Napjaink divatszurkolójánál valahogy nem jönnek szóba olyan csapatok, ahol leapadt a kassza. Kizárólag azok a sztárcsapatok érdemlik meg a figyelmét, amelyekbe belelapátolták a pénzt vagy tényleg ők a legjobbak.

Netről rendelte meg a legújabb mezt, a néhány évvel ezelőtti már nem igazán érdekes. Ja, hogy akkor nem is ismerte a Barcát, mert akkor éppen a Manchester United volt a menő..? Sebaj. S ha már Manchester, akkor inkább a City, mert ők nyerték a legutóbbi bajnokságot.

Reggel arra ébred, hogy fészbukon megkérdezik a haverok, te, mi lesz este az eredmény? Tudja ő, írja is be gyorsan, elvégre öt éve követi a focit. Azelőtt nem nagyon, inkább a „kósárlabda" érdekelte és persze a Forma 1, ott is Schumacher-drukker tudott lenni még hét év után is.

Fociban kizárólag Eb-ket és vb-ket néz mai napig a kedvenc klubján kívül. Azokból is csak a jobb meccseket, meg azokat a válogatottakat, ahol klubjának emblematikus alakjai játszanak. Mert a lényeg, hogy mindig ő a legjobb, neki van a legjobb dumája, csapata, mindene. Mindenek fölött.

Nem őt választotta a csapat

A kedvenc csapat egyébként mindig változó: volt idő, amikor a Chelsea-ért volt oda, majd a Manchester Unitedért, de Real Madrid-os időszaka is volt, az a galaktikus. Manapság olyan csapat szóba se jöhet, amelyik egykor nagy volt, most meg nem ér egy hajítófát – túl hamar kiesik a BL-ből, lecsúszik a bajnokságban, csődbe megy, satöbbi.

Glasgow Rangers, Ferencváros, Deportivo La Coruna (az melyik is..?), Inter Milan, Liverpool – ezeknek annyi, nincs miért drukkolni nekik, állandóan kikapnak.

Dél fele üldögél a munkahelyén, fészbuk tovább, fórumozik.

Este nagymeccs, illik feltüzelni az ismeretlen ismerősöket – közben harap valamit az irodában, vakargatja a pocakját az új szurkolómezben. Beszól, visszaszól, de a maiakon kívül régebbi nagy játékost talán egyet sem tudna megnevezni aktuális „kedvenc" csapatából.

Hiába magyarázod, hogy igazi Liverpool-szurkoló a kilencvenes években nem vett Sharp elektronikai cuccot, de az ezredfordulón a Manchester United-fanok sem sok Carlsberget ittak meg.

S azt sem tudja, hogy mennyire jó érzés egy havas esős, jeges, szeles péntek délutánon udvarhelyi harmadosztályú meccsen toporogni úgy, hogy a csapat a táblázat alsó fertályán tanyázik és az eredmény egy sovány egy-null. Üvölteni, tapsolni annak a nyamvadt egy gólnak, tökmaggal a szádban...

S azt aztán pláne hiába, hogy a londoni rangadó nem a Chelsea-ről szól az ottaniak szemében, hanem sokkal inkább a West Hamről, a Tottenhamről és az Arsenalról. S hogy BL-t nemcsak a Chelsea és a Manchester United nyert, hanem valamikor a Nottingham Forest is – jó, akkor még BEK-nek hívták és ő még sehol sem volt.

Őt a múlt nem érdekli,

soha nem is érdekelte – mai csávó, mindig a jövőbe néz, úgyhogy hamarosan a Paris Saint-Germain is képbe jön, mint legújabb kedvenc a Manszúrsejk Shity mellett, mert már Ibrahimovic is ott van. A Manszúrsejk Shity, Monkeys United, Cselszkij, Londoni Dinamó nevek érthetetlenül csengenek számára, köcsögök mondanak csak ilyent.

Nagy előszeretettel szurkol a román válogatottnak és a Steauának is, de kizárólag akkor, amikor jól megy nekik. Ha lecsúsznak a világversenyről, kiesnek az EL-ből, annyi nekik, süllyesztő.

Magyar csapatnak még életében nem szurkolt,

mert hát magyar foci, mint olyan, az nincs is. Nem is létezett soha szerinte, s amúgy bekaphatja a sok tápos, ne jöjjenek neki a vízilabdával meg az olimpiával úgy egyáltalán, „me az ma má nem lényeg".

A klubhűség szó teljesen ismeretlen fogalom, az olyan játékosok nevein is csak hümmög, mint Totti, Maldini, Gerrard, Scholes, Tony Adams, Giggs, Carragher vagy Javier Zanetti, mert látszólag semmi közös nincs bennük, ha csak nem az, hogy egyik sem a Barcában játszik... Vagy a Cselsziben.

Jujj, este nagymeccs van, egész nap erre készült! – villan be délután, kávézás közben. Elklászikó. Nosza, hamar csesztetni a fészbukon a Madrid-szurkolókat, ájfonon haverokkal csevegés, hozzatok sört, mogyit, odacsapunk a blancóknak. „Messzielintéziőköténaszondom".

Aztán éjfél utánra letörik, mint a bili füle, hogy a Real a bajnokság után a Szuperkupát is vitte idén. Pedig szerinte az isteni Messi a világ valaha volt legjobb játékosa, nála jobb senki nincs, nem is volt – ilyenkor gondolkodsz el azon, hogy van azért pótolnivalója a csávónak, mert ha valaki Pelé, Puskás vagy Maradona közül legalább egyet látott játszani, akkor nem jelent ki ilyesmit. Írja és mondja, hogy Céronáldó a világ legrosszabb futballistája, akit csak a pénz érdekel meg a csajok meg a zselézett haja. Magyarán egy köcsög. Mint Murinnyó.

„Köcsög vagy te." – szól be hajnal fele egy Real-szurkoló egy fórumon.