Divatosan kézműves tevékenységnek hívnánk azt a munkát, amit az ismert udvarhelyi ralifotós szabadidejében végez: Balázs Attila egy teljesen egyedi pedálos kisautót készít saját kezűleg a fiának.

A korábban tévésként, sajtófotósként is ismert Attila gyerekkora óta megszállottja az autóknak, de manapság nemcsak munkájával, hanem egy nagyon érdekes és egyedi dologgal hívta fel a figyelmünket, ugyanis egy Bugatti márkájú kisautót készít hónapok óta. A kis jármű még nincsen teljesen készen, de már nagyon alakul, nemsokára Attila fia, a három éves Bence beleül és vezetni fogja.

A Rózsa utcában épül a Bugatti Type 35-ös

Az ötlet onnan jött, hogy tavaly novemberben Attila szeretett volna venni egy Willys terepjáró-kisautót, de hiába rendelte meg interneten, a kis jármű nem érkezett meg. Feltett egy hirdetést, hogy ezt a modellt keresi, mire egy udvarhelyi házaspár neki ajándékozta a padláson porosodó járgányt.

„Hatalmas gesztus volt részükről, de azért is jött jól, mert teljesen fel kellett újítanom. Elkészítettem, teljesen működőképes az autó – igaz, hogy a fiam számára még nagy" – emlékszik vissza Attila, aki mindezek után arra vállalkozott, hogy a huszas évekből ismert Bugatti kisautó egyik modelljét teljesen saját kezűleg fogja elkészíteni.

Rózsa utcai házának kis műhelyében egyszer felújította a jeep-et, majd nekifogott megépíteni egy 35-ös Bugatti modellt.

Kisautó-történelem

Az 1800-as évek végén, a gépkocsik megjelenése után jelentek meg a gyerekek számára gyártott játék-kisutók, de elképesztően drágák voltak. Főleg Franciaországban nagy divat, kultúrája van, versenyeznek is velük. A második világháborúban használt Willys katonai terepjárók (jeep-ek) kisautó-másolatait a negyvenes évek végén kezdtek gyártani az Egyesült Államokban, általában a leszerelt katonák gyerekeinek. A modell később nagyon elterjedt az egész világon, megjelentek az európai hasonmás-modellek, Romániában is gyártották. Később megjelentek az elegáns olasz és francia luxusautók, sportkocsik kis másolatai – a pedálos autógyártásban elsősorban a huszas-harmincas, valamint az ötvenes-hatvanas éveket uralták az elegáns játék-kiskocsik.

Az is a lényeg, hogy hozza a klasszikus autó formáját, szépségét és eleganciáját – meséli a fényképész, szerinte a huszas évek végén, illetve a harmincas évek elején voltak a legelegánsabbak az autók.

Így épül egy autó

Attila Willysére és Bugattijára is kiszuperált, régi babakocsi-kerekek kerültek, így mindkét autó teljesen működőképes – az eredetieknél ugyanis a kis kerekek nagyon sokszor akadályozták az autó mozgását, gurulását. A Bugatti már gyermekkorában nagyon tetszett Attilának, habár nekik odahaza más kisautójuk volt.

„Az autó lámpáit egy traktorboltban vettem – a brassói traktorgyárat ugyanis bezárták, de a licenszt valamelyik politikus megvette, s a matricák alapján az ötvenes-hatvanas évek alkatrészeit valahol a nagyvilágban legyártatja.

A babakocsikerekek az ócskavasgyűjtőből vannak, a fát egy asztalostól szereztem, vettem műbőrt az ülésnek, alatta szivacs van, a karosszéria meghajlított alumínium-lemezből készült. Elöl rézlemez foglalja, abban szép rézcsavarok lesznek, az egésznek a színe pedig bordó lesz" – avat be a részletekbe a fotós, aki természetesen az egészet dokumentálta fényképezőgépével, a tervrajzoktól a majdnem kész kisautó látványáig.

Megmutatja azt is, hogy hogyan kerülnek majd az autóra dísznek egy Trabant hátsó szellőzőnyílásait borító fémrácsok is, de kézzel nyomható, szintén internetről rendelt dudát is felszerel a kormány mellé. 

„Olyan is volt, hogy egy pár napig délután dolgozgattam, de olyan is, hogy egy hónapra letettem – azért, hogy érjen a történet. Furcsa, hogy a gyerekjátékok általában aránytalanok – az autókkal is az van, hogy a Bugatti 35-ös arányait tartottam teljesen és rájöttem, hogy a gyermek és felnőtt testarányai teljesen mások. Nagyobbra kell csinálni dolgokat, mert másképpen használ egy tárgyat egy gyerek, mint egy felnőtt" – mesélte tapasztalatait Attila.

Néha kifogott rajta a masina

Attila szerint még körülbelül három teljes napra lenne szüksége, hogy minden szempontból befejezze az autót – szándéka szerint gyermeknapra készülne el vele, de nem meglepetésnek szánja.

„Nem vagyok sem asztalos, se mechanikus, istenigazából minden nap birkózom egyet az autóval – van olyan este, hogy ő győz, olyankor mérgelődve alszom el, s van olyan, hogy én győzök. Közben meg rájöttem, hogy ezermesterként sok mindent meg lehet csinálni, de az nem véletlenül van, hogy a mesterség az mesterség, a szaktudás nagyon kell.

Lehet, hogy én egy hétig gondolkodom egy bizonyos megoldáson, de egy szaki egyből megmondaná, hogy hogyan kell azt megoldani" – ezek melett Attila végezetül még azt emelte ki, hogy az is fontos az egészben, hogy a fia lássa magát a folyamatot.

– Ne készen kapja, nem meglepetésnek szánom, hanem szokjon hozzá az egészhez, mert így szereti meg, hogy közben már játszik vele, beleül, próbálgatja, mert így jobban is megszereti majd.