Portik Lóránd immár 11 éve árulja a Melinda Instal portékáit a vállalat csíkszeredai üzletében. Jó kedéllyel, pozitív életszemlélettel megáldott fiatalember, aki magával ragadó beszédstílusával, a termékek kiváló ismeretével könnyen megnyeri magának a vásárlókat.

Munkaköre azonban nem csak egy kereskedelmi dolgozóé, hiszen 7 éve boltvezetőként tevékenykedik, ami többlet feladatokat és többlet felelősséget is maga után von. Vele beszélgetve betekintést nyertünk a pult mögé, vagyis feltárult számunkra a kiskereskedelmi értékesítés kulisszái mögött zajló élet.

Több mint egy évtizede vagy a szakmában, ezért azt lehet mondani: a véredben van az üzlet, a termékek, rajta tartod a kezed a piac ütőerén. Véleményed szerint milyen személyiségjegyek, kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy valaki jó értékesítővé váljon a kiskerben?

Azt, hogy a véremben van az üzlet, nem mondanám – állapítja meg szerényen mosolyogva. Másképp fogalmaznék: „nyakig vagyok benne, és még mindig tanulok úszni". Úgy gondolom, hogy nem szükséges különösebb „szuper erő", de néhány szempontnak mégis fontos megfelelni, ha az ember sikeres értékesítő akar lenni:

• tudnod kell, mit akarsz

• tudnod kell, miért csinálod

• rá kell hangolódnod az ügyfél igényeire

Ha ez a hármas kombináció megvan, ráadásul megfelelő arányban, akkor sikeres tudsz lenni ezen a pályán.

Nyilván ennek a szakmának is – akárcsak mindegyiknek – megvannak a maga sajátos kihívásai, azok a specifikus nehézségek, melyek a sikerek és az örömteli pillanatok árnyékában húzódnak...

Azt szokták mondani: „emberrel dolgozni a legnehezebb". Ebben a nagyon össze(-vissza) fonódott világban a kommunikáció hiánya okozza a legtöbb problémát.

A kihívás az, hogy érthetően és a másik fél számára elfogadhatóan adjam elő mondanivalómat, és megértsem a beszélgető partneremet, átérezzem a gondját-baját. A siker kulcsa szép, idegen szakkifejezéssel élve: az empatikus kommunikáció.

Kívülállóként, laikusként azt gondolná az ember, hogy kiskereskedelmi értékesítőként (hétköznapi nyelven: bolti eladóként) dolgozni csupán azt jelenti, hogy állunk a pult mögött, és az üzletbe látogató klienset kiszolgáljuk azzal az áruval, amit megvenni szándékozik. De biztos vagyok benne, hogy – ahogyan általában lenni szokott – ez a mítosz nem állja meg a helyét.

Ez így igaz. A kedves kliensnek, vásárlónak, ügyfélnek vagy látogatónak valóban ez a benyomása van a mi munkánkról. De természetesen ennél jóval összetettebb a feladatkörünk. Például olyan dolgot is kell tudni adni a kliensnek, amiről nem is sejtette, hogy szüksége van rá. (pl. egy WC tartály működéséhez elengedhetetlen egy jó minőségű sarokszelep)

De a konkrét kiszolgálás mellett munkakörünk a következő tevékenységeket öleli fel:

• minden műveletnek pénzügyi háttere is van, ezt a törvényes előírásoknak megfelelően el kell végezni

• az áru fizikai mozgatása, sérülésmentes átadása a kliensnek

• az üzlet külsejének – belsejének ápolása, rendben tartása

Nem utolsó sorban pedig feladatunk, szinte egyfajta „kötelességünk": mosolyogni.

Munkapont vezetőként erre még rátevődik jó pár vezetői feladat is. Te mit gondolsz, mennyire könnyű vagy nehéz jó vezetőnek lenni, jól bánni az emberekkel?

A munkapont vezetői funkció egy egészen új világba repített, ahol már nem én kérdezek meg valakit, hogy mi a teendő, hanem engem kérdeznek. A legfontosabb ebben az esetben is a pozitív életszemlélet és a rugalmasság.

A szakirodalom szerint: „válaszd el az embert a problémától". Én ezt átfogalmaznám: „ne azonosítsd az embert az általa okozott problémával". Ahogy minden másban, ebben is nehéz az egyensúlyt megtartani: egyszerre lenni empatikus, de ugyanakkor a rendet fenntartani akaró vezető, akinek bizony néha népszerűtlen döntéseket is kell hoznia. Néha egészen bonyolult tud lenni megtalálni az arany középutat.

Hány éve nyílt a Melinda Instal csíkszeredai üzlete, és pályafutásod során milyen változásoknak voltál tanúja?

Üzletünk 2001-ben nyílt meg, tehát több mint 17 éve. Ez idő alatt két alkalommal költöztünk a városon belül új helyszínre, a termékpaletta többször átalakult, kollégák jöttek-mentek. Nagyon nehéz időszakot éltünk át közösen a globális pénzügyi válság idején, sok olyan dologgal szembesültünk, amelyeket addig figyelmen kívül hagytunk, és a válságos időben fontosak lettek.

Akkor még szorosabbra fűztük a munkatársi kapcsolatainkat, még inkább éreztük az összefogás és az összetartás szükségét, hiszen azokban a válságos időkben másképp nem lehetett fennmaradni.

Ha már az összetartást említetted, a közösen megvívott harcokat, szerinted miért jó a Melinda Instalnál dolgozni, te személy szerint miért maradtál több mint egy évtizedig?

A Melinda Instalnál a családias hangulat, a biztos háttér, a szakmai fejlődés lehetőségei miatt maradtam. Nem elhanyagolandó az sem, hogy sok embert ismertem meg, rengeteg érdekes eseményt éltem itt át, amik mind hozzájárultak szakmai és személyes fejlődésemhez. Ezek által – úgy érzem – több lettem.

Emlékszem, hogy gyerekkorunk egyik kedvenc szerepjátéka a „boltozás" volt. Álltunk a képzeletbeli pult mögött, és árultuk a képzeletbeli portékánkat a vásárlóvá avanzsált játszórásainknak. Gyerekként te is boltos szerettél volna lenni, vagy milyen karrier álmaid voltak kissrác korodban?

A boltos játékban mindig az eladó volt a középpontban, ő volt a főszereplő, így természetesen én voltam a boltos. Azonban a pult belső felén állva, felnőtt fejjel, már nem én vagyok a központ, nem én vagyok a legfontosabb személy, hanem aki velem szemben áll, mondjuk ki: az, aki a pénzt hozza.

Gyermekkoromban mozdonyvezető vagy űrhajós szerettem volna lenni, ám ahogy cseperedtem, a számítógépek világa kezdett vonzani. Tanulmányaimat – az akkori álmaim ellenére – nem ebbe az irányba folytattam: erdész szaklíceum után környezetmérnöki oklevelet szereztem 2003-ban a Nyugat Magyarország Egyetemen, Sopronban.

A kereskedelembe „véletlenül" kerültem, és aztán itt is ragadtam.

Néhány évvel ezelőtt nagy életmódváltásra adtad a fejed, hiszen – ahogy hallom – 180 fokos fordulatot tettél, ami az étkezésedet, mozgásodat, egész életviteledet illeti. Mesélj kicsit erről: mi váltotta ki benned ennek szükségességét, és miben más az új Portik Lóri?

Nem tudom egy dologra leszűkíteni a kiváltó okot. Már rég éreztem, hogy változtatni kellene az életmódomon, étkezésemen, régi, helytelen beidegződéseimen. Amikor 2016. január 1-jén a mérleg először mutatott 100 kg-ot, megijedtem.

A folyamat itt már felgyorsult: februártól kezdtem edzőterembe járni, radikálisan megváltoztattam az étrendemet, nem fogyasztok alkoholt. Több mint két év és 30 kg leadott túlsúly távlatában, el tudom mondani, hogy tényleg új Portik Lórit látok a tükörben, és remekül érzem magam – mondja büszkén, kihúzva magát.

 

Sokunkat örömmel (és nem irigységgel) tölt el Székelyföld, benne Udvarhely gazdasági fejlődése, a térségünkben virágzó kis- és középvállalkozások. Jó felnézni azokra, akik fiatalon mertek és nyertek, illetve azokra, akik több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött immár sokkal megfontoltabban ugyan, de összehasonlíthatatlanul nagyobb lépésekre szánják el magukat a gazdaság aknamezején. Bizakodással tölt el azon cégek példájából tanulni, tulajdonosaik bátorságát, üzleti érzékét szemlélni, amelyek egy ház udvaráról elindulva országos dobogós szereplőkké nőtték ki magukat.

 

Ez utóbbi esetek közé tartozik a jelenlegi Melinda Instal, amely fűtés-, hűtéstechnológiai termékek, fürdőszobai felszerelések, illetve kertészeti-, sőt, újabban villamossági termékek forgalmazójaként a hazai szakpiac harmadik helyét foglalja el az éves megvalósított forgalom tekintetében.

 

Az elkövetkezőkben egy többepizódos történetet tárunk az olvasók elé, és havonta egy-egy személyen keresztül bemutatjuk a cég valamely tevékenységi területét, értékesítési folyamatának egy fázisát. Így a végére a puzzle darabkáiból kirajzolódik az összkép. Emberi arcok, élettörténetek, melyeken keresztül láthatjuk, hogy mégiscsak lehet itthon. Lehet és érdemes: munkát vállalni, családot alapítani, gyermeket nevelni, tervezni, álmodni, alkotni, fejlődni. Röviden: merni és nyerni.