A floorball udvarhelyi megjelenéséről és jelenlegi helyzetéről Csáki Gergely egykori válogatott gyephokissal és Somogyi Attila jelenlegi floorball kapussal folytatjuk a beszélgetést.

Hol találkoztatok a floorballal?

A Félszigeten láttuk először. Egy csíki srác karolta fel, elkezdett floorball cuccokat forgalmazni, s a sportágat népszerűsítse. Így került el a Félszigetre, ahol a műgyepes pályán fel volt állítva egy palánk, ott ütögették a labdát. Tökéletes megoldásnak látszott, hogy a gyephokit pótolni tudjuk. Még egy évig gyephokiztunk is, de már megvolt az átfedés, párhuzamosan floorballoztunk is, majd elhagytuk a gyephokit – emlékszik vissza Gergely.

- Az első próbálkozások a Septimia mostani birkózó termében zajlottak. Öt darab ütőt vásároltunk, volt még egy Buti László testnevelő tanárnak. Azt hiszem a városban összesen ennyi ütő volt. Az elején három-három elleni edzőmérkőzéseket játszottunk, de állandó emberhiányban voltunk. Lassan kezdtek a barátok is beforgatódni ebbe a körbe, s egyre több játékos lett. Néhány hónap múlva újabb ütőket vásároltunk. Ez odáig fejlődött, hogy kinőttük a termet. A Septimiában megéltük az első, de nagyon amatőr floorball kupát, ami arról szólt, hogy csináltunk magunknak egy hétvégi programot, de lényegében semmi nagy nem volt. Megjelentettük a sajtóban, s elvoltunk magunkkal, hogy milyen jók vagyunk.

Ez után kezdtünk el gondolkozni, hogy hogyan lehetne ezt egy kicsit magasabb szintre emelni. Ekkor, mint valami isteni sugallat, kerestek meg Magyarországról. Egy Illés László nevezetű úriember hívott fel minket, azzal, hogy ő hallott arról, hogy mi itt akarunk floorballozni, s alakítsunk ki partnerséget. Ő volt a magyar floorball U19-nek az edzője. Ez ugródeszka volt, ami adott egy lelkesedét. 2011-ben volt Komáromban a kupadöntő, kihívtak nézőnek, ahol a tenyerükön hordoztak. Amit egyszer lehetett, mindent megadtak, a polgármestertől a turkálósig mindenkinek bemutattak.

Ott teljesen más szinten működik a sportág szeretete, Komáromnak ez a sportja. Ha mész az utcán nyakadban a drukker sállal, akkor utánad kiáltják, hogy „Hajrá SZPK!". Komáromban valami olyant tapasztaltunk, amit itthon nem, ettől visszajött az a régi gyephokis lelkesedésünk.

Magyarországon tizenkét év alatt oda jutottak, hogy három osztályos bajnokság van, Romániában még csak nem is hivatalos sportág, nemhogy szakszövetség legyen, a sportegyesületünkbe mai napig nincs beírva mint tevékenység, mert nem lehet.

Belelkesedve elkezdtünk járni a Rákóczi Centerbe edzeni, ahol talán mi vagyunk az egyetlen csapat, akik télen-nyáron legalább heti két, de van, hogy három edzésre is elmegyünk. Nagyjából húsz-huszonkét ember volt, aki járt ekkor az edzésekre. A felszereléseket kellett volna bővíteni, elkelt volna egy rendes kapus felszerelés is. Mivel támogatónk a mai napig nem nagyon van a városi pályázatokon kívül, azt csináltuk, hogy összedobtuk a pénzt, s megvettük amit tudtunk. Csíkból kaptunk egy maszek, lehurbolt kaput, azt szétvágtuk és újra hegesztettük, hogy a szabványoknak megfeleljen. A mai napig is azt használjuk.

Jelenleg két csapata is van Udvarhelynek?

Amatőr csapatként elkezdtünk Magyarországra járni amatőr kupákra, miközben egyre többen lettünk a csapatban. Az ilyen amatőr kupákon rövidített meccseket játszunk (2*10 vagy 2*15 perc a 3*30 helyett). Feltevődött a kérdés, hogy a csapatot két fele kellene osztani, így mindenki megfelelő arányban játszhatna. Ez nem sikerült a legjobban, mert a két csapatban megoszlottak a jó játékosok, így mindkét csapat teljesítménye egy kicsit visszaesett.

A floorball égisze alatt több mindent is szerveztek...

Néhányan leültünk beszélgetni miután feltevődött a sportegyesület ötlete és olyan célokat megfogalmaztunk meg, ami már túlmutatott azon, hogy heti néhány alkalommal elmegyünk játszani. Rájöttünk, szeretnénk hosszú távon megfoganatosítani a floorballt Udvarhelyen, szeretnénk valami olyant csinálni, ami még nincs. Ez hozta magával az egészséges életmód népszerűsítését, lényegében a projektjeinknek a fele ezt célozza meg, ami mögé belopjuk a floorballt is. Próbáljuk támogatni a sérült gyerekeket is, idén harmadik alkalommal szervezzük meg a Dobj egy macit! akciónkat. Nem csak a sportról szól, hanem próbálunk egyéb dolgokat is ráépíteni. Idén márciusban bejegyeztük a sportegyesületünket és már túl is vagyunk három sikeres programon.

Most azon gondolkozunk, hogy miként tudnánk saját palánkot beszerezni. Erről tudni kell, hogy ez egy nagyjából öt ezer eurós tétel, amire jelen pillanatban esély sincs, hogy előteremtsük. Az edzéseken nem használunk palánkot, a kupákra a csíkiaktól kérjük kölcsön.

-A csíkiak ügyesek voltak, egy városfejlesztési pályázatot adtak le, amiben több sportágra pályáztak pénzt, többek közt a floorball palánkra, ami sikeresnek bizonyult. Reméljük, hogy a sok fejlesztés eljuttat minket is oda, hogy sikerül nekünk is hasonló pályázatokat megnyerni – bizakodik Somogyi. A pályázatokkal kapcsolatosan nem csak öncélúan fejlesztjük a hétköznapi szórakoztatásunkra, hanem megpróbáljuk ezt a város szintjén is úgy népszerűsíteni, hogy a többi sportág mellett a gyerekeknek alternatív sportolási lehetőségként jelenjen meg. Ezért indítottunk floorball iskolát is, hogy utánpótlást neveljünk, s ezzel a generációval ne haljon ki a játéktudók köre. Jelenleg három pályázatunk van: a floorball iskola, a Rákóczi Center Kupa (decemberben), és a Lélegezz egészségesen!, ami most zárult le.

Floorball iskola? Ilyen is van?

- A floorbal iskola egy olyan történet, ami a nyár elején körvonalazódott. A csapatnál jelentkeztek olyan középiskolások, akik szerettek volna játszani. Mivel nekik is elég nehéz lett volna, hogy egyből beálljanak a mi a csapatunkba, minden átmenet nélkül, megoldásként az az ötlet született, hogy középiskolásoknak tartsunk edzéseket. Öt iskolában (gimi, peda, refi, Palló, Koós) két hónapon keresztül  tartottuk ezeket az edzéseket. Ez nagyjából ötven gyereket érintett, akiknek nagy része a program végéhez közeledve már jelezte, hogy szívesen folytatná.

Hogy ezeknek a gyerekeknek továbbra is játéklehetőséget tudjunk biztosítani, nagy valószínűséggel januártól a Rákóczi Centerben indítunk edzéseket, ami már nem iskolákra lesz lebontva, hanem ennek a korosztálynak fog lehetőséget biztosítani. Ez két célt fog szolgálni. Egyrészt, hogy az ügyesebbeket majd továbbvigyük és beépítsük a csapatunkba, másrészt alapfeltétele, hogy a jövőben is legyen floorball Udvarhelyen.

Kik tartották, és kik fogják tartani az ezeket az edzéseket?

Olyan emberek tartják, akik a csapatunk tagjai és mélyebben kötődnek a sporthoz, több mint tíz éves gyakorlati múltjuk van a gyephokiban, játszottak a gyephoki válogatottban, esetleg a szakmájuk is kapcsolódik a sportoláshoz.

Jelenleg mi az, amire a legnagyobb szükségetek van, ami egy nagy előrelépés lenne a csapatnak, az egyesületnek?

A palánk. A beszerzésére már több lépést is tettünk, rengeteg támogatást kérő levelet küldtünk szét. De ha sikerül felrázni a létező, de nem működő romániai floorball szövetséget, akkor van esély rajtuk keresztül jövőre egy palánknak is a beszerzése. A Nemzetközi Floorball Szövetségnek (IFF) írtunk egy levelet, akik támogatásba küldtek egy ütőkészletet, amit oda tudunk adni kipróbálásra, azoknak, akiket érdekel a sportág. Reményeink szerint úton van két kapus felszerelés is, amit nagyon várunk.

Mi a helyzet a szövetséggel?

- Valaki elindította a bejegyzési folyamatot, ami nem ért a végére, így most van egy halott szervezet, aminek semmilyen aktivitása nincs, de megjelenik, mint szövetség. Ha sikerülne ezt nekünk életképessé tenni, akkor az IFF már tudna több támogatást is biztosítani. Ez lenne jövőre még egy nagy tervünk. Főleg, hogy bár Udvarhelyen van a legnagyobb aktivitás, azért Csíkszeredában is van csapat, Gyergyóban idén indult egy nagyon lelkes csapat, de van Szászrégenben, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, és természetesen ezeken kívül is van még néhány, akikről csak hallottunk, de még nem sikerült kapcsolatba lépni velük.

- Itt a székelységben, Erdélyben űznek egy sportot az országban a legmagasabb szinten. Ez egy olyan élethelyzet, amire lehet építeni a fejlődést. Magyarországon találtak támogatókat és rohamos léptekben fejlődik, elkezdődött a tudatos építkezés. Gyerekeket foglalkoztatnak, bajnokságra járnak, turnékat szerveznek, válogatottat építettek ki. Ez előbb-utóbb eléri Romániát is és itt az a nagy kérdés, hogy ez a folyamat majd érinti-e a székelységet vagy átvonul a fejünk fölött, és megtalálja mondjuk a bukarestieket.

Aki ki szeretné kipróbálni, hol teheti meg? Kell hozzá valami adottság?

Nagyon egyszerű. Egyetlen fontos dolga van annak, aki floorballozni szeretne, hogy keressen meg minket. A csapatnak van Facebook oldala, írhat itt is nekünk, vagy szintén a Facebookon megtalálható a sportegyesület oldala. De nem csak virtuálisan kereshetnek bennünket, hanem eljöhetnek az edzéseinkre (hétfőn 20 órától, szerdán 19 órától a Rákóczi centerbe) vagy megtalálnak bennünket az UFF. Kossuth utcai irodájában is, ahol huncut módon tartunk két ütőt és a hozzá tartozó labdákat. Semmilyen szűrés nincs, bárkit szívesen látunk.

Ha valaki kedvet kapott, ne habozzon kipróbálni, esetleg kövesse figyelemmel, és látogasson ki a soron következő kupára decemberben, vagy a Dobj egy macit! akcióra.