam ügyvédet se fogadni".

– Adtak-e le kérést, hogy áthelyezzék a tárgyalást más városba? – kérdezi a bíró. Nem, de fogunk – hangzik a válasz.

A bírónő felszólította Gáborék ügyvédjét, hogy három napon belül adjanak le orvosi igazolást a bíróságon, ellenkező esetben legközelebb behozatja őket. Aztán június 19-re halasztotta a tárgyalást, arra a napra, amelyre már múlt héten kitűzték a Gálfi Árpád és a Gábor fiúk közti pert, hogy ne kelljen az őrizetben levő másik Gábor fiút, Zsoltot minden héten az udvarhelyi bíróságra utaztatni Feketehalomról.

A tárgyalás után az előtérben tovább folytatódtak a fenyegetések, „52-es karom van" – dicsekedett testi erejével Róbert, amikor mondták neki, hogy húzza össze kicsit magát. A tizenéves kamasz is többször csúnyán beszólt. A bethlenfalviak pumpája kezdett felmenni, hogy nem lehet egy mondatot végigmondani anélkül, hogy ne káromkodnának, fenyegetőznének bele, miközben az ügyvédjük békülni akar. Megöllek, te – mondták a közbiztonsági testület vezetőjének, és másoknak is felváltva.

Ha békülés lesz, én elhajítom a buletinem – mondta felháborodva az egyik bethlenfalvi férfi. Moldován ügyvéd ismét megpróbálkozott a béküléssel, de elmagyarázták neki, hogy 25 éve zajlanak a fenyegetések és más bűncselekmények, ha nem változnak meg Gáborék, nem békülnek. Ha tudnának viselkedni, akkor tőlük élhetnének nyugodtan Bethlenfalván. Ezalatt is folyamatosan fenyegetőztek a Gábor legények.

– Villát kell tartsunk bent a házban, mert félünk. Ha felidegesítem magam, rosszul leszek, epilepsziás tüneteim lesznek. Örökké kell féljünk – panaszolta Demeterné, akinek a férjét megverték amiatt, mert nem engedte egy idő után, hogy Gáborék ingyen „vételezzék" a villanyáramot tőlük.

– Félünk kimenni a mezőre. Kezdődik a szezon, a kaszálás, kapálás, félünk, hogy megint mindent ellopnak – mondják a férfiak.

– "Nem vagyok picsa, nem baszattam meg magamot – mondja Róbert az apja és az anyja ügyvédjének, aki tovább próbálja kibékíteni az ellenfeleket azzal az érvvel, hogy együtt kell élni, s ezt a helyzetet meg kell oldani – most keveredtem belé, amióta tudja, hogy apámnak a fia vagyok, nem a veje".

Pszichológiai hadviselésről van szó – mondta védőügyvédjük, Marosi György a bethlenfalviaknak, akik elégedetlenkednek, hogy „augusztus 25-én leadtuk a feljelentést, májusban vagyunk, s még sehol se tartunk".

– Én két évre terveztem ezt az ügyet – teszi hozzá az ügyvéd.

– Ezeknek rutinjuk van, többet járnak a bíróságra, mint mi – mondja Gálfi.

Mi lesz, hogyha elteszik Vásárhelyre, Tulceára az ügyet? – aggódnak a felperesek. Marosi megnyugtatja őket: "Ha elteszik, oda is elmegyünk abban az esetben, ha úgy gondoljuk, igazunk van, és törvényes úton kiállunk az igazságunkért. Meg kell hallgatni őket, mert sok információt megtudunk róluk abból, amit mondanak, most például azt, hogy félnek. Tudják, hogy szorul a hurok".

A tárgyalás végeztével megjelent Gábor Dénes is a bíróság előtt, és miután észrevették, családjával együtt elbújt a Szentimre utcában zajló építkezés mögé, onnan kukucskáltak, hogy mi történik.