Hangulataink általában igen változékonyak, naponta a körülöttünk zajló események hatására könnyen felvidulunk vagy elszomorodunk, de ezek a gyorsan múló érzések kevésbé befolyásolják életünk általános ritmusát.

Vannak azonban olyan személyek, akiken a szomorúság és levertség érzése hónapokig eluralkodik, és akadályozza őket a mindennapi életvitelben. Ebben az esetben beszélünk depresszióról.

A fogalom annyira beékelődött a köznyelvbe, hogyha a szokásosnál levertebb, szomorkásabb a hangulatunk, akkor azonnal depresszióról beszélünk. Pedig a legtöbb esetben csak múló hangulatingadozásról van szó.

Sorozatunkban eddig a lelki betegségekről megjelent:

1. Mentálhigiéné, avagy a lélek fertőtlenítése

2. Öngyilkosság: a lélek csúszdája

3. Jobbról előzhető az öngyilkosság

Életünk folyamán mindannyian megtapasztaljuk valamilyen mértékben ezt a lelki betegséget (állapotot). Mindenki egyedi módon éli meg, és aki megéli, úgy érzi, hogy más senki nem élte meg olyan szinten, mint ő maga.

Kutatások szerint a depresszió elég korai években kezd el már jelentkezni, és a nők legalább kétszer olyan gyakran élnek át súlyos depressziót, mint a férfiak.

Magányba sírja magát

A depresszióban szenvedő ember mélységesen levertnek érzi magát ok nélkül, naphosszat sír, nem képes visszafojtani könnyeit. Fáradtnak érzi magát, és azt, hogy a legkisebb feladat vagy tevékenység is óriási erőfeszítést igényel.

Eltávolodik barátaitól, önmagába zárkózik. Elhanyagolja kapcsolatait embertársaival, pesszimizmus jellemző rá, ami úgy nyilvánul meg, hogy mindennek csak a rossz oldalát látja. A rosszkedv elég gyakran társul szorongással, szorongásos depresszió alakul ki.

Éjszakánként nem tud aludni, álmatlanul forgolódik az ágyban, így másnap fáradtsága miatt nem képes a munkájára, feladataira összpontosítani, és csökken a teljesítménye.

Nem képes pozitívan gondolkodni, és lassan megjelennek az első öngyilkossági gondolatok, melyek olyan téveszmékből fakadnak, mint „nyomorult vagyok", „nem vagyok jó semmire", „nem érdemlem meg, hogy éljek", stb.

Ezért is kell odafigyelnünk a depressziós emberekre, mert az öngyilkosságok első számú oka a kezeletlen depresszió.

Többségük a kezdet kezdetén nem is nevezhető betegnek, csak egy természetes emberi reakciót él meg az élet kihívásaival szemben, amely csak későbbi fázisban válik betegséggé, mikor az ember már nem tud szabadulni egy hangulat hatalmától, rabságából.

Hérodotosz szerint „az ember sorsa az ő kedélye". A depressziós ember élete átmenetileg hajótörést szenvedett.

A depressziós személy szenvedései borzalmasak, és semmilyen más betegség okozta szenvedéshez nem hasonlít. Olyan reménytelen, szomorú állapot, melyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. Azok a személyek, akik nem szenvedtek ebben a lelki betegségben, nehezen tudják megérteni ezt az állapotot.

De nézzük meg, milyen okok játszanak szerepet a kialakulásában.

Depressziót kiváltó tényezők

A depressziós időszakokat gyakran váltják ki stresszes életesemények. Számos elvárásnak szeretnénk eleget tenni, mindenkinek meg akarunk felelni még akkor is, ha már azt érezzük, hogy ez túl sok.

De ugyanígy bekövetkezhet egy veszteség is (barát, családtag elhalálozása) az életünkben, mely magával hozza a szomorkás hangulatot. Megszűnhet egy nagyon jó baráti kapcsolat, bekövetkezik egy súlyos fizikai betegség, vagy éppen elveszíthetjük munkahelyünket. Ezek mind olyan tényezők, melyek hangulatváltozásokhoz vezetnek, csökken életvezetési képességünk, és kialakulhat a depresszió.

Akkor is hajlamosak az emberek a depresszív viselkedésre, ha életükből kimaradnak, vagy jelentősen csökkennek a teljesítményükért járó jutalmak, a pozitív megerősítések.

Depresszióra hajlamosít a személyiségből fakadó negatív gondolkodásmód vagy negatív szemléletmód. Vannak olyan emberek, akik mindennek csak a negatív oldalát látják (például nem engedi korcsolyázni gyerekét, mert elesik, és eltöri a lábát, vagy ha a munkahelyén megjutalmazza a főnöke, akkor arra gondol, hogy nem a jó teljesítményért kapta, hanem mert jóindulatú a főnök).

A depressziósokat annyira eltöltik az önmagukkal, a környezetükkel, és a jövőjükkel kapcsolatos negatív gondolatok, hogy ez életük szinte minden területén akadályozza őket.

Arra is van bizonyíték, hogy a depresszió örökölhető. Ha egy családban már előfordult ez a betegség, akkor valószínű, hogy a következő generáció esetében is megjelenik. A depresszió oka lehet még a szülői elutasítás, nemi erőszak, harag és bűntudat is.

Mit ne tegyünk, ne mondjunk a depressziósnak?

Először is ne kérdezzük meg a betegtől, hogy „Miért vagy ilyen állapotban?", mert nem tudja. Azért, hogy érzései és panaszai ne tűnjenek alaptalannak, keresni fog egy okot, magyarázatot.

De valójában szenvedéseinek teljesen más az oka, mint amit ő mond, ezért ne próbáljuk a beteget depressziójának okáért vigasztalni. Inkább próbáljuk elfogadni viselkedését, ne hozzunk fel érveket azért, hogy meggyőzzük őt arról, félelmei alaptalanok.

Továbbá soha ne mondjuk azt, hogy „Szedd össze magad, hagyd abba a nyavalygást!", hisz ő nem saját akaratából ilyen. Nem az ő akaratán múlik, hogy kijusson abból az állapotból. Ha folyton veszekedünk vele, akkor fokozódik a bűntudata, és önbecsülése tovább csökken.

És ne próbáljuk jó kedvre deríteni, vagy különböző tevékenységeket javasolni neki (elutazás, filmnézés, munka), hisz ez neki hatalmas erőfeszítésébe fog kerülni.

Mit tehetünk érte?

A depresszió nagyon összetett dolog, és az általa okozott problémák mindenképpen megérdemlik egy pszichológus, mentálhigiénés szakember, lelkipásztor vagy pszichiáter figyelmét.

Tévhit az, hogy nem lehet semmit tenni a depresszió ellen. A depresszió több mint 80%-ban gyógyítható. A depresszió nem akarat kérdése, de az akarattal megelőzhető.

Az első és legfontosabb az elfogadás. Próbáljuk meg elfogadni a beteg személy viselkedését, hagyjuk békén, és úgy viseljük gondját.

Próbáljuk meg bátorítani, de úgy, hogy ne keltsünk benne szorongást.

És végül a legértékesebb segítség az, ha rávesszük a beteget, hogy keressen fel egy szakembert, és kérjen megfelelő segítséget. Vannak olyan súlyos esetek, mikor a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen, viszont az enyhébb eseteknél a pszichoterápia, valamint a pszichológiai konzultáció, segítő beszélgetés elegendőnek bizonyul a gyógyulás folyamatában.

A betegnek megvan a maga szerepe a gyógyulásban, és a megelőzésben is segít, ha tudjuk azt, hogy az embernek meg kell tanulnia az érzéseit kezelni, hogy ne legyen kiszolgáltatva a körülményeknek, változásoknak, más emberek hangulatának.

A személyiség érettségének egyik jele, hogy úrrá tudunk lenni érzelmi világunkon, tudjuk szabályozni, irányítani hozzáállásunkat, döntéseinket, választásainkat.

Társaságunk továbbra is várja a hozzá fordulókat!

Erdélyi Életvédők Társasága

eletvedok@yahoo.com

Tel. 0744-214584