A G. Feszt utolsó napján a Kiscsillagé volt a szabadtéri színpad – a zenekar először lépett fel Székelyudvarhelyen. Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1994-ben szintén április végén először lépett fel Erdélyben, Székelyudvarhelyen az azóta (2010-ben) feloszlott Kispál és a Borz együttes.

Mindkét zenekar szövegírója és vezéregyénisége az a Lovasi András, aki most is szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

Nagyon megy – ez az egyik új dalotoknak a címe. A Kiscsillagnak mennyire megy most?

Az utolsó egy évben Magyarországon a mi köreinkben is érezhető a válság, minden zenekarnak visszaesett az önálló koncertjeinek száma, a mieink nem, viszont nem is nagyon nőttek. Nagyjából azon a szinten vagyunk, ahová beállt a zenekar úgy két évvel ezelőtt.

Vannak rosszabb és jobb időszakok, de ami meghatározza egy zenekar piaci árát, hogy mennyi nézőt tud önállóan szerezni, az úgy megállt. A 18-20 év alatti fiataloknak jóval kevesebb pénzük van.

Azok a zenekarok, akiknek a közönsége valamivel idősebb, azok maradtak meg, illetve nem csökkent a nézőszámuk. Ami érdekes, hogy Magyarországon most nő fel egy olyan generáció, amelyik olyan zenekarok felé fordul, akik modernek, jó zenekarok – például a Punnany Massif és a Brains, s ők azért alapvetően popzenekarok.

A piacok összecsúsztak, mindenki egy helyen játszik, klubokban és fesztiválokon. A diszkókban már nincsenek play-back fellépések, tehát a popzenének az a része is, ami régebb elkülönült tőlünk - mert a rockzenekarok, alter-zenekarok meg mondjuk a blues-zenekarok játszottak a kilencvenes években koncerteket, az elektronikus, illetve pop-produkciók play-backeltek vagy nagykoncerteket adtak.

Most ezek is a mi piacunkra csúsztak vissza, ez bizonyos értelemben jó, illetve nem, mert valamilyen módon az embereket arra szoktatja, hogy ne műfajokban, hanem dalokban és előadókban gondolkodjanak. Ezért van az, hogy néha olyanokkal játszunk együtt, akikkel tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.

A Kiscsillag zenéje nincs korlátok között, legutóbbi számotok, az Őrkutya például bulesos hangvételű. A Kiscsillag indulásakor, 2005-ben mondtad, hogy szeretnél megtanulni jól gitározni. Ez mennyire sikerült?

Nem vagyok egy lelkes gyakorló, de szép lassan fejlődgetek. Inkább abban lettem jobb, hogy a koncerten magabiztosabban tudom kezelni az erősítőt, kialakult egyfajta színpadi rutin. Korábban, basszusgitárosként nem voltam érzékeny arra, hogy hogy szól, de a gitárnál az effektek beállítására, kiemelésekre sokat kell figyelni.

Magabiztosabban tudok gitározni, illetve van még néhány olyan technika, amit meg szeretnék tanulni. Most a blues picking-et tanulok otthon, ez az, amikor a country- vagy bluesgitrosok két vagy három ujjal játszanak, van, amikor használom koncerten is már.

A szövegírás mennyire rutin? Nem csappant az alkotói kedved mostanában sem...

Igazából ennyi idő után egyvalami zavarja az embert, az, hogy hogy tudja pont ezt a fajta rutint meghaladni, ami ennyi idő után kialakult. Ismered már a saját technikáidat, már nem tudod meglepni magad, mert tudod, hogy miről hova fogsz asszociálni.

Ebben a fajta artisztikus szövegírási módban, amit én műveltem – mondhatnánk, hogy kicsit bonyolult, okoskodó szövegeket is írtam sokat – egy kicsit elfáradtam, s el akartam kezdeni formailag kerekebb, konkrétabb szövegeket, kerekebb dalokat írni.

És most, amik az új lemezre készülnek, elég jó szövegek, hallatszik rajtuk, hogy én írtam őket, de azért van egy-két olyan fordulat, ami engem is meglep. Azokat a szövegeket szeretem, amikben meghaladom a saját rutinomat.

Egy interjúban azt mondtad, hogy "úri hobbivá válik a kultúra és ez elég riasztó". Tényleg ennyire rossz a helyzet?

Én úgy látom, hogy a pop-rendezvények szempontjából – de lehet, hogy más szempontból is - Románia szabadabb ország, mint Magyarország. Nálunk elképzelhetetlen az, hogy egy város főterén éjfélkor százhúsz decibellel szól egy zenekar. Folyamatosan megy ez a hatósági vegzálás, pedig egy városnak is érdeke.

Ahogy Sepsiszentgyörgynek is érdeke, hogy egy jó, sikeres fesztiválra sok-sok ember elmenjen és ott eltöltsön két-három napot, fogyasszon, jól érezze magát és a város hírnevét emelje, az ugyanúgy érdeke Pécsnek is.

Nálunk meg van a Pécsi Egyetemi Napok, amit elvisznek a város szélére egy üres bőrgyárba, ami nem baj, mert kevés vizet zavar, de a városi rendezvényeknek is tízkor szigorúan vége és addig is állandóan megy az, hogy ne legyen hangos.

Akkor nem érdemes rockzenekarokat játszatni, mert a rockzenekar alapvetően hangos... Volt egy-két olyan koncertünk, hogy a közönség mondta, hogy nagyon halk volt, közel kellett menni hozzátok.

A West Balkán-tragédia után egy egész ágazatot sújtottak azért, mert volt egy party-rendezvény, ami teljesen más – bár hasonló logika alapján működik – mint egy koncert. Soha nem a biztonsági emberek jelenlététől nem lesz pánik, nem történik tragédia, hanem attól, hogy az emberek figyelnek egymásra és normálisan viselkednek.

A kilencvenes évek közepéig, amíg mindenhol meg nem jelentek a különböző biztonsági szolgálatok, soha nem volt verekedés. De aztán nyilván megérkezett a "fél-alvilág", a nyugdíjas rendőröktől kezdve a pénzbehajtó embereken keresztül bizonyos mértékben a bűnözés beszüremkedett erre a területre is és onnantól kezdve jöttek a balhék.

Mint fesztiválszervező, a Fishing on Orfű példáját tudom mondani: előtte 50-60 ezer forint volt az összes engedély megszerzése, most ugyanez hét-nyolcszáz ezer forint. És nagyon sok cinikus megjegyzést is kapunk a hatóságoktól. Egyre több vámszedő van ezen a területen. Mondok egy példát.

Elmegyünk Győrbe, játszani az "Idáig tudom a történetet" című akusztikus műsorunkat, hangversenyteremben. Befér oda ötszáz ember, telt ház van, viszonylag drága jegyárakat kérünk - hatalmasak a költségek, mert kibéreljük a helyet, jó akusztikájú terem, normális személyzettel. Kifizettük a költségeket és a végén nem maradt egy büdös fillérünk se...

De telt házas az előadás!

Nem tudunk annyi pénzt keresni, hogy a költségeinket kifizessük. S nem arról van szó, hogy megtömtük a zsebünket, hanem tulajdonképpen örültünk, hogy maradt a benzinre pénz.

Van még egy megoldás, hogy kétezernemtomhányzázezer forint a belépő, akkor felemeljük háromezer-ötszázra, de azzal már elveszítjük a fiatalokat. S ez ilyen dilemma. Ezért mondtam, hogy úri hobbi lett a kultúra, vagy úgy tűnik, hogy azzá válhat.

Azt látom, hogy akár popkultúra-, akár másmilyen kultúrafogyasztó, az maximum 10-15%-a a magyarországi embereknek. Nyilván a tévé is kultúrát közvetít jó esetben, de színház, zene és irodalom nélkül...

Ha erről az ország lemond, hogy ezekhez a javakhoz hozzájusson a lakosság többsége, akkor ez hosszú távon nagyon rossz lesz. Már azt mondom, hogy nagy bajban vagyunk.

Húsz-huszonegy éve semelyik vezetésnek sem volt semmilyen víziója ezzel, hogy mit kéne csinálni az ország kultúrájával, hogy mennyire kéne fontossá válnia. Azt láthatjuk az európai népek példájából, hogy egyesek észrevették, hogy a popkultúra a legfontosabb imidzsteremtő a sport mellett az utolsó húsz évben.

Skandinávok, franciák, a volt szocialista tömbben a lengyelek, a románok is, mindenki egy picit megelőzött bennünket ebben. Kérdés, hogy a mindenkori kormány mennyire ismeri fel, hogy ez a legolcsóbb és a legjobb befektetés.

Idén hatodszorra rendezitek meg a Fishing on Orfű fesztivált, aminek a nulladik napján ún. Kispál és a Borz-napot tartotok. Más zenekarok adják elő a dalaitokat, ez olyan lesz, mint az MTV Ikon?

Nem, de elemeiben van hasonlóság, ugyanúgy játszik egy zenekar egy-két dalt – ami nehézséget okoz, hogy hogy lehet ezt élvezetessé, pörgőssé tenni. A terv az, hogy a végén fent maradna egy zenekar, amely több dalt tanulna meg, ahhoz jönnének fel még énekesek, s akkor a végén lenne egy ilyen, ahol Kispál is beszállna egy dalba, Dióssy is beszállna egy dalba, igazából az utolsó egy dalra felkerülne mindenki.

Ez a fesztivál bevezetője lesz, inkább az volt a meglepő, hogy a felkért zenészek mennyire szívesen mondtak igent.

Pedig direkt nem azokat kértük fel, akikkel kapcsolatban egyértelmű lenne, hogy játszanak tőlünk feldolgozást, hanem tőlünk „messzebb álló" zenekarokat, pl. Compact Disco, Gangxta Zoleee, Belga és izgatottan várjuk, hogy milyen „szörnyszülöttek" lesznek belőlük...

Meg azt is szeretnénk, ha lenne egy ilyen flashmob-szerűség, amin negyven-ötven gitáros egyszerre játszaná a dalokat.

Lovasi András

1967. június 20-án, Pécsen született Kossuth-díjas magyar előadóművész, az 1987-2010 között létezett Kispál és a Borz együttes énekese, basszusgitárosa és szövegírója, valamint a 2005-ben alakult Kiscsillag zenekar gitárosa, énekese, zeneszerzője.

Rendszeresen fellép a Budapest Bárral és a Csík Zenekarral is, a Megadó Kiadó vezetője, a Fishing on Orfű fesztivál főszervezője.