Terep-Volvónak lenni manapság nem olyan könnyű. A piac csordulásig tele a konkurencia ál-terepmasináival: hol hígabb lével, hol gazdagabb tartalommal ostromolják a városi dzsungeleket és a pénztárcánkat. Egyre nehezebb eredetinek és egyedinek lenni ilyen szürke, összeolvadó világban. Színfoltként vagy ujjal mutogatnak ránk, vagy hivalkodó ripacsként könyvelnek el.

A fél-, ál- vagy csak gondolatban terepjárók piaca talán az egyik legelvontabb és legtöbbféleképpen értelmezhető szegmens. Van, aki a külcsín alapján húzza termékére az offroad matricát, de néha műszaki tartalom is szorul a félreérthető kifejezések mögé.

A svéd gyökerű Volvo márka szerencsére az utóbbi kategóriába tartozik, náluk tényleg történik is valami, ha a boardon megnyomunk egy terepezésre buzdító gombot. A port a nemrég piacra dobott kompakt kavarja, ő szeretné örökre beégetni magát a jóhírű terepes Volvók közé.

Filigrán gyökerei miatt komoly hátrányból indít

a V40-es kompaktból gyúrt miniterepjáró. Felmenői, az XC60-as és az XC90-es már a rajzlapon is terepjárónak születtek, nem kellet cross country metamorfózison átmenniük. A két modell magas építésével és öblös kerékjárataival komolyabb akadályokkal is meg tud küzdeni, mint egy merészebb útpadka.

A V40-esből gyúrt terepjáró egyetlen sorstársa a V70-esből terepesedett XC70, amely a kalandvadász családok nagy kedvence lett világszerte. Most a valaha gyártott legkisebb terep-Volvón a sor és a világ szeme, hogy reprodukálja elődei sikertörténetét.

A svéd márka kompakt csatára

az elmúlt idők legpozitívabb kritikáinak örvendhetett piacra kerülése óta. Meggyőző a formaterv, okos a technika, és az aktív és passzív biztonsági rendszerek olyan mértékű tömkelegét vonultatja fel, hogy akár egy business kategóriás nagyágyút is megszégyenít. Ha már a biztonságról esik szó: a Volvo a világon elsőként szerelte fel gyalogos légzsákkal a V40-est, amely a motorháztető oldalán védi majd a gyalogosokat egy esetleges gázolás esetén.

A táv- és sávkövető tempomatról, a vészfékasszisztensről, a pro és reaktív, magától parkoló biztonsági kütyükről most ne essen szó, mivel lassan jogosan tevődik fel a kérdés, hogy minek ide sofőr, ha ezt a masina magától is tudja.

Dögös a forma, de ez várható is volt. Az alapot szolgáló V40-nek is megnyerő a formaterve, az pedig valahol természetes, hogy harci hacukában még ízlésesebb legyen a négykerekű. Az orrészre matt, műanyag védőelemeket csavaroztak, a ködlámpát pedig jó mélyre süllyesztették. Látszatnak a szoknya aljára még egy alumíniumhatású védőlemezt is csavaroztak, nagyon hatásvadász az összkép. A macskaszem alakú világítóelemek ugyanolyanok, mint a kompakt verzión.

Oldalnézetből nagyon szép részlet a küszöbre biggyesztett, alumíniumszerű alvázvédő. A sajtógalériában szereplő felniszett parádés, nemcsak szép, de borzasztóan ízléses is. Még álterepjáró sincsen becsületes tetőcsomagtartó nélkül, persze a terep V40 esetén ez inkább jelzés, mint hasznos kiegészítő.

Szép lett a far is, vagány a dupla kidörrencs és az alu diffuzor is. Nem lepne meg, ha sokan szebbnek találnák a terepezésre ítélt kiadást, mint az alapverziót. Volvósan szép a beltér. Minőségi anyagok, IKEA-san zseniális megoldások, precíz kivitelezés dobja fel a belvilág nyújtotta vizuális élményt.

Valódi vagy álterepesek legyünk?

Az XC típusokkal felvértezett XC40-re különösen igaz, hogy nem minden arany, ami fénylik. A terepcsomag akár egy szimpla optikai tuning is lehet, mivel nem minden XC lesz majd összkerekes. Az egyetlen aggregát, amely sosem kerül majd a 40 mm-rel megemelt hasú V40-es alá, az a legkisebb T3 kódnevű egyhatos benzines a maga 150 pacijával.

A kínálat többi tagja már boldogan cibálhatja a több mint másfél tonnás kasztnit, de az esetek többségében csak az első kerékpár fog kaparni. Akinek belevaló, tökös, négykerék-meghajtású XC kell, annak a legcombosabb, T5 nevű aggregátra kell spórolnia, de ennél a négyüteműnél a nem terepes kiadásban is alap a 4x4. A soros öthengeres erőművész nem kevesebb mint 254 hergelt lovat izzad ki, és nem kevés vehemenciával cibálja a kompaktméretű kasztnit.

A négy felszereltségi szintben (Basic, Kinetic, Momentum és Summum) elérhető XC40-es ősz végén ér majd a romániai kereskedésekbe. Mivel minimális az árkülönbség a sima és az XC között, ezért érdemes már a vásárlás előtt megfontolni, hogy a sokkal szebb, de esetleg álterep verziót, vagy a szintén formás, de kevésbé feltűnő alapkivitelt választjuk.

A legfapadosabb V40, már ha lehet ezzel a kifejezéssel élni egy Volvo esetén, közel 22 800 eurót kóstál áfával. Ha nem sajnáljuk azt a pár száz, akár ezer eurós pluszt, mindenképp az XC kivitelt ajánlom, mivel formailag és stilisztikailag is megnyerőbb, mint mezei ikertestvére. Ne szégyelljük az elől kaparó városi álterepjárónkat, még a Dusterből is van kétkerekes.