A hazai fesztiválozni vágyó fiatalnak általában a Félsziget, egy magyarországinak pedig a Sziget a non plus ultra az ilyen jellegű rendezvényekben - azonban az utóbbi években egyre jobban elszaporodnak az olyan, félig-meddig helyinek számító fesztiválok, ahol nem feltétlenül a nagy tömeg vonzása a cél, hanem a házibuli-jelleg, a barátság és egy adott zenei stílus.

Ilyen a Pécs melletti Orfűn, gyönyörű környezetben (a Panoráma Kemping területén) idén (június 23-25 között) már negyedszerre megrendezett Fishing on Orfű. Nemhiába hívják alterfesztnek: a fesztivál az ún. alternatív-rockzenei vonalat képviseli, de szép számmal akadnak más stílusok is. Ami a történetét illeti, a fesztivált négy évvel ezelőtt Lovasi András (Kiscsillag, volt Kispál és a Borz) és Rátgéber László kosárlabdaedző találták ki a Kiscsillag orfűi klipforgatása közben.

A zenekar egyik dala (Fishing on Orfű) lett a fesztivál neve is - s innentől kezdve minden vicces dolog, ami belefér. Például minden fesztivál ún. tóátugrással kezdődik - ez egy abszurd kísérlet, de annál viccesebb: a résztvevők - Rátgéber, Lovasi, valamint Varga Livius (a Quimby együttes ütőse, énekese, szerk. megj.) szakavatott útmutatásai és kommentárjai mellett - megpróbálják átugrani az egyik tavat (ezekből különben összesen öt van a turista- és horgászparadicsomként ismert Orfűn). Jó, persze ez sohasem sikerült még senkinek, de fesztiválbemelegítőnek, rekeszizom-edzőnek tökéletes.

Idén sem volt másképp: az előző évekhez képest annyi módosult, hogy az ugrókat motorcsónak húzta a tó felé, a síkos nejlonon még nagyobb lendületet kaptak ahhoz, hogy óriási csobbanással érjenek vízbe. A csütörtök délutáni móka után pedig kezdődhettek a koncertek. Innentől kezdve az általam megtekintett koncertekről írok, mert a többiről - ottlevés híjján - nehéz lenne. Annyit még kell tudni, hogy a néhány hektáros kemping területén összesen négy színpad van (kettő sátorban, a két nagyobb pedig szabadtéren) és a kezdési időpontok úgy vannak lekötve, hogy pl. a két nagyszínpad fellépőinek műsora csak néhány percig ütközik. Nagy reklámot nem akarok verni, de a kaja- és piaárak is az igen elfogadható kategóriába tartoznak. Itt nem az a cél, hogy kizsebeljék az embert.

Ha már koncertek, akkor Harcsa Veronika fellépése ideális kezdésnek. A nagyszínpad előtti domboldalra egy fröccsel kiülni nagyon kellemes, Veronika hangja pedig annyira szép, hogy az ember az oldalról jövő, hűs erdőillatot sem érzi már. Az biztos, hogy erre a néhány napra onnan odébbálltak az orfűi szarvasok.

Aztán egy kis felpörgés: az Üllői Úti Fuck koncija már csapósabb, akárcsak az Irie Maffiáé - mint ismert, az énekesnő Sena gyerekszülés után ismét visszatért a színpadra, a csapat pedig ott folytatja, ahol abbahagyta. S ha már szülés: az idei fesztiválról ugyanezért „igazoltan" hiányzott Péterfy Bori, különböző más okok miatt pedig az eddigieken nagyon megszokott Csík Zenekar és a 30Y, illetve ez volt az első olyan FOO, amin nem lépett fel a Kispál és a Borz (tavalyi, itteni koncertjük dvd-jét ajándékba lehetett kapni a hetijegyhez, illetve potom 500 forintért a helyszínen is meg lehetett venni). Szóval az Irie Maffia alatt már tombolt a tömeg a nagyszínpad előtt.

Aztán a Pécsi Est Café színpadon egy olyan zenekar, amihez nekünk, székelyföldieknek is van kötődésünk: a Magashegyi Underground koncertezett, de akkora lendülettel és kedvvel, hogy a sátorban tűt nem lehetett volna leejteni, még a kint rekedtek is együtt üvöltötték Bíborkával az Angliát vagy a Metróhuzatot.

S alig ért véget ez, vissza a nagyra, hiszen újabb nagy dobás: néhány éves szünet után visszatért a színpadra az ezredforduló egyik legjelentősebb alternatív zenekara, a Hiperkarma, Bérczesi Róbert és csapata újra a régi.

Ekkor ugyan gyülekeztek a viharfelhők a fesztivál egén, de alternatíva mindig van: Hobo a helyszín zajossága miatt lemondta költői estjét, a kitörő vihar pedig néhány koncertet a szó szoros értelmében elmosott.

A nagyszínpadon elmaradt a francia La Fanfare en Pétard műsora, a másik nagyszínpadon pedig a Soerii és Poolek nevű paródia-zenekar Fluor Tomival együtt tervezett ökörködése, így nem tudhattuk meg, hogy mi is lett volna az. Bemenekvés a Jager Bárba vagy a Szenes Klub sátrába, ahol hajnalig ment a buli, amíg rúgó volt az ember lábában.

Másnap ébredés, kis séta a tóparton és már nyoma sincs a tegnap éjszakai esőnek. Jöhet az újabb koncertözön, ezt Ferenczi Gyurival kezdjük és Rackajamjével. A betyáros, jimihendrixes, alföldi népzenés, szájharmonikás de mégis dögös kiskoncira is betelik a sátor, pedig kint is szép az idő. Kihagyhatatlan a Heaven Street Seven is, no meg bele kell pillantani az Intim Torna Illegál nevű formációba, lám milyen muzsikát hoztak össze a Kistehén korábbi zenészei - egészen jót, vicceset, bulisat.

A Quimby pedig iszonyatos nagy koncertet adott ismét - lassan nem lesz párja ennek a csapatnak, koncertjükre teljesen megtelt a domboldal, az emberek a szó szoros értelmében csüngtek a fákon, illetve a zenekar nem mindennapi produkcióján. Napi zárásnak pedig ideális a Pál Utcai Fiúk a sátorszínpadon, habár szívesebben néztem volna valamelyik szabadtérin, együtt üvöltve Lecsóval a Legelőt, a Mi kell hozzá?-t, a régiek közül pedig a Hajszát. Levezetésnek újabb hajnalig tartó buli, de még mindig nem vagyunk lemerülve.

Tavaly ilyenkor a kora délutáni órák vb-meccsek nézésével teltek, most laza fröccsözésekkel (egyébként ún. fröccs-túráknak nevezett kirándulások is voltak délelőttönként a környékbeli erdőkben olyan szakavatott „fröccsmesterek" irányításával, mint Lovasi, Livius vagy a műsorvezető Lévai Balázs - ezzel csak egy baj volt: jóval a fesztivál kezdete előtt betelt minden hely...), kölcsönzött kerékpározással, esetleg horgászversennyel, netán a pihi-pálya felpróbálásával. Egyesek ilyenkor próbálkoztak olcsó(bb) sör becsempészésével a fesztiválterületre, de azt kellett tapasztalják, hogy a kutyás biztonsági ezt is barátságosan, mosolyogva kobozza el - más helyen ezért karszalag nélkül dobnak ki. Itt nem. Itt a pincér a pult felett nem azt várja hajnalban, hogy húzz már el és feküdj le, ne kérj több bort, hanem veled együtt örül, veled együtt iszik és mulat. Munkaidejében. És épp ez a FOO lényege: a lazaság, a barátság. A sok helyen fellelhető agresszív, kannásbort vedelő, hányós, tarhálós „fesztivállatok" szerencsére nem Orfű vidékén tenyésznek. Itt inkább olyanok, akikkel együtt lehet énekelni a Budapest Bár legújabb, Hoppá! című lemezének dalait az első sorokban.

Vagy akikkel meg lehet nézni a Velőrózsákat: Kispál András újabb gitárzenekart hozott össze, s szombaton megmutatta, hogy kb. mire lehet számítani - egy-egy gitárriff olyan húzós, mint annakidején abban az igen híres zenekarban. Igen híres zenekarnak számít egyébként az Európa Kiadó is, amely néhány éves szünet után újra összeállt és újra nagyszerűen játszott. Nem lehet nem ordítani a Romolj meg, a Megalázó durva szerelem vagy a Mocskos idők című EK-opusokat! Teszi is ezt sok-sok ember a langyos esti szélben, főleg harmincon és negyvenen felül. Mert errefele a harmincon, negyvenen, illetve ötvenen felülieknek (akik gyerekkel jönnek és egyáltalán nem lógnak ki a sorból, habár a többség huszonéves) ezek a zenekarok jelentik a „régit", a „klasszikust": az EK, a PUF, a Kispál, s hasonlók. EK után még egy nagy pogó a francia Washington Dead Cats-re, majd a fesztivál egyik fénypontja, a Kiscsillag, Lovasi zenekara ragyog az orfűi égen.

Egyik legnagyobb koncert (egyébként Tusványoson július 19-én, a Bözödi tó partján pedig július 29-én játszanak, szerk. megj.) a három nap alatt, extrákkal: a fesztivál névadó dalát a Fanfarde an Pétard legénysége is kiegészíti, színesíti, majd a csapat Kiscsillag után bepótolja elmaradt fellépését. Zárásnak a Vad Fruttik, majd a Kutya Vacsorája: a PASO-ra meg a Boogie Mammára már nem volt idő, illetve energia - ezt a záróbulira tartalékoltuk, illetve arra, hogy a reggelt a tó partján érjük meg. Ez is egyfajta hagyomány az itteni fesztiválozóknál: néhány fröccsel kiülni a stégre napfelkeltét bámulni, bambulni, kacarászni. Mert nem maradt más hátra, minthogy elbúcsúzz a régi és most összejött ismerőseidtől, illetve összekapd a sátradat és elindulj hazafelé a világ legbarátságosabb fesztiváljáról.