Mielőtt megnevezem a fent említett népes família tagjait, elnézést kell kérnem minden Olvasótól, aki a keresztségben az Áron nevet kapta. Nomen est omen, a név maga az ember, s mivel a héber eredetű Áron név jelentése tiszta, tisztánlátó, abban bízok, hogy az Áron nevűek átlátnak a szitán és nem veszik zokon alábbi eszmefuttatásomat.

Apropóját az a tényekkel alátámasztható megfigyelésem adta, miszerint az utóbbi 20 esztendőben a piacgazdaság virágzása és burjánzása közepette a mindenféle minőségű portékát és szolgáltatást, mindenféle gátlás nélkül a fogyasztókra tukmáló kereskedők kezében

eszközök lettek a mit sem sejtő Áronok.

A buzgó profitszerzés-hajszában jelent meg az a szapora család, akiket én nemes egyszerűséggel csak Áronok dinasztiájának nevezek. A szépen gyarapodó família a kereslet-kínálat valamint az árak alakulásával egyenes arányban terebélyesedett, s aki nyitott szemmel járt-kelt annak nem volt nehéz követni az újabbnál-újabb, furábbnál furább nevet viselő új Áron-sarjak születését. Az általam feljegyzett és alább bemutatott Áronokról még kötelező tudni, hogy

csupán a kereskedők fantáziájának szüleményei.

Mint ahogy azt is, hogy a szapora népség jellemzője, hogy a köztük levő rokoni szálat az Áron név fűzi szorosra és kedvenc vadászterületük a pénztárcánk.

Véleményem szerint ő a dinasztia matuzsáleme, s bár születésének körülményei elvesztek az idő homályában, még anno, a pénz megjelenésével egyazon esztendőben láthatott napvilágot. Még akkor, amikor az első jó szimatú kereskedő Jó Áron kínálta a portékáját a plebsnek.

A jóságos öregúr szelíd, késői sarja a vele egy húron pendülő és a vásárlók által igen nagyra becsült Barátságos Áron, Kedvező Áron. Jellemben közel áll hozzájuk a szintén szolid Méltányos Áron és a mindig jó magaviseletű Rendes Áron, de ide sorolhatjuk az örökkön készséges és mindenki által mindig Elérhető Áront is. Ők a dinasztia azon szülöttei, akivel ha találkozunk, nem menekülünk fejt vesztve, sőt!

A pénztárcánk felé kacsintgat

a szorgalmas Beszerzési Áron, mint hogy nem átall a zsebünkbe kotorászni a dolgos munkáskézzel megáldott Gyártói Áron. Velük még hagyján, de nem árt vigyázni, ha kipécéz magának a minden hájjal megkent, rafinált Kereskedői Áron. Nem nevezhetők a család díszpéldányainak, kicsit idétlenek, kicsit ügyetlenek és parányit esetlenek, ám ha meglátjuk őket, azonnal szívünk csücskévé válnak, s rövid időre bár, de rögvest pártfogásunkba veszünk a család „rokkantjait": a csak félig-meddig jól sikerült Fele Áront, a setesuta Csökkentett Áront és Legkisebb Áront.

Utóbbi nevét legtöbbször elszúrják, így volt ő már Legkissebb és Legkisseb is. Jó fogyasztók módjára megesik a szívünk és pátyolgatjuk az alaposan (volt eset, hogy nulla százalékig) visszafokozott Leszállított Áront is és elviseljük Tűrhető Áront is. Szeretjük a nagyvonalú, de nagyképű Nagybani Áront és nem legyintünk testvérére, a kisstílű Potom Áronra sem. Ha meglátjuk, beletörődve bólintunk és szívből drukkolunk a sebes világban egyfajta megnyugvást és állandóságot jelképező Változatlan Áronnak akárcsak ikertestvérének, a Megfizethetőnek is.

Mint minden valamire való famíliában, az Áronokéban is vannak kevésbé szimpatikus, sőt egyenesen utálatos egyedek. Ilyen például a mindenki ülepének kinyalására szakosodott, behízelgő Neked Való Áron, a közutálatnak örvendő Megemelt Áron, a mindenre képes Bármi Áron, az akarnok és csörtető Minden Áron, a nagyképű Szuper Áron és a valóságtól elszállt, sci-fi rajongó Fantasztikus Áron.

Valószínű rossz gyerekkora lehetett, ezért a dinasztia legelfajzottabb, legveszélyesebb tagja az agresszív Bomba Áron, aki néhanapján Bombasztikus Áronnak is nevezi magát, így csábítva például egyiptomi utazásra a gyanútlan halandót.

Nem árt óvatosnak lenni

Rendkívüli Áronnal sem, mert bár első látásra a szürke hétköznapitól eltérő, extrém és rendhagyó örömeket ígér, cseppet sem biztos, hogy ő a tuti a családban. A mindent egy kaptafára húzó, az uniformizálódás jegyében világra hozott és az egyenruhás múltat idéző Egységes Árontól sokan kapnak hidegrázást.

Épp úgy, mint ahogy a manapság igen divatos, a valutaárfolyam változását egy szélkakas és egy kaméleon ügyességével követő, szemtelen és idegesítő Piaci Áront sem lájkolja a fogyasztók többsége. A válságos időkben vajúdó gazdaság szülötte a család satnya sarja, az alig pár esztendős Válság Áron.

Csenevész és beteges csecsemőként jött e világra, pólyásként nem is ért többet egy korsó sörnél vagy egy vérszegény pizzánál. A derűlátóbbak nem jósoltak neki hosszas életet, de úgy tűnik, egyelőre kiváló egészségnek örvend s hasztalan keltették már jó párszor halálhírét, egyre erősebb és izmosabb. Viruló ábrázatát látván biztos, hogy még a kártyavető cigányné sem tudná megjósolni, hogy mikor vethetünk eltűnésére keresztet.

A pesszimistábbja azt is rebesgeti, hogy jó pár évig még itt lábatlankodik, sőt, jövőben már ő lesz a rettegett Keresztapa. Ami engem illet,

titkon annak drukkolok,

hogy az Áron família mihamarabb egy életerős, fess fiatalemberrel, a Pénztárcámhoz Szabott Áronnal gyarapodjék, aki végre rendet rak a családban és száműzi a zsebtolvaj rokonságot.

Nem tudom, meddig kell még megszületésére várni, de addig is elhatároztam: bármelyik Áronnal is találkozzak, juszt sem eresztem búnak a fejemet. Semmi Áron.