Az ember, aki a népéért él
MEGOSZTÓ
Tweet
Sok hűhó semmiért... De mi a tanulság?
Maradt a régi alkotmány, de valami mégis...Igenre buzdított a polgármesteri hivatal, majd nem
Rövid idő alatt meggondolta magát a polgármesteri...Teljes a káosz a MOGYE tájékán, de még van remény
Megpróbáltuk összefoglalni, hogy mi minden történt a...Illusztráció
ÍRTA: BUZÁS ERNŐ
Felavat. Megnyit. Alapkövet tesz. El fogja mondani, amit kell, acélos a tekintete. Megköszöni nekünk, hogy hálásak vagyunk neki; micsoda alázat a részéről, hiszen mi mégiscsak tartoztunk neki ezzel a köszönettel, bőven elég lenne, ha kegyes mosollyal elfogadná a köszönetünket. De ő ezeket nem mondja ki, ő csak alázattal megköszöni nekünk.
Rátér a lényegre, az igazi politikus. Elvégre ő tapasztalt. Hazajött egy-két napra Bukapestről vagy Budarestről, nemzetünk két fővárosának valamelyikéből, és elmondja, hogy itthon kell maradni.
Maradjunk itthon.
Ha nem maradunk itthon, mi lesz a nemzettel - baj lesz, rossz lesz, de ezt ki sem kell már mondania, mert érezzük, hisszük. Itthon kell maradni, nem hébe-hóba hazalátogatni. A politikus a maga részéről nem érez itt semmiféle ellentmondást, tehát akkor nincs is, elnézést kérünk tőle. Ő csak szükségből kap pénzt az áldozatért, értünk van idegenben, a nemzet múlik rajta.
„Az ómagyar alkotmány értelmében, a nemzet a nemesek és nemesi szabadalmakkal élők testületéből állott... a nép pedig határozatlan embertömeg".
A politikus azt is mondja, hogy ha a Jóisten úgy tervezte volna az életünket, hogy Londonban mosogassunk, akkor egy angol családba születünk. Azt nem mondta, de biztos érvényes ugyanez a tanulság a nemzet két fővárosára is, hiszen már intett: maradjunk itthon. Jönni-menni Isten ellen való lázadás, tehát bűn.
Rendnek kell lenni, égen és földön.
A politikus utána rátér a nemesség ősi feladatára is: védeni is kell valakinek a hazát. Valahol talán téved a politikus, hiszen az előbb azt mondta, hogy azt is nekünk kell. Furcsa, ez régebb nem így volt, a nemzetes úr biztos elfeledte már.
Azt is elfelejtette mondani, hogy ki ellen kell védekezni. Talán csak unatkozik a tekintetes úr, szívesen tologatná a kis ólomkatonákat a térképen, volt már ilyen a magyar történelemben, valami nagy orosz folyónál például, meg még előtte, egy francia palotában is görnyedtek fáradhatatlanul más politikus urak.
Az igazi politikus azon is szokott szomorkodni, hogy a fiatalok ma már nem bírnák megvédeni a hazát, mert túl sokat számítógépeznek, és gyengék. Én látom a politikus úron, hogy ő szerencsére bírná a megpróbáltatásokat, és még az orosz hideget is, hiszen jó tartalékai vannak, innen nézve úgy két-három évet kihúzna könnyen étlen is.
Persze az igazi politikus túl nagy érték a hazának,
ezért őt nem lehetne kiküldeni a frontra, ha háború lenne. Építenénk neki egy jó erős bunkert, bele egy élelmiszerkamrát, sok kaviárral meg borral, tokajival és bordóival, például. Csak azért, hogy tudjon jól gondolkodni, stratégiákat meg terveket szőni. De előtte persze megkérdeznénk, hogy egyáltalán ezeket szeretné, vagy inkább más fogásokat.
A politikus a beszéd lezártával elvonul, lepihen. Csak a Jóisten tudja, milyen terheket kell elviselnie ennek az embernek, milyen napi megpróbáltatásai, keresztjei vannak. De ő nem törik meg, büszke léptekkel viszi tova tartalékait. Míg ő pihenni vonul, egy másik politikus már a pódiumon terem.
Hozzászólások | Szabályzat |
|
|