Ezt egy kartondobozzal fényképeztük
MEGOSZTÓ
Tweet
Húsz éve halottnak hitték
Kiderült, hogy az elmúlt két évtizedet egy Iași-i...Legalizálták a marihuánát Kanadában
Már nem csak orvosi célra lehet alkalmazni, de az...Disznófejet akart átvinni a határon
De egy jó szimatú határőr kiszagolta a dolgot....Én és a lyukkamerával készített képem, fotó: Gál Előd
ÍRTA: GÁL ELŐD
Csütörtökön volt a lyukkamera világnapja, amelyet a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár is megünnepel évről-évre.
Mi már megnéztük, téged még pénteken is várnak és megtanítanak lyukkamerát készíteni, majd szombaton ki is állítják az azzal készített fényképedet. Az épület előtt már egy ideiglenesen felállított sötétkamra fogadott, és Szabó Károly, aki egy rövid történelmi kitekintő után ismertette, mit is fogunk csinálni.
Egészen Arisztotelészig ugrottunk vissza a történelemben, aki a fa árnyékában hűsölve észrevette, hogy a levelek között átszűrődő fény földre való kivetülésében látja a napkorongot. A görög tudós lejegyezte ezt, de nem tudott vele különösebben kezdeni semmit.
Al-Hajszam arab tudós 997-ben épített egy sötét ládát, amire fúrt egy lyukat, és megtapasztalta, hogy mi történik a ládában a fénnyel, tapasztalatait a Opticae Thesaurus című könyvében meg is írta, onnantól származik a camera obscura létesítmény.
„Az egész dolog nagyon egyszerű, egy alapvető optikai törvényszerűségre épül, a fény egyenes vonalú egyenletes terjedésének a fizikájára. Minden tárgy, ami a földön van, az egyben fényvisszaverő felület is, mert a nap, mint fényforrás küldi a napsugarakat, és mindennek, amivel megütközik, annak felveszi a színét, a formáját" – magyarázta Szabó Károly.
Tök-életlenkedtünk
Ezután bementünk a könyvtár előtt felállított sötétkamrába is, ami egy háromlyukú hatalmas lyukkamerának is betudható, és egy matt üveglapot helyezett a fényt beengedő kis rések elé, ezen az üvegen jelent meg minden fordítottja, amit résen kinézve is láttunk volna, minél kisebb volt a lyuk annál élesebben.
Minél nagyobb ugyanis a lyuk, annál kisebb a mélységélesség, és annál több a fény. Elmondta, azért volt fontos, hogy láttassa velem ezt, mert a fényképezőgépek ugyanígy működnek, annyi különbséggel, hogy lencsével látták el őket, ami korrigálja a nagylyuk, kislyuk közti tökéletlenséget. „Tök életlenséget" – viccelődött fel Szabó Károly.
Elkezdtük összeállítani saját lyukkameráinkat, amelyek ugyanezen az elven működnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kubai szivaras dobozzal sikerül majd fényképet készítenem. A miniatűr hordótól elkezdve a kávésdobozig minden megfelel a célnak, a lényeg, hogy ne szűrődjön be fény, csak azon a lyukon, amelyen szeretnénk elkészíteni a fényképünket, és amely csupán tűhegynyi, hogy a kép minél élesebb legyen, és minél kevesebb helyet adjon a sérüléseknek, a pornak, ami ellenkező esetben a fényképünkön jelenne meg.
A doboz belsejébe, a lyukkal szemközti oldalra egy fotópapírt ragasztunk, előhívás után ezen fogjuk majd megkapni a fényképünket, egy fordított, negatív képet. Elkészítettük a dobozainkra az optikákat nyomdai lemezből, hiszen nagyobb lyuk volt a dobozon, mint amire nekünk szükségünk volt, beragasztottuk a fényérzékeny papírt és Szabó Károly kikeverte az előhívó és a fixáló folyadékot, hogy fotózás után rögtön tudjuk majd előhívni képeinket.
„Akkor ehhez csak a nyomdai lemez kell, ami speciálisabb?" – kérdeztem Szabó Károlyt, aki helyrerakott, hogy ez csak a jó világ miatt van, ezt régen kólás, vagy sörös dobozból készítették el.
A kész dobozokkal neki is indultunk fényképezésnek,
a MÜTF körüli téren stabil helyekre raktuk le dobozainkat, amelyen fekete szigetelőszalaggal voltak leragasztva a fény beengedő lyukak. Szabó Károly azt javasolta, a napsütésben egy 15 másodperces exponálást engedjünk, tehát a lyukakon lévő szigetelőszalagot 15 másodperce szedjük le, ennyi ideje lesz a fénynek bejutni a dobozba.
Kiderült, mellétrafáltunk, nagyon sötét képeink lettek a sok beszűrődő fénytől. Nem adtuk fel, újabb fotópapírok kerültek a dobozokba és másodjára, öt másodperces exponálással nekem egy tűrhető, Szabó Károlynak meg egy remek fotót sikerült készítenie. Az előhívás után, beszkenneltük őket, hiszen a fotópapíron még mindig csak a negatívokat láttuk. „Váó" – csodálkoztam rá a számítógépen megjelenő képekre.
A kartondobozzal készített negatívokat talán el is fogom hozni a könyvtárból, elég nagy relikviának érzem, de előbb szombaton Szabó Károly a könyvtár udvarán állítja ki őket.
Azért csak szombaton, mert ma egész nap vár téged is, hogy meséljen, segítsen elkészíteni a saját lyukkamerádat és az ősidőket idéző fényképedet.