Tágas, napfényes terem a Lakatosok és a Győzelem utcák sarkán. A fiatalok és a velük foglalkozó szakemberek az asztal körül ülnek, kézműveskednek, beszélgetnek. A polcokon csupa olyan tárgy, ami hazavitelre csábít. Aprólékosan kidolgozott, nemezből készült ékszerek, pénztárcák, brossok, kézzel szőtt szőnyegek, horgolt kézimunkák, papírmasé technikával készült poháralátétek. A másik teremben szobabicikli, logopédiai fejlesztést szolgáló tükör, egyéb fejlesztő játékok.

A megszerzett tudást és tapasztalatot használni kell

A Pro Down alapítványt Veress Anikó hozta létre, akinek kislánya, Erna Down-szindrómával született. Miután végigjárták a fejlesztések, az óvoda és az iskola rögös útjait, rájött, hogy ha egész nap csak otthon ül, és a tévét nézi a kislány, felesleges volt az a sok belefektetett energia. Addigra már megtapasztalta, hogy a sorstársak is hasonló cipőben járnak, azaz nem járnak sehová. Az intézményesített közösségi élet csak eddig, az iskola befejezéséig tart a speciális nevelési igénnyel rendelkezők számára.

Jelenleg két Down-szindrómás és öt, autisztikus tünetekkel vagy epilepsziával élő felnőtt jár hétköznaponként délelőtt a foglalkozásokra, és most már négy kisebb, 4-8 év közötti gyerekkel is foglalkoznak.

Kézműves alapanyagból sosem elég

Anikó szerint a legtöbb fejlesztésre szolgáló eszközt már megvásárolták különböző pályázati forrásokból. Ami mindig jól jön számukra, az a kézműves tevékenységekhez szükséges alapanyag, és most szeretnének egy laptopot is. Az Ön Dönt! Programban megpályázott összeget elektromos sütő, laptop és alapanyagok, színes gyapjú, ragasztó, lakk, fülbevaló kellékek vásárlására fordítanák.

Az elektromos sütő a süthető gyurmából készülő dísztárgyak, ékszerek előállításához kell. A gyurmát lehet főzni is ugyan, de szebb lesz a sütés után. Igazából egy elektromos kemence lenne az álmuk, de az kétezer euró körüli összegbe kerül, egyelőre beérnék az olcsóbb sütővel is. A laptopra meg azért van szükség, mert egyre több pályázathoz kérnek beszámolóként filmecskét, a régi számítógép meg nem bírja a strapát, folyton kifagy.

A leginkább ezekre van szükség. Meg sok energiára. „–Sokszor lefekszem esténként, és elgondolom egy pörgős nap után, amikor nem tudom, miből álljuk a fenntartásunkat, hogy kell ez neked, Anikó? Aztán reggel felkelek, és folytatom tovább a tervezést, a munkát ott, ahol tegnap abbahagytam" – mondja az alapító.

Hozzáteszi, hosszú távon szeretnének egy olyan műhelyt, ahol papírtéglát készíthetnének.

Már ott vannak az olimpián

Fantasztikus, hogy örülnek ezek a fiatalok, amikor látják, hogy amit ők készítettek, az valakinek tetszik, hasznos és megvásárolja. Erre vagyok a legbüszkébb. Rendszeresen járunk úszni, lovagolni, négy fiatallal részt vettünk nemrég Vásárhelyen a fogyatékkal élők olimpiáján, egy csomó éremmel jöttünk haza. Úszásban aranyérmet szerzett 50 méteren Erna és János, 25 méteren bronzot Kató és Ervin, atlétikában pedig mind a négyen ezüstöt szereztek. A sport nagyon jó, látják, hogy ha dolgoznak, akkor van eredménye. Az újrahasznosításban is élen járunk, a Coats-nál rendszeresen gyűjtenek nekünk tojáskofrácsot, gyertyamaradékokat, ezeket mind hasznosítjuk, az alapanyagokat nem pazaroljuk – meséli Anikó, hogy milyen sikereket érnek el.

Fejlesztés helyett az úton telik el az idő

Anikó szerint jó lenne egy olyan központ, ahol a fogyatékkal élő gyerekek integrált fejlesztést kaphatnának, az orvostól a pszichológusig, a logopédusig és gyógytornászig, az óvodától akár az iskoláig egy helyen lenne minden. A diagnózis után mindenki rohangál egyik szakembertől a másikig, az idő nagy része, amelyet éppen kicsi korban kellene fejlesztésre fordítani, az úton telik el.

Ha nem lennének versenyben most, akkor a többi pályázó közül a Feel Good Sportegyesületre szavazna, mert a sportot a zenéhez hasonlóan jó közösségformálónak tartja. Egész másként él, osztja be az idejét és viszonyul a munkához is az, aki sportol. Ezért támogatná őket.

A Pro Down Alapítvány által működtetett Igazgyöngy központ az egyetlen olyan hely a városban, ahová a fogyatékkal élő fiatal felnőttek eljárhatnak közösségbe, ahol hozzájuk hasonló képességekkel rendelkezők között lehetnek, szocializálódhatnak, dolgozgathatnak, tanulhatnak, és jól érezhetik magukat. Amikor észrevesszük, hogy nem érzik már jól magukat, bezárjuk. Ez nem lesz csomagmegőrző – jelenti ki Anikó határozottan.