Nemcsak a sportolók, de a szurkolók életében is más az olimpia. Egyszerre szinte harminc esemény is zajlik a különböző helyszíneken. Ha követni akarjuk az eredményeket, akkor borul a napi rutin.

Két napon vagyunk túl a XXX. Nyári Olimpiai Játékokból. Egyelőre csak tanulhattuk, hogy milyen is ízlelni a világ első számú sporteseményét. Nem mondhatjuk, hogy nagyon egyszerű, pedig a mostani világban már nemcsak a televízió, hanem az internet is segít. De az is lehet, hogy hátráltat a nagyon sok információ.

Jómagam azt a célt tűztem ki, hogy a magyar és a román sportolók, csapatok teljesítményét figyeljem. Elsősorban a képernyőn keresztül: egy tévé, két távirányító, valamint egy laptop szerepel a kelléktáramban.

Pénteki buli után a rajt

Kihagytam a nyitóünnepséget, inkább az olimpiai időszak alatti utolsó, levezető kocsmázást választottam. Jól sikerült, így nem volt éppen ínyemre, amikor szombat reggel költött az óra, hogy elkezdjem az események követését. Tíz órára állítottam be a csergőt – így az összefoglalóból megtudtam, hogy nem egyvalaki, hanem heten gyújtották meg egyszerre a lángot. Azaz nem maradtam le semmiről.

Felcsapom a laptopot, gyorsan megnyitom az nso.hu-t és a gsp.ro-t, hadd lám, milyen lesz a napom. Még a sportportálokon is akadozik a menetrend pontos leosztása, de legalább körvonalazódik, hogy mit kell néznem. Egy televízió van a szobámban két távirányítóval.

Azért Murphy is bedolgozik

Persze a tévészolgáltató most rendezgeti a rendszerét, nem tudok kedvenc csatornalistát beállítani. Meg kell tanulni a háromjegyű számokat: melyik az Eurosport, az m2 és a TVR1. Az m1-re egyetlen mozdulattal tudok átkapcsolni. Belekezdek a maratoni gombnyomásba.

Közben megnyitom az olimpia hivatalos honlapját, hogy még naprakészebb, pontosabban percre kész legyek. Nem a kétórás időeltolódás teszi, de a szervezők keze alatt sem ég a munka. Mint ahogy szinte minden esemény csúszik – akár fél órát is. De nem sietünk sehova.

Van, aminek örvendeni, megszületnek az első érmek mindkét küldöttségnél. Zárul az első hivatalos versenynap, így éjjeli egy órakor már ágyba is bújhatok, hogy kialudjam az előző napi fáradalmakat is.

A vasárnap délután maga volt a pokol,

vagyis észnél kellett legyél, ha mindent követni szerettél volna, esetleg a Forma-1 Magyar Nagydíjával együtt. Újabb cselgáncs-sikerek, de a páston is jeleskedtek a magyar és a román versenyzők. Közben játszott minkét férfi vízilabda-válogatott. Este Gyurta Dániel is érdekelt volt az uszodában. A Mocsai-kézicsapat zárta a napot.

De megérte a gyilkos tempót követni. Hiába verte el a zsinórban háromszoros olimpiai aranyérmest a szerb mumus pólóban, Szilágyi Áron aranyérme kardvívásban mindent vitt. Elbőgte magát a riporternő, de mi is megkönnyeztük a remek sikert. A himnusz alatt pedig valószínű, hogy Erkel Ferenc forgott a sírjában. Jó pár akkord téves volt, vagy kimaradt.

Pocsék a román kommentár

Utálatos volt ezzel szemben, hogy a sportág román versenyzőjét, Rareş Dumitrut hogyan magasztalja a kommentátornő. Sok éve bejáratott a stílus, hogy szinte semmiféle információt nem közöl a nézővel, de legalább százszor ismételte el a „Hai, Dumi!" biztatást. Arról nem is beszélve, hogy a vívó elődöntőbeli vereségét a játékvezetőre fogta.

Éjbenyúló meccsel zárult a második nap. Elképesztő jó meccsen kapott ki a magyar férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnok Dániától. Egy ismerősöm – aki épp Londonban tartózkodik – az utolsó percekben írta: „Ha ott lennék a helyszínen, elájulnék". De ő szerencsés, mert kedden ott lesz a Rézdobozban. Remélem, hogy ezzel felkészült arra, hogy ne aléljon el az izgalmaktól.

Nekünk meg marad a két képernyő és a két távirányító. A székely olimpia tartozékai még két hétre.