A viccek jobbak a diktatúrában, mint a békeidőben, a közeg inkább kedves nekik – nem csak azért, mert a vicc felszabadít, hanem azért is, mert az ellenállás egyik formája is tud lenni. Ez csak azután hangzott el a Pszinkron keddi, idei második előadásán, miután Dósa Zoltán szervező és műsorvezető elsütött a humorról szóló beszélgetés előtt egy viccet.

„Oly korban értem én a tréfát"

Beszélgetőpartnere, az 1943-ban született Séra László nyugalmazott tanár (többek között az ELTÉ-n, illetve a Pécsi Tudományegyetemen tanított) és pszichológus egy óráig mesélt, beszélt és – természetesen – nevettetett. Elmesélte, hogy 1949-ben kisiskolás korában viccelődésért kapott körmöst, de ettől függetlenül élvezte a tanulást.

Oly korban élt ő is, amikor a humor nagyon hiányzott az iskolából – olyan korban, amikor egyesek nagyon féltek attól, hogy kinevetik őket, pedig nagyon sokan voltak azok is, akik szerették, hogyha kinevették őket. A humor, a vicc, a jókedv segít oldani a frusztrációt, a mindennapi problémákat – sőt, akár a hosszú élet egyik titkaként is felfoghatjuk.

Orvosilag is bizonyított tény, hogy a memóriát is javítja az, ha az idős korban levő ember úgy élt, hogy sokat nevetett. A betegeknél is elősegíti a gyógyulást, ha vicces videókat néznek, tőlünk nyugatabbra pedig bevett szokás, hogy a gyerekkórházakban „bohócdoktorok" foglalkoznak a legkisebb páciensekkel.

Az előadás egyik legszórakoztatóbb része volt, amikor Dósa elmesélte, hogy kb. húsz éve hogy szívatta meg a felesége. Akkoriban még nem volt a lakásukban telefon (ezt ugye, „be kellett köttetni"), s egy délután egyedül odahaza arra lett figyelmes, hogy megcsörren egy telefon az ágyon, egy párna alatt. Nem tudta egyből feldolgozni, hogy mi történt – pedig csupán annyi, hogy a felesége így jelezte, hogy megvan a telefon.

Nem is voltunk itt!

Az oktatás és a humor kapcsolatát boncolgatva a pszichológus Séra szerint elég nagy gond volt, hogy az elmúlt évtizedekben a humor hiányzott az iskolákból – szerencsére ez mára megváltozóban van.

„A humor az alkalmazkodásunkat is szolgálja" – jelentette ki Séra László, de a humorra való fogékonyság szituáció- és kultúrafüggő is. Dósa erre megint elsütött egy poént, elmesélve azt, hogy egy sör fölött ült a lakótelepi kocsmában, amikor egy távozó társaság tagja odaszólt a pincérnek: „Aztán nem voltunk itt!"

Vicc ide, vicc oda, az előadás azért mégiscsak komoly volt – de ugyanakkor szórakoztatott és elgondolkodtatott. Nem mindenki jött ki nevetve a teremből, de lényegesen több mosolygó, vidám arcot lehetett látni, mint egyébként. Pedig lehet, hogy nem is ez volt a cél.

November másodikán, szerdán 17 órától Dósa Zoltán egyik kedvencével, Varró Éva pszichoterapeutával beszélget az idei Pszinkron-sorozat harmadik, befejező részén.