Álldogálunk sajtósokul a korondi polgármesteri hivatal lépcsőjének aljában, egyikünk mondja, hogy nem gondolta volna, hogy van ennyi éhenkórász sajtós Udvarhelyen, aki ilyen mocsok időben kijön egy ilyen falusi sajtótájékoztatóra. Bejön az ajtón négy helybéli lakos, félve nézik, hogy hova álljanak.

Közülük egyik, Séra Zoltán csendesen megkérdi: „Vajon, minket beengednek?" Fogalmunk sincs. Furcsa sajtótájékoztató ez, az udvarhelyszéki RMDSZ küldte szét a szűkszavú meghívókat.

Nem telik bele tíz perc, beengednek egy utolsó vacsora hangulatú terembe, ahol egy nagy asztalnál ül húsz ember. Középen a polgármester, egyik oldalán a helyi RMDSZ-es tanácsosok, másik oldalán a megyei tanácsosok. Nekünk már nem jut szék, de hely is alig, szeretjük a korondi vendégszeretetet. Sőt, örülünk, hogy egyáltalán beengedtek, miután a polgármester azt mondta nemrég, hogy ha itt lett volna a múltkor, mikor kolléganőim keresték a szemétügyben, akkor úgy kihajította volna őket, „mint macskát szarni".

A sajtótájékoztatót Bíró Barna Botond kezdi, gyakorlatilag egy mondanivalója van, de azt elmondja legalább tízszer ma délután, mert nehezen akarják megérteni valakik. Mondanivalója egyszerű és érthető: nem rombolni szeretnének, hanem építkezni. Két dologban egyeztek meg itt a sajtótájékoztatót megelőző tanácskozáson:

1. A megyei tanácsnak nem szabad lebontatnia Séra házát.

2. A hulladékátrakó állomást a község által javasolt új helyszínen kell megépíteni, amennyiben ez a megoldás törvényesnek bizonyul.

Bíró arra kér mindenkit, tegyék félre a régi sérelmeket, nem azt kell megkeresni visszamenőleg, hogy ki hibázott, hanem közösen kell megoldásokat keresni, mert másként nem lehet vége ennek a konfliktusnak.

Katona Mihály polgármester is ugyanezt mondja, kiegészítve néhány technikai részlettel, amiből a legfontosabb, hogy az új telek meg van vásárolva, be van telekkönyveztetve, jelenleg a zonális rendezési terven dolgoznak. Várják a környezetvédelmi engedélyt.

A polgármester alighogy elmondja mondanivalóját, megjelenik az ajtóban Elnök úr, meghűl a teremben a hangulat. Borboly Csaba épp egy máréfalvi élő közvetítésről tart egy korondi élő közvetítésre, és a két fellépés között bekukkintott egyet ide a sajtótájékoztatóra. Leültetik.

Nem néz ki valami jól, egyik sajtós kollégánk beköpésével élve „azért nincs az a 40 hold bevetett föld az arcán, ami szokott lenni ilyen alkalmakkor". Bíró beszámol neki a tanácskozás fejleményeiről. Borboly bólogat, majd megszólal: „Ha valaki megtekintette felvételünket, ezt én már elmondtam. Örülök, hogy ezzel egyetértenek." Nem derül ki, melyik felvételről van szó, az elnök, amióta tévés munkássága fellendült, folyamatosan utal számunkra követhetetlen rendszerű felvételeire.

Borboly hamarosan rátér a C verzió erőltetésére. Hogy kedves olvasóink is értsék, mi az a C verzió: az A verzió az a régi helyszín, Séráék szomszédságában, a B verzió az új helyszín, amit megvásárolt a helyi tanács, a C verzió pedig bármi más, egy teljesen új helyszín, akár Korondon, akár Udvarhelyszéken. Nem teljesen tiszta, miért erőlteti a C verziót Borboly, de addig feszíti a húrt, míg a polgármester kitör.

Katona aztán többször is elismétli a délután során: elege van már ebből az egészből, ráment erre az elmúlt néhány év, és inkább lemond, minthogy ezt a személyeskedést tovább folytassa. Elege van már abból, hogy rokon a rokonnal, szomszéd a szomszéddal össze van veszve emiatt az ügy miatt. Ha a megyei tanács által kijelölt urbanisztikai szakemberek azt mondják, hogy ez a második terület megfelel, akkor jó. Ha nem, akkor találjanak más községben helyszínt.

A C verzió erőltetése ezután sem marad abba, Borboly nem hagyja magát. Mikor Bíró próbálja a B verzió érdekeit képviselni, Borboly, mint egy vénasszony, kikéri magának a tiszteletet, a köztük lévő korkülönbségre hivatkozva.

A vicces jelenet nem első és nem utolsó jele annak, hogy Borboly és Bíró között feszültségek vannak ebben az ügyben, de lehet, hogy nem csak ebben. A mai sajtótájékoztató is úgy született, hogy az elnök sajtón keresztül üzente meg az udvarhelyszéki alelnöknek, foglalkozzon a témával. Az elnök betoppanása után megyei tanácsosok beszélték egymás között, hogy „honnan szerzett ez tudomást az eseményről, mikor nem is volt meghívva?"

Nem Borboly az egyetlen, aki nem lett meghívva a mai békülő-partira, az A tervet ellenző helyi néppártos tanácsosok sem kaptak meghívást, de a házuk lebontása ellen harcoló Séráék sem.

Séráék mégis eljönnek, de nem tűnnek meghatódottnak a békülési szándéktól. Hiába nyilatkozza Borboly ott a tanácsteremben is azt, hogy a perek nem jelentenek megoldást, ő nem a pereskedés híve, és tavaly nyár óta állítja, hogy ő nem a perekben hisz, az esemény végén Séra azt mondja, ő nem hisz ezekben a nyilatkozatokban, addig, amíg jelenleg a megyei tanács pereli, azzal a céllal, hogy lebontassa a házát.

S nem csak, hogy pereli, hanem át is helyeztette a pert Bákóba, ezáltal nagyobb költségekbe verve Séráékat, akik eddig már 20 ezer eurónyit költöttek a perekre. Január 27-én lesz a tárgyalás Bákóban, és Séra úgy emlékszik, hogy Zólya László András projektfelelős úgy nyilatkozott, ha a megyei tanács megnyeri a pert, a munkagépek másnap már ott lesznek a helyszínen. Ezért egyelőre fenntartásokkal kezeli a békülési szándékot és inkább abban reménykedik, hogy Bákóban a bíró az ő javára dönt.

Séra nyilatkozata után az állóhelyes jeggyel rendelkezők kimennek a teremből, csak az utolsó vacsora résztvevői ülnek rendületlenül székükbe betonozva. A polgármester elmondja, miért nem hívta meg a néppártos tanácsosokat a megbeszélésre és azt is megtudjuk, nem sms-ezik, nem olvas, nincs facebookja, ő egy egyszerű régi parasztember.

Borboly megbontaná az asztaltársaságot, mert szeretne kimenni az A verzió helyszínére közvetíteni. Hívja a polgármestert, aki nem akar menni. Ő egyszer járt oda ki, s akkor megátkozta magát, hogy többet nem megy ki, míg ez az ügy le nem zárul. Az átok fogott, sikerült ígéretét betartania.

Szerencsére azt nem fogadta meg, hogy sört nem iszik, mert hamarosan érkezik egy láda sör a polgármesteri hivatalba. Lefotózom, majd kérdem az úriembereket, hogy a sajtósok kapnak-e belőle. Már kaptam, mondja mosolyogva az egyik, ott van a gépemen. Egyszer smucigok ezek a korondiak, mondom jó hangosan, de nem hatódnak meg. Hogy akarnak békülni, ha sem hellyel, sem sörrel nem kínálnak meg?

Előkerül valahonnan a polgármester, beszélgetünk. Kérdem tőle, hogy a békülési szándékuk mindenkire érvényes? Igen, válaszolja. Tehát ezentúl nem fog minket, sajtósokat kihajítani a polgármesteri hivatalból, mint macskát szarni? Nem, nem, feleli kedvesen. És Pál Zoltán néppártos tanácsosnak, az A verzió ellenzőjének sem fogja harapófogóval kiszedni a fogait egyenként, amint ígérte a legutóbbi tanácsülés utáni beszélgetésen? Polgármester úr lazán nevet: „Az ember, amikor megharagszik, sok hülyeséget mond. Ez van, utána lecsendesedik, s minden megyen zökkenőmentesen."

Oh, mily heppiend! Éljen a korondi béke!