Betiltották, majd mégsem Romániában Lars von Trier dán rendező A nimfomániás című filmjének (pontosabban annak második részének) vetítését. Elgondolkodtató, hogy egy olyan országban élünk, ahol még mindig létezik a tiltás fogalma, a tabutémák művészi feldolgozásának ilyen módon való fogadása. Ahelyett, hogy alternatívát mutatnának, egyszerűen elveszik attól is az élményt, aki szívesen megnézné.

A film szexuális tartalma miatt lett feketelistás – jobb helyeken (és nálunk is) ezt azokkal a bizonyos korhatáros, színes karikákkal oldják meg, ez országonként változik. A nimfomániás besorolásával is így van, az előzeteseket látva az mondjuk számomra is túlzásnak tűnik, hogy Dániában 15 év a korhatár. Ki tudja, lehet, hogy a dánok már úgy hozzá vannak szokva a Lars von Trier vagy más dán rendezők igen erős tartalmú filmjeihez, hogy ott már a középiskolások is megnézhetik ezeket az alkotásokat.

Románia ilyen szempontból (is) messze van Dániától. Itt, ahol arról a szóról, hogy Dánia, az ottani mezőgazdasági munkalehetőségek jutnak a többség eszébe, ez nem is csoda. Ebben az országban, ahol az egyház még mindig hatalmas befolyással bír az élet minden területére, talán még ma sem szabadna meglepődni, hogy egy ilyen témájú filmnek ilyen a fogadtatása.

Lars von Trier fogja be? Fotó: indiewire.com

Ami a tiltást, majd nemtiltást illeti, nem feltétlenül biztos, hogy a templomajtóból fújt ki a szél, de minden elképzelhető. Ha az ország politikai-gazdasági helyzetét nézzük, bizony el lehet gondolkodni azon, hogy Románia vajon mennyire nimfomániás és hogy milyen értelemben...

A vicces – és egyben elkeserítő – viszont az, hogy ugyanebben az országban az erőszak kultusza, illetve az ál-prüdéria majd' minden médiacsatornán folyik. Bizonyos dolgokban neo-, másokban meg ókonzervatív a közvéleménynek nevezett reakció-összesség. A vért, bulvárt, erőszakot, annak mutatását illetően „ultraliberálisan" viselkedik, de ha a szexről, annak aspektusairól, az arról való beszélgetésről van szó, mint Lars von Trier filmjében, azonnal összehúzza a függönyt. Pedig ki tudja, odabent mi történik.

Alternatíva még csak nyomokban sincs sem az oktatási rendszerben, sem a médiában, holott inkább arra kellene megoldást találni, hogy a potenciális filmnézőt felkészíteni arra, hogy ez a „botrányfilm", illetve a rendezőjének munkássága miről is szól.

Szerencse, hogy mégis van fény az alagút végén. A nimfomániás 2-őt holnaptól vetít(het)ik a romániai mozik, lévén, hogy a román filmközpont elnöke a kijelentette: amíg ő az intézmény igazgatója, mandátuma idején nem lesz cenzúra.

Botrányfilmek, meghökkentő színházi előadások, kiállítások, koncertek eddig is voltak és ezután is lesznek. Tabuk voltak, dőltek-dőlnek és lesznek még. Csak megfelelően kell őket kezelni, nem pedig egyből és ellentmondást nem tűrően cenzúrázni, betiltani. Mert abból volt elég.