Ha csak a parkban sétálsz vagy bemész a színházba, netán a városközpontból andalogsz múzeumba, esetleg a katolikus temetőbe tévedsz, mindenütt láthatsz egy-két Székely József-szobrot. Tomcsa Sándor, a Napozó nő, Baróti Szabó Dávid vagy a Bokályfestő alkotója február 8-án lett volna 85 éves, 2006 májusában hunyt el. Az egyetemen osztálytársak voltak Maszelka Jánossal, együtt kerültek Udvarhelyre az ötvenes években, ahol több más művésszel együtt képzőművészeti alkotókört működtettek.

Székely József 1929. február 8-án Erdőszentgyörgyön született, ott is érettségizett – a képzőművészeti egyetemet Kolozsváron végezte 1955-ben. Akkoriban több művész (Sepsi Lajos, Székely József, Krafft László, Maszelka János, Orbán Áron és Nagy György – közülük csak az utóbbi él) egyszerre került Udvarhelyre, az első években önálló műtermük volt az unitárius templom mellett, a mai Kriza János otthon nagytermében, de egy idő után kénytelenek voltak pedagógusi munkát vállalni. Székely József a tanítóképzőben volt rajztanár egészen nyugdíjazásáig (1990).

Az életmű

1957 őszén avatták fel a ma is álló főtéri szökőkutas szoborcsoportot, a Favágót Orbán Áron, az Öntőt Verestóy Árpád, az Aratólányt Nagy György, a Bokályfestőt pedig Székely József készítette. A két év múlva megépült Művelődési Házban lett állandó műterme Székely Józsefnek, ott dolgozott haláláig. Sokoldalú művész volt, hiszen a különböző mellszobroktól a plakettekig, a térplasztikától a domborművekig mindent készített. Fából, agyagból, márványból, terrakottából készült szobrai is vannak, illetve bronzba öntöttek is.

Ismertebb alkotásai közül a városi parkban láthatjuk a Napozó nőt, ezt 1970-ben készítette, a Művelődési Ház épülete előtt pedig Tomcsa Sándor mellszobrát – 1997-ben avatták fel. Az 1976-ban átadott mozi előtt volt egy fémből készült, 18 méter magas térplasztikája, ennek Kibontakozás volt a címe, de a kilencvenes évek elején, az épület és a környék átalakítása közben eltűnt, körülbelül azon a helyen állt, ahol ma a fenyőfa.

Több Székely József-szobrot őriz a Haáz Rezső Múzeum is, a Tomcsa Sándor Színház előterében is több Székely-alkotás áll, ő készítette szülővárosában, Erdőszentgyörgyön a Rhédey-kastély előtt álló Rhédey Claudia-szobrot. Egyéni gyűjteményes kiállítása 1995-ben volt a Művelődési Házban, magángyűjtemények darabjaiként az Egyesült Államokban, Japánban, Kanadában és Ausztráliában is vannak munkái. A kilencvenes években nagyon sok magyar és erdélyi történelmi személyiség domborműplakettjét alkotta meg.

Az unokák zenészek lettek

Az idős szobrász a kilencvenes években a Székely Dalegylet tagja lett – muzsikálni, zenélni, énekelni gyerekkora óta szeretett, több hangszeren is játszott.

Érdekesség, hogy mindhárom unokája zenészpályára lépett: Székely István a Nagyváradi Állami Egyetem klarinét tanára, Kovács Attila a Budapesti Liszt Ferenc Kamarazenekar hegedűse, Kovács László pedig a Nagyváradi Egyetem klarinét-szakos hallgatója (az unokatestvére, Székely István a tanára).

Székely József utolsó köztéri alkotását, a Tamási Áron Gimnázium mellett felállított Baróti Szabó Dávid-szobrot már betegen készítette el, a szobrot 2005. december 5-én avatták fel. Székelyudvarhely egyik legjelentősebb szobrászművésze néhány hónap múlva, 2006. május 22-én 77 éves korában hunyt el. Sírja a Tábor-lakótelep melletti unitárius temetőben van.