Emlékszünk még a legutóbbi „mosolygó város" kampányszövegre? Az eltelt időszakban valóban kicsit többet és őszintébben mosolyogtunk, de a kaján vigyorgásra és röhögésre is maradt még okunk bőven. Elég csak nyitott szemmel járni-kelni a frissen aszfaltozott vagy még fekete szőnyegért síró utcákon, hogy összedobjunk egy, hol lúcskos, hol disnóságokkal vegyes menüt.

Lassan elleng a nyár, de ezzel az ominózus reklámmal...

...sikerült már a rajtnál sokkolni a város nőnemű és hímnemű polgárait is. Az urak legfeljebb csak azon aggódhattak, hogy az idei nyár a június 1-25. közötti időszakra esik, de a hölgyeknek még az is fejtörést okozott, hogy lenge nyári szoknya ide, lenge kiegészítő oda, egyáltalán megéri-e ilyen rövid ideig igazi nőnek lenni?

Még áldott szerencse, hogy a kereskedők nem jó időjósok...

...és most, szeptember közepén még „tüzesen süt le a nyári nap sugára" — no, nem a juhászbojtárra, de a Tábor negyedben a tömbház oldalára kibiggyesztett utcanév táblára. Nem az első nyár ez, amikor hevül a kék tábla, de nem ártana megsúgni a tetteseknek, hogy bármennyire is hosszú a Függetlenségnek keresztelt sugárút, a szóban az első u becs' szóra rövid.

Egy házszámmal odébb már kisebb és „súgár - mentes" tábla. No „súgár" csak út. Döntse el már valaki, hogy a Függetlenség sugárúton, a súgárúton vagy az úton lakunk!

A Szentimre utcában a magyar helyesírási szabályok szelleme szintén ronda vicceket űz egyes portákon.

Tegnap például gúlyás leves és bollógnyai spagetti volt a cifra napi menü...

...de ne felejtsük el, hogy idén tavasszal is sikerült egy igazán helyi ínyencséggel előrukkolni. Nem tudni, hogy hányan ettek párizsi szelettet pirével, s kérdés, hogy a lúcskos káposztának volt-e valami köze a lucskoshoz?

A szemben levő szomszéd is kitett magáért. Kitette a magáét, hadd lássa a nép, hogy télen-nyáron a módos nyugati atyafiak által levedlett T-modelleket kínál. Yoo, pardon jó, túrjuk mi lelkesen, csak az a hosszú ú ne bántaná szemünket.

A „Mivel etetik a gyanútlan polgárt Udvarhelyen?" toplista mindeddig lekörözhetetlen első helyezettje a különböző „disnóságokkal" kecsegtető tábla.

A fantáziámat azóta is izgatja: vajon milyen állat a disnó? Tán csak nem az általunk disznóként tisztelt röfögőnek a válságos időkben született, csontos hasú rokona? Ki tudja? De az, hogy ezt a sok disnóságot az orrunk elé biggyesztette a cég, nagy disznóság volt, az szent!

Nem sokat tanulmányozhatta a magyar helyesírást az új góbéságokat reklámozó Ismeretlen illetékes sem.

„Az jó hírért névért" egyszer jó lett volna „kiprobálni", hogy milyen érzés a Magyar helyesírási szótárt lapozgatni.

Lehetne még folytatni a sort, de nem akarom, hogy ennyi helyi disnóságtól csömört kapjon az olvasó. Nem is fröcsögök tovább, inkább öblítsük le a menüt.

A Cotnari fröcs 2.80, a Muscatel fröcs 1.20. Csak itt, csak most, csak nekünk, udvarhelyieknek, nehogy ebben a szeptemberi kánikulában arcunkra fagyjon az a híres mosoly.