Stratégiákban gondolkodik – ez azt jelenti, hogy az adott munkahelyén minél mélyebbre nyomja a nyelvét a főnöke seggébe, anál több pénzt húz ki belőle. Mindenáron.

Mikor kicsi volt, inkább a kocsikat szerette, a matchbox-gyűjteményével tudott villogni a lakótelepen, egyébbel nem nagyon, mert még az Egri csillagokat sem bírta végigolvasni. Az utolsó mohikánt is csak félig, pedig az indiános volt. Aztán valahogy felnőtt, de már a középiskolában utálták. Ráragadt a „bizniszmen" megnevezés, mert egy sima tízóraivásárlásnál is át tudta verni a padtársát. Öt lejért az anyját is.

A négyéves egyetemet hét alatt végezte el, ott is azzal tűnt ki, hogy együtt kávézott a tanárral (ez később vizsgának minősült), s egy Ausztriából hozatott használt verdával járt éjjel-nappal.

Üvöltöttek belőle a kedvencei,

a Coco Jambo, vagy az Informer, pedig még a legvidékibb rádiók sem játszottak már ilyesmit. Volt idő, amikor a „Hiphápbólyszra" volt rákattanva.

Manapság minden reggel megborotválkozik, ing, nyakkendő, nyaklánc, öltöny, alája hegyes, kopogós félcipő. Mobil, érintőképernyős, ájfon, blútútos hedszett, „leptopp". Nyomás a céghez, ahol a köszönést úgy mellőzi, hogy a fülére nyomott kütyüvel megy végig az irodán.

A kocsiban is végig telefonál, de nincs két olyan ép mondata, ami megfelelne a magyar nyelv követelményeinek, alany, állítmány, satöbbi. Amikor ügyféllel beszél a cégről, szívesen használ olyan mondatokat, amiket felírt magának vastag könyvekből.

Pl. ilyeneket, hogy „A költséghatékonyság érdekében megkíséreljük termékesíteni a metakommunkiációs ügyfélorientált trendeket.", de ezt titokban úgy érti hogy „Nemtom, bazmeg, de minnyá bémenyek, s kirúgatom a fél céget a főnökkel, ha nem csinájják asztot, amit én mondok!"

A kapu nyitva áll,

"me' negyven cévé van a fijókomba" - szokta mondogatni olyankor, amikor valaki elégedetlenkedik az éhbérével, s ez a fülébe jut. Van legalább négyféle bankkártya is nála, de úgyis vastag köteg pénzt gyömöszöl a pénztárcájába. Biszniszei vannak, ad-vesz, impeksz, ekszimp, inveszt, prodkom. Ezekről beszél akkor is legújabb kütyüjén, amikor elmegy ebédelni.

Mindig más éttermet és új fogást választ az étlapról. Egyszer egy mócsingos hús megakadt a torkán, szinte úgy járt, mint Kis János a Móricz-novellából. Beosztottjai óriási bánatára túlélte, kipofozták belőle.

Délután azzal megy be a főnökéhez, aki véletlenül pont bent van a cégénél, hogy

a költséghatékonyság érdekében

két hét múlva egy bréjnsztorminggal kezdődő és konkrét konklúziókkal végződő tímbildinget kellene csinálni az alkalmazottakkal. Magyarán, aki nem teljesít jól seggnyalásban, azt rúgjuk ki. Ennek a főnök is örvend, mert tudja, hogy ettől a VIP-részvényesek, sőt a VIP-ügyfelek is hasravágják majd magukat, hogy mekkora ötlet. Prémiumot ígér a kisköcsögnek, amit a többi alkalmazott béréből vonnak le egy összekacsintással. Ez így optimalizálást jelent. Együtt mennek Olaszba a nyáron, a főnöknek ott is jól esik a jelenléte.

Estefelé már szabadabb a program, a feszkó tempó csak délelőtt volt és emberünk már nincs betáblázva. Uszoda, csajok, fallabda, fitnessz, kvadozás. Utóbbit szintén prémiumból vette, a cégtől véletlenül akkor rúgtak ki tizenhárom embert. A foci vagy más csapatjáték túl nehéz neki, mert gondolkodni is kell benne. Jellemző, hogy kizárólag

a fitneszteremben barátkozik,

két "gyúrunkvazze" között telefonszámot cserél, belerángat valaki hasonszőrű tahót egy jó bótba. Ennek az lesz az eredménye, hogy az új üzelettárs két hónap után átkozni kezdi ezt a napot. S még arra is ideges lesz, ha az ismert ifjú top(p)menedzser nevét kiejti valaki a közelében. "Az egy köcsög" - mondja, s lesüti a szemét dühében-szégyenében.

A zuhany alatt megvillan a vállára tetováltatott köteg dollár és egy sárkány – ez egyszer majd lefittyed, a sárkánypofa tyúkfejhez kezd hasonlítani.

Remélhetőleg arra az időre már a sajátos balkáni kapitalizmus vadmalmai vagy vadbarmai végre kiőrölik a társadalomból az ilyen nyálkás-csúszós-rágós mócsingokat. Vagy kiköpik.