A napraforgóolaj és gépzsír után úgy éreztem, ideje lenne valami olyan szakmát is kipróbálni, ami nem a kétkezi munkáról szól, de ugyanúgy hajlamosak vagyunk egy „csak” szócskát biggyeszteni az elé, aki itt dolgozik.

Erre semmi szükség nem lenne, hiszen a bolti eladó munkája nem egyszerű dolog. Itt nem csak a fizikai fáradtsággal kell megküzdeni, hanem a légy kedves mindenkivel, segíts rajtuk és ne kapj idegbajt parancsolatok bűvkörében telik a nap.

Hogy adjunk egy kis csavart a dolgoknak, az újabb egynapos bojtárkodás helyszínéül a Notebook GSM-et választottuk, mivel itt a bolti eladó nem csak elad, de közben beszerez és folyton valamilyen kütyü javításán dolgozik: ha épp nem egy aranyból készült Apple-logót sasol – de erről később.

A Világ Legjobb Munkaprogramja

Kis késéssel érkezünk meg a helyszínre, de azonnal konstatáljuk, hogy ez nem különösebben okoz gondot, hiszen a falon lógó Világ Legjobb Munkaprogramja szerint 9 és 10 között az alváshiányt pótolják az alkalmazottak, majd 11-ig az utazás fáradalmait pihenik ki. Ezt még épp elkapjuk, és lélekben már készülünk is a 11 és 12 óra közötti kávé-büfé-szünetre.

Vigyorgós ábrándozásunkat Levente szakítja félbe egy ébresztőóra brutalitásával: két kis gépet nyom a kezembe, mindkettő az úgynevezett árazó gépek kasztjából származik. Az egyikkel a termékek kódját biggyesztik a kiaggatott árucikkekre, a másikkal pedig az árat ragasztják rájuk.

Ez a napindító, nemes feladat ma rám hárul, és egy jó negyedórát el is szöszölök, míg megkapom, hogyan is kell átállítani a számokat. Azután puszta élvezet következik: ki ne szeretne ilyen kis gépekkel árakat ragasztgatni egész nap?

Kösd rá a boxra!

Mivel ebben az órában vásárló kevesebb van, meg amúgy az utcát is épp lezárták, az árazás után egyéb melót sóznak rám. Hoztak egy telefont, amin picit félresikerült a szoftverfrissítés, most épp be sem akar kapcsolni. Itt jön képbe a box.

Nem verekedni küldenek hátra a raktárba, hanem egy kis technikai továbbképzésre, megnézhetem, hogyan működik a telefonok szoftverének frissítése, helyreállítása, és hasonló trükkök. Épp egy Samsung van a kolléga keze alatt, ami egy külső hardveres eszközön (igen, ez a box, magyarán doboz) keresztül csatlakozik a számítógépre.

A gépen százmillió telefon egymilliárd szoftververziója elérhető, szinte minden visszaállítható, nem nagyon létezik menthetetlen helyzet, legalábbis ottlétem alatt nem találkoztam ilyennek a lehetőségével sem. Persze a telefonbuherálás (közszóval érve a szoftolás) nem egy next-next-next-finish összetettségű, három kattintást igénylő művelet: mindenikhez más programot kell használni, és a pontosan találó szoftververzió is szükséges.

Nyilván ez nagyon durva leegyszerűsítése a dolgoknak, de a lényeg, hogy ilyesmivel nem érdemes otthon próbálkozni, főleg ha az embernek nincs tapasztalata. Pár dolgot ugyan házi barkács-módszerekkel meg lehet oldani (legtöbbször garanciavesztés terhe mellett), de ha igazán bogra futunk az aktuális kedvenc érintőkijelzős Galaxy modellel, érdemes szakemberhez vinni.

Aranyalma hulljon néked

Míg éppen tízedszer próbálunk rákínlódni egy működő szoftvert a telefonra, a szomszéd asztalnál Júlia pötyög valamit, ha nem csal a szemünk, akkor épp egy webshopban vásárolt telefont címez el valakinek. Az biztos, hogy fontos dolgot művel, két képernyő is van előtte.

Megvan a főnök!

Amúgy az hamar érezhető, hogy nincsenek éles határok a munkakörök között: egyáltalán nem ritka, hogy valaki egyik percben egy telefont szed szét, a másikban pedig el is ad egyet, vagy épp egy idős néninek segít felöltőkártyát aktiválni. Biztosan a főnök, Csaba is dolgozik valamit, de ő egyfolytában fut valamerre, így kénytelenek vagyunk simán elhinni neki.

Közben még írunk egy gyors választ a webes ügyfélszolgálaton érkezett kérdésre, és kinézünk, mi van a kinti fronton. A város egyik ékszerésze nézett be, nyakában egy vékony lánc, azon apró Apple-logó – aranyból. Mondja, hogy egy este unalmában fabrikálta, és már jön is az ötlet a bizniszre: add el a neten, erre tuti lesz vevő! Szóval, ha nemsokára egy csomó mindenki nyakában aranyozott almák és Android robotok lógnak, akkor tudjátok, hogy mi adtuk az ötletet.

A bojtár ott segít, ahol tud

Feltűnik, hogy Levente nagyon ideges valamiért, és ki is derül, mi a gond: kicsit megadta magát a számítógép merevlemeze, kb. teljes összeomláson van túl a rendszer, most egy új lemezre menti mindenét, de a könyvjelzői elvesztek. Webes szinkronizálás persze nem volt bekapcsolva, így oda lett minden.

Hamis a baba

Mivel egyéb dolog épp úgy sem volt, jöhetett a kőkemény „gugli-hadművelet”, aminek meg is lett az eredménye: mintegy fél óra múlva a könyvjelzők új helyükön virítottak, és működtek, Levente szerint hat év gyűjtése menekült meg.

Beesik közben még egy hölgy, kezében egy eléggé ütött-kopott telefonnal, érdeklődik, hogy ezzel mit lehetne kezdeni, van-e rá előlap és hátlap. Azt mondja, hogy a földön kapta, vagy valakitől kapta, aki a földön kapta: ez nem egészen tiszta, az viszont annál inkább, hogy hamisítványról van szó. Ezt azonnal vissza is adjuk, ilyesminek nincs helye itt, egyébként sem lehet hozzá alkatrészt venni.

A nap végére lassan már úgy érzem magam, mint a Mátrixban: vagy biteket látok magam előtt folyni, vagy egy vörös ruhás nőt, aki épp az öltözetéhez passzoló telefont szeretne. Nyilván, ebben is lehet segíteni. És az ilyenek után nem árt lazításként egy kis népszótár, avagy hogy szoktak kérni dolgokat a telefonboltban.

Népszótár

Tapogatós / kijelzőérintős / odanyúlós / kaparós / simi-sumi telefont keresek. (Hú, hát nem lennénk a kijelző helyében.)

 

Nokiás feltöltőkártya van? (Sajnos ez csak a Motorolákat tölti, nézzen be holnap.)

 

Kellene egy suba a telefonra! (Minőségi szőrmetokot tessék!)

 

iPhone Samsungot keresek. (Ha valahol talál, akkor mi is kérünk belőle.)

 

Klapétás / csiki-csuki telefont vásárolnék. (Malmot játszana rajta?)

 

Sokgombos telefonjuk van? (101 gomb lett, maradhat?)