A te osztályod is lehetett volna
MEGOSZTÓ
Tweet
Kinek a munkája mennyit ér?
Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...Nekünk, ha férfiak vagyunk
Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...Mi vagyunk az Adria
Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...Fotók: Facebook.com
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Megdöbbentő, felkavaró A mi osztályunk című előadás, az udvarhelyi közönség mindkétszer, csütörtökön és pénteken is megtöltötte a művelődési ház nagytermét. Egy kortárs tragédia, amiben a huszadik századi Lengyelország szerencsétlensége és kiszolgáltatottsága van belesűrítve – gyorsan tegyük hozzá, hogy ehhez nagyban hozzájárultak a lakói is.
Ugyanakkor azt is, hogy mindez nálunk is így történt, a magyar történelem sem volt fényesebb, mint a lengyel. Sorsunk közös, a huszadik század folyamán milliók haltak meg a Kárpát-medencében is csak azért, mert nem voltak hajlandóak behódolni az orosznak vagy a németnek, illetve azért, mert zsidónak születtek vagy egyszerű parasztembernek.
Tíz ember, tíz sors
A harmincas években indul a történet, hét fiú és három lány az osztályban, vegyesen lengyelek és zsidók – mindenki tele van álmokkal a fényes jövőt illetően, de a háború örökre felfordítja az életüket. Az osztálytársakból ellenségek, egymás gyilkosai és gyűlölői lesznek, az előadás egyik legkegyetlenebb pontja az, amikor részletesen elmesélik, hogy a kisvároska több mint ezer zsidóját egy pajtába zsúfolva elevenen elégették, köztük az osztályból az egyik fiatal lányt a csecsemőjével együtt.
A háború – és nemcsak az – kihozza a vadállatot a lengyel fiatalokból, képesek meggyilkolni zsidó osztálytársukat, később pedig egymás ellen fordulnak, amikor a meggyőződéseikről van szó. A történelem pedig nem szolgáltat igazságot, áldozatként vagy kivándorolt lengyelként, megsavanyodott öregként mindenkinek megvan a saját tragédiája. Senki sem kivétel, csak nem vesszük észre – talán ezt az üzenetet is hordozza Slobodzianek drámája.
Ne legyen többé ilyen!
A darabban Zygmundot, aki előbb a németekkel tart, majd kommunista politikus lesz, a székelyudvarhelyi Dimény Levente alakítja, Avramot, aki még a borzalmak előtt Amerikába kerül, az a Szabó Eduárd, aki több évig volt az udvarhelyi színház tagja. Habár egyik figurát sem volna ildomos kiemelni, a színészi alakítások közül mégis kiemelném a Henieket alakító Kardos M. Róbertet: az álszent, a háború alatt a gyilkosokkal tartó, majd katolikus pappá „érő", pedofil egyházi elöljáróként bukó figurát gyönyörűen alakítja a színész, illetve a túlélő Ráchelből Mariannává keresztelkedő Tóth Tünde alakítása is zseniális volt.
Az előadás zenéje Horváth Károly munkája – szuggesztív, megható, jó dalok ezek, megfelelő mennyiségben átitatva zsidó és lengyel népzenei elemekkel. A táncos jelenetek is kiválóak, akik esetleg az előadás hosszúsága miatt morgolódtak, azokat kárpótolták ezek a részek. A zenészek között is volt egy székelyudvarhelyi, Székely István klarinétos személyében.
Az Anca Bradu által rendezett előadás tanulsága, hogy veled, velünk és bárkivel megtörténhetnek ugyanezek a borzalmak akkor, ha megint olyan világrend jön, ahol sem a becsület, sem az egymás iránt tisztelet nem lesz divat már. A történelem ismerete és az ilyen előadások segíthetnek hozzá ahhoz, hogy tanuljunk a múlt hibáiból és ne fordulhassanak elő hasonló dolgok. Ehhez kell egy kicsit az is, hogy néha járjunk színházba, olvassunk, tájékozódjunk és nyitott szemmel járjunk a világban, ne csak feszengjünk azért, hogy egy előadás két és fél óra hosszú, szünet nélkül.
S ha észrevettük, hogy a darab elkezdődött, üljünk le a nézőtéren, mert nemcsak belőlünk áll a világ, a nap nem csak nekünk kel fel. Ezt a darabot másutt is megnézték és sokan úgy értékelték, hogy tartalmas, gondolkodtató és igényesen kivitelezett művészi produkcióról van szó.
Lehet, hogy a te nagymamád is ugyanilyen emlékeket hordoz magában, mint Zocha. Lehet, hogy ugyanúgy meghurcolták vagy meggyilkolták a nagyapádat vagy a dédapádat, mint Jako-ot. Vagy mi lenne, ha kiderülne, hogy a lakhelyeden a te őseid is hozzájárultak a zsidók vagy más nemzetiségűek elhurcolásához, kiirtásához?
Tadeusz Slobodzianek: A mi osztályunk
(Nagyváradi Szigligeti Társulat)
Rendezte: Anca Bradu
Rendezőasszisztens: Csatlós Lóránt
Díszlet- és jelmez: Horațiu Mihaiu
Zeneszerző: Horváth Károly