Szombatfalva, Orbán Balázs utca, napsütötte február délután. Egy körülbelül száz éves ház udvarán áll a jól ismert három srác, Arni, Báti és Péter (Lukácsi Előd, a zenekar negyedik tagja Kolozsváron tartózkodik), éppen szünetet tartanak a próbában.

Gobelin, punk, feszület

A régi ház egyik szobájában van berendezve a próbaterem. A szoba gyakorlatilag érintetlen, csak a hangszerek, erősítők és a dobszerkó van a szoba közepén.

Körülöttünk nagyon régi bútordarabok, a falakon megsárgult, régi fényképek, gobelinek, feszület. A csempekályha mellett, az ágyon gitár pihen, mellette dobverők, kábelek, a srácok pedig hétköznapi, de trendi cuccokban, lazán ülnek – szűk farmer, tornacipő, póló.

Pár év alatt a szembe lógó diákfrizurákat felváltotta a punkséró, ezzel együtt bevallásuk szerint zenei világuk is komolyodott, letisztultabb lett. Két világ van itt egyszerre, az ultra-retró, ami a házat illeti, zeneileg pedig valami Arctic Monkeys-szerű új világ – legalábbis ez jött le nemcsak a próbán elnyomott dalokból, hanem a múlt pénteken a G. Caféban adott koncertjükből is.

Tevékenységük már meghaladta a diákkori hóbortot. – Most már mindnyájunkban tudatosult, hogy ezt kell csinálni – mondja az erősítőjén törökülő Siklódi Bátor (Báti). – Az egy dolog, hogy egyetemen vagyok, de az lényegében a zenélés mellett van, az egy biztosíték.

Sokszor megkapjuk, hogy „Udvarhelyről nem lehet, Romániából nem lehet, felejtsétek el!" Amikor elkezdtük, akkor is ezt mondták, de azóta egy csomó dolog összejött, amire azt mondták, hogy nem lehet.

Fogdossák a harmincasokat is!

Vannak olyan zenekarok, akik nem egyik napról a másikra futnak be, például a Quimby, hanem jóval később – valami ilyesmire gondol a Face Today legénysége is.

Nem sietnek, nem türelmetlenek, nem nyomulnak, csak lazán mindent, úgy ahogy jön. Ha már említettük az Arctic Monkeys-t, a Face Today tagjai is nagyra tartják a sheffield-i zenekart, Alex Turnert pedig valóságos zseninek.

Van, akinek könnyebben jön az angol nyelvű dalszövegek írása és éneklése – így van ezzel Butu Arnold, a zenekar frontembere, s ehhez teszi hozzá Báti, hogy lesz ugyan magyar nyelvű dalszövegük is, de semmiképp nem az az elsődleges.

Stílusok vannak, jönnek-mennek, kinek ez jön be, kinek az, ám ők eléggé eltökéltek a saját stílusukat illetően. Ami a hangszeres tudást illeti, sokkal fontosabbnak tartják az egymás közötti összeszokást, mint az egyéni hangszertanulást. László Péter azt meséli, hogy járt ő dobtanárhoz jó sokat, de az a jobb, ha együtt gyakorolhat a többiekkel.

– Ki szeretnénk lépni abból is, hogy csak a tinédzserek járjanak a koncertjeinkre. Próbáljuk megfogni a harmincasok generációját is a koncerteken, éppen ezért játszottunk tavaly ilyenkor és múlt héten is a G. Caféban. Úgy vettük észre, hogy sikerült, hiszen ugráltak a negyvenesek is hátul – mosolyodik el Báti.

Csattan a dob

A többiek hozzáteszik, hogy egy-egy koncertnek a bevételét gondosan a zenekarba fektetik, hiszen a klipforgatás, a megfelelő színvonalú hangfelvétel elkészítése bizony pénzbe kerül.

Nem olcsó mulatság a zenekarosdi, de ennek szerencsére tudatában vannak anélkül, hogy elszállnának maguktól, és nagy elvárásaik lennének. Az persze már zavarja őket (mert sajnos előfordult), hogy három „szervezője" is van egy-egy koncertjüknek és hárman háromféleképpen tudják, hogy mikor kellene kezdeni és hány ember előtt. Eljöhet még az idő, amikor mosolyogva gondolnak majd az ilyen helyzetekre.

Az eddigi, általuk legjobbnak és legnagyobbnak tartott fellépésük szerintük a tavalyi, tusványosi volt, erre gyűlt össze a legtöbb ember, amikor meg azt kérdezzük, hogy melyik fesztiválra szeretnének mihamarabb eljutni, Arni a kérdés végét sem várja meg: „A Szigetre!" – vágja rá határozottan.

Egy-két pohár bor is elcsúszik a próba közben – utána feldübörög a basszus, csattan a dob és lemegy a legújabb szám trióban. Tényleg nem hangzik rosszul, még akkor sem, ha az említett próbatermi körülmények között szólal meg.

Teljes gőzzel előre

Az együttes kb. hat-hét saját szerzemény csiszolgatásán dolgozik jelenleg, a 2012-ben megjelent Still workin out című lemezük dalai közül csak néhányat játszanak, azokat is átdolgozva.

Legközelebbi koncertjük Nagyváradon lesz, a Moszkva Kávézóban február 28-án, pénteken. András Gábor fogja rendezni a legújabb videoklipjüket, ezt Kolozsváron egy pubban forgatják le.

Ősszel van meghívásuk a Hangfoglalásra, illetve az A38 Hajón is fellépnek majd.

Kezdjük megszokni, hogy van egy vállalható, nem kezdő, a profizmus felé kacsintgató zenekar a városunkban. Nem kis energiába és lelkesedésbe kerül, de ettől mai és ettől szép az arca az egésznek.