Elkészült a Gyümölcsút projekt újabb szakasza, amelyet igazi kalandok között fedezhet fel a kerékpáros egy kincskereső kalandtúrán.

A Gyümölcsút, a Szekler Teker és a FeelGood tagjai a héten még lázas szervezésben dolgoztak azon, hogy minden flottul menjen. Szerda délután Simon Szilárddal indulunk neki az útnak, hogy tesztelje és szükség esetén még finomítsa a hétvégi kaland feladatait. Három óra előtt érek a város Szejke felőli kijáratához, ugyanis innen indul a móka. Szilárdtól térképfoszlányokat és egy rímekbe szedett rejtvényt kapok iránymutatóul.

„Szervusz Vándor! – köszöntelek, / Szép vidéken keresztül vezetlek, /Figyelj jól a szavamra s kövesd is a leírást, / A térkép is sokat segít, ha valahol elakadnál." – olvasom az első sorokat, majd kapom is az iránymutatást a továbbiakban, ezért kiemelten figyelem a kökénybokrokat, hogy tudjam, jó helyen járok. Az elején szinte nem is nézem a térképet, csak a versike alapján tájékozódok. Lihegve pillantjuk meg az első falut a távolban. „Pihenj vándor, de ne sokat, / Hosszú lesz még az utad" – ezt meg is fogadom, megszusszanunk a kellemes őszi napsütésben. Közben Szilárdtól próbálok visszajelzést kapni, hogy jó helyen járunk-e, de igazi megfigyelőként rezzenéstelen arccal a vállát vonogatja.

Ne felejts el fényképezni!

Nincs sok idő a sütkérezésre, hiszen csak pár órát süt még a nap, addig teljesítenünk kell az utat. Nagy igyekezetemben s megörülve, hogy jó helyen járok, begurulok a faluba, keresve a következő biztos pontot. Annyira igyekszem, hogy elfelejtem lefényképezni a versikében megadott gyümölcsöst. Ez máris egy hibapont, amit csak úgy tudok kijavítani, ha visszamegyek és elkészítem a képeket. Az időhiány miatt azonban ettől eltekintünk, inkább tovább kutakodok a faluban a megadott kincsek után. Jó móka, de még a nagy sietség ellenére sem tudom megállni, hogy az egyik közel százötven-kétszáz éves székely kapunál ne álljak szóba az ott lakó nénivel. Érdekes dolgokat tudunk meg tőle, a kapuról és a rajta levő táblácskákról, amelyek az első erdélyi biztosítótársaság cégérei lehettek.

Néha vissza kell menni a kályhához

Szívesen időznék még, de mennünk kell tovább, azaz egyszer meg kell találnom a faluból kivezető helyes utat, ami megint újabb fejtörést okoz. Jól veszem az akadályokat és már a mezőn hasítunk tovább. Hátunkat még simogatja az őszi napsütés, de árnyékunk már egyre messzebbre nyúlik.

A mezőn éppen vetnek, egy pillanatra megállunk s bámuljuk a hagyományos kézi vetést. Többet is időzünk, mint kellene, a rejtvényt többször is fel kell olvasnom, amire rájövök az irányt mutató megoldásra. Az örömöm nem tart sokáig, egy ereszkedő után egyszer csak valaki hátsó udvarán találom magam és ilyenről szó sincs a versikékben. Vissza a kályhához, kénytelenek vagyunk kitekerni a meredek domboldalon, de már hárman vagyunk. Közben Hadnagy Isti is csatlakozik, akik az egyik megfigyelő lesz a hétvégi túrán. Megkeresem az utolsó biztos pontot, ahol még tudtam, hogy hol járunk és tovább megy a fejtegetés. Újabb nyerget mászunk meg és újabb gyümölcsöst nézünk meg, de ez már egy másik falu határa.

A kocsma mindig biztos pont

Sorra veszem a feladatokat, amik elkalauzolnak a falu fontosabb pontjaira. Ilyen például a kocsma. Itt sem időzünk, a nap lebukott a dombok mögött, ami miatt jó néhány fokot esett a hőmérséklet. Tempósabbra fogjuk, hogy az utolsó pontokat is meglátogassuk, katonás szilvafák mellett egy finom vizű forrás is vár. A falu fölé kerülünk, hogy újra beereszkedjünk és ezzel teljesítettem is a legújabb Gyümölcsűt kincskeresőjét.

Szilárd memorizálja a javításra szoruló pontokat, előkerülnek a lámpák és melegítők, majd irány a város. Két és fél óra alatt teljesítettük a távot úgy, hogy nem vesztegettük az időt, de volt egy kis eltévedés és néhány megálló. Ez azt jelenti, hogy négy óra alatt kényelmesen körbe karikázható a terep, ugyanis ennyi időt adnak a szervezők szombaton.

A teszt után azt javaslom, hogy terepkerékpárral induljunk, ugyanis van néhány kaptató és szekérút, ahol a városi bicikli nem a legkényelmesebb. Vigyünk magunkkal meleg ruhát és cserepólót, induljunk idejében, hogy kellemes időben teljen el a kerekezés. Lehet egyéniben vagy csoportosan is keresni a kincseket, én az utóbbit javaslom. A szervezők szombaton 10. és 11. között indítják a versenyzőket, akik a rejtvény és a térkép mellett meleg teát is kapnak. A végén jól fog esni a bográcsgulyás, amivel a szervezők várják a beérkezőket. Az eseményre mindenkit várnak szeretettel, aki betöltötte a 11-ik életévét, a 11 és 14 év közöttiek csak szülői felügyelettel vehetnek részt. Az esemény Facebook-oldalát itt találod, a felhívást itt olvashatod. Jó kincsvadászatot!