Egy héttel ezelőtt még nagyon aggódtunk azon, hogy mi lesz a panelkert jövője, mert a koktélparadicsomok (néhány kivételtől eltekintve) egyszerűen nem akartak megjelenni. A kifejlődött paprikapalánták is nehezen vették fel az ívet, több virág inkább lehullt a cserépbe, mintsem paprikát nyomjon ki magából.

Jelentjük: „Örülünk, Vincent!" A koktélparadicsomok beindultak, mint tavasszal a hólé, napról napra egyre több kis bogyó jelenik meg az elhervadó virágzatokon, s ezek nagyra nőve néhány hét múlva minden bizonnyal a Csedő vagy a Katona feneketlen gyomrában végzik majd s nem lesz akkora szerencséjük, mint Jónásnak a cetben.

A másik jó hír, hogy elindultak a paprikák is erkélyhódító útjukra, a virágok alól kibújtak az elsők. Nem tudjuk, hogy milyen hosszúságúra fognak megnőni, de egyelőre hagyjuk őket, hadd nőjenek. Azt még mindig nem tudjuk megállapítani, hogy melyik növény mit fog ereszteni, csípős-, alma- vagy kápiapaprikát, de a türelem ezt is megoldja, csak nyugi.

A másik sikertörténet az ubi, vagyis az uborka. Csedő szerint szúrós lesz a héja, meg kell majd hámozni, Katona viszont azt vallja, hogy nem kell hámozni, csak lesúrolni, mindent natúrban kell megkóstolni. Ugyan előjött néhány „bakkvirágzat", az uborkákon is jól látszik már, hogy hol és mi lesz belőlük. Előbb-utóbb szépen zsinegeken lesznek felvezetve az egyik ablakra, hagyjuk jó nagyra nőni őket.

Katonában ott bujkál a kisördög, az éretlen paradicsomot is megkóstolná az eszétől. A zöldfűszereket már tekeri befele, a szendvicsek, zöldségsaláták, tojásrántották és egyéb „férfias" reggelik és vacsorák elengedhetetlen kelléke lett a nagyon szépen fejlődő bazsalikom, oregánó, majoránna, zsázsa vagy a gyengélkedő rozmarin, illetve snidling, nem beszélve a zellerről, aminek most a gyökerének növesztésére megyünk rá, mert a leveleket leszedtük és bele is tettük ebbe-abba, pl. spagettiszószba.

Csedő regélt valami olyan tökféléről, ami hosszú, nagyra nő és ha levágsz belőle, akkor (akárcsak a gyík farka) visszanő. Ezt azért ki kellene próbálni jövőre, biztos, hogy sokat nevetnénk. A paradicsomok „megindulásának" Csedő is úgy tud örülni, mint pékkutya a zsemlének.

A konyhába áthelyezett zöld fűszernövények mellé tettük a mentát és a citromfüvet is – azért, hogy kéznél legyenek, amikor mentateát akarunk inni.

Ez egy kicsit olyan, mint amikor az átkosban egy-egy elvtársat „áthelyezett" a rendszer, hogy rögtön kéznél legyen, hogyha nagy szükség van rá. Sőt, más téren is vannak bajok, de ezt most hagyjuk, beszéljünk az álmokról.

A panelkertészkedés elkezdésekor arról álmodoztunk, hogy „valamikor augusztus végén mindketten nyugodtan, és elnyúlva pipázunk a megannyi illatos zöldfűszer és színes zöldség között, megteremtve a blokki paradicsomot", s csodák csodája ez meg is valósult. Igaz, hogy nincsen augusztus és a termésekre még várni kell, de hatalmasat léptünk előre, a zöld sziget kialakult és nagyon jól érezzük magunkat benne pipázgatva, teázgatva, olvasgatva és focivébét nézegetve.

Tudják, milyen teát iszunk újabban? Elmondjuk. Kizárólag nyers menta- és citromfűlevelekből készül, egy kanál méz jár még a forró vízbe. Mert az egyszerű dolgok néha a legnagyszerűbbek, még ha a világ egyik legnagyszerűbb közhelyét írjuk is le.

Bármilyen furcsa, már gondolunk a jövőre is. 2015-ben jó lenne egy darab föld valahol a közelben...