Hogy mivel telt öt kerek óra a szombatomból, ami még a törvény szerint is tíznek számít? Mivel azt hittem, hogy fél négyre kell menni, életemben először nem késtem el az UKKSZ ünnepségéről.

Cserébe izgatottsággal vegyes várakozással töltött el a laptop-hangfalak-kivetítő szentháromságának összecsatolása működő szerkezetté, hogy aztán négy órára nyakkendők és loknik, öltönyök és kiskosztümök között érezzem, hogy megfulladok abban a társadalmi rendben, amelyben a nők arányánál talán csak a fiataloké volt rosszabb.

De legalább szemtelenül fiatal nőnek éreztem magam.

Volt képük hozzá, azaz lett

A politikusok, ahogy az ilyen rendezvényeken szokás, az első sorban csücsültek, mivel ők elsőként szólaltak meg. Sajnos, nem csalódtam – egy kedves kolléga érdeklődött a rendezvény előtt, mire számítok – ez a több mint egyórás rész iszonyú unalmas és fárasztó volt, éreztem, hogy mázsás ólomtömbök nehezednek a szememre. Azon csodálkoztam, hogy a padok alatt nem került elő több nyomkodni való mobil.

A köszönjük szépen és milyen nagy dolog, hogy ennyi év után is még itt lehetünk stb. paradigma akkor vált picit érdekesebbé, amikor Borboly Csaba felszólalt, és megköszönte az UKKSZ-nek, hogy ilyen sokat tanulhattak a megyeházán tőle, illetve, átadott egy emléklapot, majd odahívta Bíró Barna Botond alelnököt, és készítettek Györgyei-Szabó Magdolna ügyvezetővel, valamint Nagy György UKKSZ-elnökkel négyen egy közös fotót, amit fel lehet tenni a Facebookra.

Aztán a megyei tanácselnök észrevétlenül le is lépett. Nehogy még esetleg valami okosságot tanuljon, vagy felelőtlen ígéreteket csikarjanak ki belőle.

Nemzetstratégiai kutatások bizonyítják, ki a legmagyarabb

Ezt a ziccert nem tudta kihagyni a Gálfi Árpád polgármester szemüvegjétől sasszeművé váló Szász Jenő, akinek az NSKI nevű intézménye „oroszlánrészt" vállalt a rendezvény megszervezésében. Miután Borboly elment, a Narancs, nem Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke rámutatott, hogy nem a megyei tanácselnök az, akire számítani lehet, hisz elmondja a beszédét, és elhagyja a termet, hanem ő, aki végig itt fog maradni.

Még megüzente Borbolynak, hogy Csicsóban folyton köd van, míg a Cekenden nincs, ezért nem mondtak le a cekendi nemzetközi repülőtér megvalósulásáról.

Azután nemzetstratégiailag kikutatta, hogy Székelyudvarhely a legmagyarabb határon túli város, és tudományos tevékenységét bizonyítandó, adatokat is felhozott erre. Bár Székelyföld földrajzilag Románia közepén van, gazdasági szempontból jelenleg perifériának tekinthető. De Szász Jenő optimista: minden rossz mutató ellenére, szép jövőt jósol a térségnek.

Repülőtér, kórház, szövetkezetek

A fejlesztendő tételeket is felsorolta – érdemes figyelni rájuk, mert ha valaki, akkor Szász Jenő képes nagyot álmodni és stratégiában gondolkodni. Gondoljunk csak arra, hogy a csíki szakemberek szerint Udvarhely közmű-infrastruktúrája azt nyögi folyamatosan, és vele együtt a lakosság is, hogy a város évtizedekkel megelőzte a megye többi települését ezen a téren.

Volt polgármesterünk a Cekend-tetői nemzetközi repülőteret, Székelyföldi Regionális Kórház létrehozását, a küzútfejlesztést és a közműszolgáltatások fejlesztését tekinti kitörési lehetőségnek Székelyudvarhely és a Székelyföld számára. Ez utóbbi, a közműszolgáltatások fejlesztése kicsit gyanús. Lehet, hogy amolyan elejtett csírának szánták, mintegy legitimálni a közműszolgáltatók körül folyó hercehurcát?

A Modern Külhoni Városok Programja (EU-s, hazai és anyaországi forrásokból magyarországi mintára), a romániai és magyarországi uniós források hatékony felhasználása, kkv-szektor megerősítése, belső piacok, szövetkezetek létrehozása és megerősítése, magyarországi ipari központok székelyföldi beszállítóinak megszervezése, magyarországi befektetés stratégiai ágazatokba, innovációba, a kaláka programok felelevenítése.

Mór és Jenő

A gyanú elültével szinte könnyekig hatódtunk, amikor Szász Jenő a legnagyobb magyar író, Jókai Mór után saját magától idézett. 1996-os beszédének részlete állt a slide-ja végén: „Nincs egyéni boldogulás a közösség boldogulása nélkül!". Majd az új jelszót, az NSKI szlogenjét is hallhattuk: „Felelősséggel és hűséggel".

Szász Jenő után Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium, gazdaságfejlesztésért- és szabályozásért felelős államtitkára beszélt a Magyar-magyar gazdasági kapcsolatokról, szerinte ki kell cserélni a pékként dolgozni nem szerető embereket robot munkaerőre, ez lesz itt is a folytonos munkaerőhiánnyal küzdő kisvállalkozások jövője. Vagy felszállunk a gyorsvonatra, vagy örökre lemaradunk róla.

Miért nincsenek Székelyföldön roxtárok?

Mire Györgyei-Szabó Magdolna megjegyezte, hogy ő pont ezért költözött két és fél éve Székelyföldre, mert itt a világ még nem annyira digitalizált, mint Budapesten. És azt is mondta, hogy neki az elején furcsa volt, hogy míg magyarországon a vállalkozók amolyan „rocksztárok" a közösség szemében, itt gyanakvással tekintenek rájuk. Pedig igenis szoktak jótékonykodni és szeretnek figyelni a környezetükre.

Az ügyvezetőnek köszönhetjük, hogy megtörtént az este addigi legérdekesebb momentuma, bemutatták, mi van a beszélőknek járó ajándéktasakokban. A bárhol megvehető konyak helyett helyi vállalkozók helyi termékeit rejtették a papírtasakba:

• Egy UKKSZ 25 feliratú mézespogácsa a Varga Mézes jóvoltából

• Berze Albert kézzel készült, préselt dióolaja

• Gálfi Dezső Galffi's csokoládéja

• Orbán Balázs szemével című könyv

Itt es jobb?

A kíváncsiság kielégítése után következett a konferencia. Vagyis a tudományos és információs szempontból értékelhető része, ami nem egymás és önmagunk fényezéséről szólt, hanem az egész városéról.

A REGA csapata Györgyei-Szabó lobbijával és Geréb László vezetésével arra kereste a választ, hogy tényleg jobb-e Udvarhelyen, mint Csíkban.

Arra az alapkérdésre, hogy a székelyudvarhelyi GDP tényleg a megye GPD-jének egy százalékát adja-e, nem találtak településre bontott adatokat. Viszont számos olyan gazdasági mutatót követtek végig 2000-től kezdődően 2016-ig, amelyek azt bizonyítják, hogy Székelyföldön nincs párja városunknak. Erről egy könyvecske is készült, amit itt érhető el pdf. formátumban.

Itt es.

Kiderült, hogy Székelyudvarhely szinte minden tekintetben a szűk régió gazdasága előtt jár, több a működő vállalkozás, nagyobb a forgalom, az alkalmazottak száma. Egy tényezőben járunk Sepsiszentgyörgy mögött: nálunk nagyobb a cégek összforgalma, de kisebb az össznyereség úgy, hogy a háromszéki megyeszékhely vállalkozói jóval többet fizetnek épületadóra.

Cserébe Udvarhelyen nagyobb az alkalmazottak száma, így kisebb a munkatermelékenység, azaz az egy alkalmazott által megtermelt jövedelem. A kutatást végzők szerint a kisebb nyereségesség is ennek a számlájára írható. A vizsgált székelyföldi városok közül csak Udvarhelyen sikerült tartani az alkalmazottak számát az utóbbi években, másutt meredek csökkenés tapasztalható.

Váltságból kiváltság

Azt is megtudtuk, hogy a 2008-as válság Udvarhelyen érződött leginkább, ám a cégek összességében hamar összekapták magukat. Csak esetleg nem pont ugyanazok a cégek. Míg a 2008-ban a vezető nagykereskedelmi ágazatot a nyomda- és papíripar követte, 2016-ra a nyomdaipar visszaesett, és a kiskereskedelem vette át a helyét.

A bútoripar gyakorlatilag eltűnt, az építőipar, a faipar minden Hargita megyei városban leszálló ágba került, Udvarhelyen a textilgyártás volt még növekvőben a Coats kft-nek köszönhetően. Csíkszéken is hasonló a sorrend, csak ott alacsonyabbak az első helyeket tekintve az arányok, míg Gyergyószéken a borszéki ásványvíznek köszönhetően az italgyártás dominál.

Székelyudvarhelyen a 2000-es évek top 10 vállalkozásának jó része kicserélődött. Míg 2000-ben top cégnek számított a múlt rendszerből örökölt Matricagyár, Famos bútorgyár, a Roseal, a Cérnagyár, az Akarat Szövetkezet, és a listavezetők az Ikos, a Norada voltak, mára a nagykereskedő cégek vették át a túlnyomórészt loan rendszerben dolgozó vállalatok helyét a csúcsokon.

Esküszünk, sommerek nem leszünk

Ha nagyon biztosra akarnánk menni az alkalmazásnál, hogy melyik cégben nem lesz a veszteségesség miatt leépítés, akkor a látványosan növekedő és az egy „kicsiből" két nagyot nevelő, forgalmát, nyereségét megtizenvalahányszorozó Melinda kft-k egyikénél, a Coats Romániánál, vagy az utóbbi időben látványos növekedésnek indult Amigo&Intercostnál keresnénk munkát.

A Coats például gyönyörű példája annak, hogy egy állami vállalatból hogyan lehet sikeres, nyereséges céget kihozni, ha van annak erre törekvő gazdája.

A nyereségesség és a munkatermelékenység tekintetében az látszik, hogy általában nagy értékű és volumenű tárgyakkal való kereskedés, az útépítés, a nyomdaipar és az RDE Harghita eredményeit figyelve, a szemét hozza a legtöbb profitot.

Adóságok

Azt is megnézték, hogy melyik város vállalkozói járultak hozzá leginkább adólejeikkel a település fenntartásához. Adózásban nagyon gyengék vagyunk, de úgy tűnt, ebben a tekintetben nem állunk az élen.

2008-ig az összes 20000 lakos feletti székelyföldi város bevétele megtízszereződött Gyergyószentmiklós kivételével, ami stagnált, aztán 2008-tól 2016-ig megkétszereződött. Udvarhelyen a legnagyobb az egy főre eső összbevétel, ennek ellenre a jövedelemadó/lakos és a visszaosztott áfa/lakos értéke szempontjából csíkszereda megelőz, Sepsiszentgyörgy pedig követ bennünket.

A befizetett adó mennyiségéből megpróbálták kiszámolni a vállalkozók által tulajdonolt épületérték arányát, ez Szentgyörgyön a legnagyobb, 28 százalék, Székelyudvarhely a harmadik a maga 23 százalékával.

Gyergyó és környéke sajnos minden tekintetben az utolsó helyeken áll, annyira, hogy a város és vidék viszonylatában az egyedüli, ahol vidéken nagyobb a vállalkozók összforgalma, mint a központi településnek számító Gyergyószentmiklóson. A hasonló lakosságszámú Kézdivásárhelyhez viszonyítva Gyergyószentmiklós mélyen a béka popsija alatt van.

A Miért jó Udvarhelyszéken vállalkozni? című online kutatásból, amely során 103 vállalkozót bírtak válaszadásra, kiderült, hogy a környékbeli cégtulajdonosok közel egyharmada megélhetési okokból, másik közel egyharmada pedig egy jó ötlet kipróbálása céljából vágott bele a vállalkozásba, illetve azért, mert így hozta a helyzet.

Olyan kevesen vallották, hogy függetlenedési vágyból, vagy egy adott lehetőség kihasználása miatt, esetleg az üzleti világ iránti vonzalomból fogtak bele, mintha ezeket a motivációkat szégyellni kellene. A válaszokból az derül ki, hogy

vállalkozóink önbizalma jó egészségnek örvend.

Nagy részük szerint a vállalkozása felszálló ágban van, növekedett, hullámzott, vagy legalább stagnált a fejlődése az utóbbi években, csak 6 százalék mondta azt, hogy csökkent a teljesítménye. A jövőt tekintve is optimisták vállalkozóink.

A vállalkozók úgy tartják, elsősorban saját ügyességüknek (57%), másodsorban a vállalkozás iparági fejlődésének (32%), az ország gazdasági fejlődésének (22%) köszönhetően növekedett a vállalkozásuk, a város adta jó üzleti lehetőségeknek (11%), a protestáns etika szerinti valódi értékeknek, vagyis a kitartó munkának és a kollégáknak, valamint a jó üzletpolitikának, ami alatt a kérdezők a megbízhatóságot értették, csak nagyon kevesen, 3 százaléknyian hálásak.

Némileg árnyalja ezt a képet, hogy az ügyesség, problémamegoldás mellett, a napi jelenlétet, a szakmai felkészültséget, a jó kapcsolati hálót is értékként kezelik, ami a saját értékeiket illeti. A humán környezet befolyását tekintve az alkalmazottak hozzáállása az elsődleges és a vállalkozók közötti együttműködés.

A könyvecskét, aminek végkövetkeztetése, hogy Udvarhely Székelyföld gazdasági motorja, és végigolvasta után az ember szinte megkívánja a vállalkozás nyitását, mindenképp érdemes átböngészni.

Milyen volt, ilyen lett

Ezután az UKKSZ volt elnökeinek, László János, Kolumbán-Antal József, Vass Dénes, Kelemen Dénes panelbeszélgetése következett arról, hogyan fejlődött az évek során a szövetség, hogyan vált okafogyottá, hogy magánvállalkozók szövetségének nevezzék, és mennyi mindenen átment, amíg itt tartunk. A legfájóbb a székház hiánya.

László János mondata volt nagyon megható és tiszteletreméltó. Az üzleti találkozók, vásárokkal kapcsolatos sikerek felsorolása után bevallotta, hogy hibázott abban, hogy elnöksége alatt összefonódott az akkori politikai hatalommal. A titokzatos, megkeríthetetlen volt elnök, Modok Eszter is kíváncsiságot ébresztett.

Az EMBERNEK kell a SER a boldogsághoz

Majd megnéztük A vállalkozó EMBER című kisfilmet Bálint Arthur rendezésében Udvarhelyszék vállalkozóinak társadalmi felelősségvállalásáról, és visszaugrottunk a kilencvenes évekbe, amikor a csöndes, nyugodt felszín mögött pörgött az élet. Kevesebb autó volt, kevesebb pénz, több energia és lelkesedés.

Meghallgattuk Györgyei-Szabó Magdolna bemutatásában az UKKSZ szép új jövőjéről szóló előadást. A tagbővítés és folytonosság biztosításán túl prioritás lesz az elkövetkező években a fiatal és a női vállalkozók mellett a szakoktatás támogatásának folytatása.

Ha jótékonykodni akarsz, talán itt is megihatsz velük egy SER-t, azaz minden egyes söröddel támogatsz egy civil szervezetet, a munkaerőhiány pótlására pedig megnéznék, milyen lehetőségek vannak a munkaerőkölcsönzésre, a kismamák, nyugdíjasok és a diákok részmunkaidős foglalkoztatására. Tavasszal pedig boldogságmérésbe, és boldogságnövelésbe kezdenek.

Felvillanyozott technológia, avagy a telefon őrzi a tehenet?

Szallós-Kis Orsolya, fiatal villamosmérnök a smart city lehetőségekről beszélt az udvarhelyi közönségnek, és ismét éreztük azt a kegyetlenül fájdalmas szelet, ami akkor csap meg, amikor a technika elsuhan mellettünk.

Annyit értettünk az előadásból, hogy a nappal kihasználatlan villamoshálózatot hasznosítani lehetne más célokra, például kamerarendszer működtetésére, pánikgombok elhelyezésére, amelyet az a magyar tulajdonosú brassói Flashnet cég meg is valósított a koronavárosban.

A dolgok internete, vagyis IoT segítene ebben nekünk, ami azt jelenti, hogy a buta kütyük hálózatba helyezve egy szoftver segítségével kommunikálni tudnak, intelligens megoldásokká tudnak válni – például a telefonunkkal kinyithatjuk a kaput, vagy lekapcsolhatjuk a riasztót.

Hol használható az IoT, vagyis a dolgok internete?

Az okos városok kialakítására, a közművek, víz-gáz-energia felhasználásának, menedzselésének optimalizálására, okos villanyoszlopok kialakítására, ipari alkalmazások automatizálása, az egészségügyben okosórák idős betegeknek, a mezőgazdaságban.

Elmondta, hogy három olyan standard, rendszer van pillanatnyilag, amiből választhatunk, ha okosan cselekvő kütyüket használnánk. Az első a nyitott és dinamikusan fejlődő LoRaWan, ami már Udvarhelyen is van, és alkalmas többfajta hálózat összekapcsolására (például az intelligens közvilágítás, okos parkolás stb.), de hátránya, hogy nem licenszelt spektrumban kommunikál, így interferenciákra érzékeny lehet.

A második az NB-IoT egy zárt, licenszelt rendszer, de legalább stabil, a harmadik pedig a Sigfox, ami egy francia startup és igazából mindkét előző cég hátrányait egyesíti.

Kerüld a medvét és a tehénpásztor applikáció

Hogyan hasznosítható Székelyföldön az IoT? El lehetne kerülni a macit, ha értesít egy alkalmazás arról, hogy hol sétál éppen, illetve a mezőgazdaságban a víz- és vegyszerszint mérésére, illetve virtuális pásztorként az elkóborolt tehenek megkeresésére.

Orsi azt ajánlja, mielőtt bepánikolna a szélvihar szerű változásoktól, hogy mindenki olvassa el Simon Károly szuper cikkét az uh.ro-n.

2018, a kreativitás éve a könyvelésben

Vass Dénes előadása borzolta a kedélyeket, aki elmondta, hogy a változó profitadórendszer szinte senkinek sem kedvez, de legalább szinte mindenkinek árt. Beleértve az azt életbe léptető államot, akinek 2016-hoz képest 11 millió lejt vesz ki a zsebéből.

Az egymillió euró fölötti forgalmat megvalósító vállalkozások „jól járnak", mert az ő esetükben nem lesz változás. A 2016-os adatok alapján 143 ebbe a kategóriába eső vállalkozás van, ők továbbra is akkor fizetik a 16 százalékos jövedelemadót, ha van jövedelmük, amiből.

Körülbelül 175 udvarhelyszéki cég jár jól, akiknek a profitrátája 6,25 százalékos. A többieknek akkor is ki kell fizetniük az 1 százalékos forgalmi adót, ha nem volt nyereségük. Ez az adórendszer a 2016-os zárszámadások szerint a vizsgált 475 cégből, amik közvetlenül az egymillió eurós határvonal alatt vannak, 175-nek kedvez, 300-nak árt.

A mikrovállalkozások, tehát a többi 3000 cég, akkor is fizet, ha nincs nyeresége. Egymillió euró forgalomnál 10 ezer eurót jelent az adó, amit akkor is ki kell pengetni, ha nincs nyereség. Kreatívnak kell lenni, a forgalmat tenni-venni. Lehet, hogy jobban megéri erre fordítani az energiát, és megspórolni 10 ezer eurót, mint kemény munkával megszerezni pályázatok stb. útján – tanácsolja a cégeknek az UKKSZ volt elnöke.

Boros: Gyuri, te vagy a Soros!

Mire ebből a kellemetlen helyzetfelismerésből felocsúdtunk, már a legjótékonyabb vállalkozó nevét hallottuk Boros Csaba személyében, aki számos megható dolgot mondott.

Akkor ért az újabb csapás, amikor a kecskebéka szakadjak ketté példázatának elmesélése után Soros Gyuri bácsinak üzent, hogy ő bezzeg nem gondolkozott, amikor kőkeményen a kapitalizmus mellett döntött. „De innen üzenjük neki, ha reggel tükörbe néz a vállalkozó, akkor ott egy embert lát. Ha nem látja, akkor kicsit gondolkodjon el ő is... "

Nem tudjuk, ugyanarra a Soros Györgynek akart-e üzenni a kapitalizmusban megszerzett vagyonából jótékonykodó udvarhelyi üzletember, aki 14 milliárd dollárt osztott szét vagyonából filantróp, azaz emberbaráti célokra, s számos erdélyi felnőtt és gyerekkel egyetemben csíkszeredai unokatestvérem neki is köszönheti a sat1-en futó rajzfilmek mellett, hogy remekül beszél németül és tudja kezelni a számítógépet.

De azt sejteni véljük, hogy akkor lesz jó világ Udvarhelyen, amikor Soros György fog borosozni egy jót.

Addig is, úgy égjen mindannyiunkban a vállalkozás tüze, mint az ifjú vállalkozó díjjal kitüntetett, Galffi's csokoládét létrehozó Gálfi Dezsőben, aki azt üzeni a fiataloknak, hogy vállalkozzanak, mert nem kisebb a tét, mint megváltoztatni a világot.