A G. Feszt után sem állt meg az élet a kultúrkocsmában, csütörtökön újabb irodalmi esten vehettek részt az odalátogatók. Nagy tömeg ugyan nem gyűlt össze az eseményre, de az irodalmi estekről ismerős arcok nem hiányoztak.

Murányi Sándor Olivér házigazda meghívottja Kerékgyártó István író volt, akivel Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó főszerkesztője és irodalomtörténész beszélgetett írói pályájáról. Kerékgyártó István kicsit nehezen fogadta a G. Caféban levő fényparkját, „Szeretem látni az arcokat" – jegyezte meg.

Mészáros Sándor, aki már több ízben járt Székelyudvarhelyen, és többek között Esterházy Péterrel, illetve Péterfy Gergellyel is beszélgetett már ugyanitt, először Kerékgyártó kései regényére, a Vagyonregényre kért magyarázatot, amit negyvennyolc éves korában jelentetett meg az író.

„Mit csináltál idáig?"- kérdezte Mészáros. „Mindenkiben van egy könyv, csak ez rendszerint rossz. A nagy prózához, a regényhez nem árt, ha az embernek van némi élettapasztalata" – magyarázta az üzlet, politika és tudomány világát is megjárt kaposvári író. A volt etikatanár elmondása szerint mindig benne volt a kettősség, és mivel nem érezte magát jól sem a politikai, sem pedig az üzleti színtérben, írói pályájának kezdete egyfajta vallomás volt.

Ezt követően Kerékgyártó következő regényeinek megszületését taglalta. „Azt mondtam, hogy menjünk egy olyan világba amit nagyon ismerek, ez nyilván Kaposvár és az én gyermekkorom" – így született a Makk ász az olajfák hegyén, ami egy kiskamasz szemszögéből mutatja be a korai Kádár-korszakot, azokat a kisebb és nagyobb csalásokat, megalkuvásokat és józan megfontolásokat, amelyekből a korszak nagy és máig ható hazugsága összeállt. Az író szerint ez a regény jelentette a belépőjét az irodalomba.

Kerékgyártó a sírókkal beszélget

Kerékgyártó elmesélte színházzal való kapcsolatát, hiszen Rükverc című darabja Máté Gábor Kossuth- díjas és Jászai Mari-díjas rendező kezdeményezésére a Katona József Színház színpadára került. „Egy nagy prózaírónak nincs nagyobb öröme, mint visszahallani a mondatait ragyogó színészek szájából" – az író nagyon szerette a színházban, hiszen a munkafolyamaton és az előadásokon is jelen volt, mégis udvariatlannak nevezte a kortárs színházat a kortárs irodalomhoz képest.

„Gyakran bejárok most is a saját előadásomra, és az arcokat figyelem, ahogy megtörténik a csoda. Az ember nem látja, amikor a könyvét befejezik és becsukják. Nagyon szeretem ezt a hatást, ott, abban a pillanatban. Bevallom, néha a sírókkal szoktam is beszélni"– magyarázta Kerékgyártó.

Kerékgyártó és Murányi Bodor Ádámot is magasztalták: „Ádám ugyanazt írja mindig, de mégis az ember elájul, amikor elolvassa a Sinistra után a Verhovinát".

A beszélgetés után egy érdeklődő Kerékgyártó kedvenc szófordulatára kérdezett rá. Az író elmondta, hogy bár nem a kedvence és nem is igazán használja, új kötetében a bazmeg a lesűrűbben előforduló szó. „Szegény édesanyám, amikor eljön a barátnőivel a színházba, mondja nekik, hogy az én fiam nem így beszél ám, de amikor ma a maffiózók beszélgetnek, ritkán mondják, hogy ezer árboc és vitorla. Sajnos ma attól lesz egy gazdasági vagy politikai vezető népszerű, hogy bazmeg geci"– indokolta a sűrű obszcén kifejezések jelenlétét Kerékgyártó István.

Az esemény befejeztével a Kalligram kiadó jóvoltából kedvezményes áron voltak kaphatók Kerekgyártó kötetei, amit az író a helyszínen dedikált.