Nem hiába vannak fényévekkel előttünk a felkelő nap országának lakói. Nem csak a gondolkodásmódjuk, hanem a jövőről alkotott képük is merőben eltér az európai szűklátókörű nézetektől.

Most a Nissan-ék fejéből pattant ki valami olyasmi, ami még soha egyik autógyártó legmerészebb álmában sem merült fel, legújabb teremtményükkel egy nemlétező kategóriát akarnak létrehozni. A merő egyszerűséggel csak levélnek, azaz Leaf-nek keresztelt városi törpe teljesen elektromos hajtású, de az igazi csattanó azonban nem a békaszemű orrész vagy a környezetkímélő meghajtás.

A vágottszemű járgány szükség esetén az elektromos hálózatból nemcsak leszívni tudja a kilowattokat, hanem vissza is tudja tölteni ugyanazt az árammennyiséget. Röviden: áramkiesés esetén, vagy olyan környezetben ahol nincsen lehetőség elektromos árammal ellátni egy létesítményt, a kis Nissanunkra csatlakoztatjuk a más esetben feltöltésre használt kábelköteget és máris hangtalan generátorként üzemel a pofás négykerekűnk.

Az ötlet, amilyen furcsának tűnik, épp annyira pofonegyszerű és valószínűleg a szükség terméke. A gyakorta földrengések sújtotta szigetország nem egyszer marad áramellátás nélkül, ilyenkor égi áldás lenne egy ilyen jármű, legalábbis amíg talpra nem áll a lakosság, ami tudjuk, nem napok, órák kérdése.

Egy átlagos tokiói lakás áramszükséglete 12 kWh, ami pontosan a fele annak, amit a Leaf tárolni tud nagyon modern lítium-ion akkumulátoraiban. Magyarán, ha teli az aksi, akár két napig is el tud látni egy átlagos háztartást a kis városi törpe.

A Nissan olyannyira komolyan gondolja, hogy hazai pályán bevezeti az áramvisszatöltős autók technológiáját, hogy csak hónapok kérdése és bárki megvásárolhatja a kis Leaf-et ezzel a technológiával.

A békaszemű, elektromos kis törpe áramfogyasztós változata már kapható az Egyesült Államokban, ráadásul a vételára elfogadhatóbb, mint a konkurenciáé: egész pontosan 32 780 amerikai zöldhasút kérnek el érte.

A Leafet egyébként egy nyolcvan kilowattos elektromotor hajtja, amikor épp nem generátorként működik. Akinek a kilowatt nem mond semmit annak a százhét lóerő annál többet. Az áramhajtású ménes 144 km/h végsebességet tesz lehetővé, a vágta pedig ideális körülmények között százhatvan kilométeren keresztül tart. Ha ne adj' Isten kifogy a szufla a környezetbarát városi vagányból, akkor egy 220/240 voltos elektromos rendszerből nyolc óra alatt újra felfrissíthetjük az elfáradt elektronokat.

Ha nagyon sietős dolgunk lenne és nincs egy harmad napunk, hogy újra töltögessük az aksikat, akkor létezik egy villámgyors, ám nem időtálló megoldás. A Quick Charge funkció segítségével akár harminc perc alatt is teljesen feltölthetjük az akkutelepet, persze csak abban az esetben, ha találunk egy 500 V-os ipari áramforrást, ami valljuk be, nem minden kisbolt előtt hányódik.

Ezt a megoldást nem érdemes gyakorta használni, a Nissan külön figyelmezteti a jövendőbeli tulajdonosokat, hogy így töltve az autót, drasztikusan csökken a telepek élettartama és elég gyorsan csereéretté válik az akkumulátor, ami 18 000 dolláros vételárával nem kis tétel. Az aktuális hatótávolságával nyugodtan az ideális városi kisautó kategóriába sorolhatjuk a Leaf-et.

Milyen belülről a kis japán?

Futurisztikus. A vezetőülésben helyet foglalva az elmúlt tíz év sci-fi filmjeiben látott hiper űrhajók pilótafülkéi jutnak eszünkbe. Tenyérbe simul a joystick formájú váltó gomb/kar és féltenyérnyi a zongoralakk színű elektromos kézifék kapcsolója. Minden visszajelző egység digitális, LED-es és ultra high tech.

A középső kijelzőt tíz évvel ezelőtt még nagy átmérőjű számítógép monitornak adták volna el. A felhasznált anyagok, színek és a beltér hangulata abszolút azt sugallja, hogy a jövőben ülünk és minden más autó csak a kőkorszakra fog emlékeztetni kiszállás után. Szerencsére a kormánykerék és a pedálok maradtak, így még nem kell meg tanulni botkormánnyal vezetni egy aszfalton cirkáló négykerekűt.

Lesz-e a hazai piacon kínálva a kis levél?

Nem. Ne is számítsunk arra, hogy a helyi Nissan márkakereskedéseknél valaha is feltűnik a kis zöld törpe. Az abszolút célpiac a hazai (Japán), illetve a már említett amerikai közönséget is meg szeretnék hódítani. Vannak viszont szerencsés államok az európai unióban is, akik kapnak a japán jövevényből. Portugáliában, Hollandiában, illetve Írországban meg lehet majd vásárolni a Leaf-et, potom 35 000 euró ellenértékért.

Ha nekünk nem is jut ebből a sushiból egy falat sem, reménykedjünk, hogy a helyi ötbetűs autógyár majd idehaza is elkezd generátor autókat építeni. A hétvégi házzal, de árammal nem rendelkezők biztosan díjazni fogják.