Soha a székely zászlónak akkora szerepe nem volt az emberek életében, mint az elmúlt években. Divat lett belé kapaszkodni. Vannak emberek, akik ma zsebkendő helyett is székely zászlót használnak, mások kötélhágcsót gyártottak belőle és ezen kapaszkodnak felfelé politikai céljaik felé. Neveket nem mondok.

Két hatalmas hírt hallottam az elmúlt hetekben a székely zászlóval kapcsolatban. Egyszer Borboly Csaba szedte le a megyeházáról a székely zászlókat és adta oda megőrzésre az egyházak képviselőinek. Miért? Hol ebben a logika? Ekkora képmutatósdit! És ezt még átvitte a megyei tanácson, aki szavazott, hogy tényleg adják oda, és a sajtón is, aki bivalyként megírta ezt, mint fontos hírt. Zseniális ez a Borboly, el kell ismernem. Na mindegy.

Szóval Borboly Csaba, aki az elmúlt években minden hivatalos útján és mindennapos kampánykörútján székely zászlót ajándékozott, és valószínűleg a székelyzászló-piac legnagyobb felvásárlója volt világszinten, levonta a zászlókat, mert pert vesztett. Szomorú.

Ilyenkor minden igaz magyar szíve fáj.

De nem sokáig, mert kiderül, hogy pert nyert Tőke Ervin, hasonló kaliberű nemzeti hősünk, az EMNP csíkszéki elnöke, akit azért büntettek meg a hatóságok, mert Csíkszereda központjában vonta fel a székely zászlót, mikor máskor, mint választási kampányban.

Mert minden becsületes székely választási kampányban vonja fel a székely zászlót.

Tőke esete legalább akkora balkáni huncutságról vall, mint a Borbolyé, ő ugyanis egy négyzetméternyi területet bérelt a központban a városházától, építési engedélyt kért és kapott egy zászlórúdra, majd megépítette a zászlórudat, és választási kampányának legfényesebb pontjaként szerette volna oda felhúzni az igazi székely izzadsággal átitatott eredeti székely zászlót.

Hatalmas szerencse, hogy most megnyerte a pert, mert ha ő is átadta volna a zászlótartalékait a papoknak, újabb szekrényeket kellene most vásárolni a sekrestyékbe, mert nem férne be a miseruha a sok zászlótól.

Élősködünk a székely zászlón

Éreznek ezek az emberek egyáltalán valamit ezen zászló iránt, vagy csak eszközként használják saját kis mocskos játékaikban? Jaj, ez a kérdésem nagyon átláthatóan gagyira sikeredett, de ezt úgyis csak azok fogják észrevenni, akik Borboly és Tőke hősies tetteiben is érzik a sántítást. Az emberek egy része nem érzi, és esetleg megpróbálja megválaszolni ezt a kérdést. Nekik feltennék egy kérdést, segítségül: odaraknád-e az ellenség puskacsöve elé azt, ami számodra igazán fontos? Például a gyereked.

Nem csak hárman, Borboly, Tőke, meg most én vagyunk, akik szopogatjuk a székely zászló csontjait, hanem még pár ezren, tízezren. Élősködünk a székely zászlón, és nem vesszük észre, hogy egyre fakóbb, gyűröttebb szegény, s egyre több lőtt seb van rajta.

Sebaj, ha már annyira tépetté válik, hogy használhatatlan lesz kötélhágcsónak, elhajítjuk, s előveszünk helyette egy másik nemzeti szimbólumot, hogy arról is csontig rágjuk a húst.