Jean-Michel Florin oktató, a svájci Biodinamikus Mezőgazdaságért Egyesület munkatársaként érkezett Udvarhelyre, egyébként a franciaországi Biodinamikus Mezőgazdaságért Egyesület vezetője, a francia Biodynamis folyóirat szerkesztője, a Goetheanum mezőgazdasági részlegének társvezetője.

Raphael Stucki oktató, ő is a svájci Biodinamikus Mezőgazdaságért Egyesület munkatársaként jött hozzánk, egyébként 7 éve szervezi és vezeti a vadnövény gyűjtést a svájci Ceres Heilmittel AG vállalatnál.

A két szakember a Civitas Alapítvány meghívására, az Erdélyi Gyógynövénykert projekt keretében érkezett Udvarhelyre. Egy napot barangoltak a vidéken, majd két teljes napig előadóként oktatták a projekt helyi résztvevőit. Elutazásuk előtti percekben válaszoltak néhány kérdésünkre.

Nem konkrét receptekkel jöttek, hanem természetmegfigyelésre buzdították a résztvevőket. Önök napi rendszerességgel foglalkoznak természetmegfigyeléssel?

Jean-Michel: Én falun lakom, rendszeresen bejárom a határt és megfigyelem a növényeket. Nem az én növényeim, de az én környezetem, és meg akarom ismerni. Ez nemcsak, hogy egy rendszeres és tudatos folyamat, hanem életszükséglet is számomra. Amint hazaérek innen, az első dolog az lesz, hogy kimegyek a természetbe és lerovom a körömet. Nem azért megyek ki, hogy valamit gyűjtsek, csak azért, hogy egyszerűen ott legyek a természetben.

Miért fontos egy gyógynövénygyűjtőnek, hogy megfigyelje a természetet?

Jean-Michel: Ha gyakran kimegyek megfigyelni, láthatom, hogy hogyan fejlődik a gyógynövény, egészen kicsi korától végigkísérhetem és láthatom a változásokat. Így tudhatom például, hogy mikor kell begyűjteni. Hiába van odaírva a könyvbe, hogy mikor kell egy növényt begyűjteni, ezt meg kell tapasztalni, nem feltétlenül a könyvben leírt pillanat a legjobb.

De azt is meg kell figyelnünk a természetben, hogy bizonyos gyógynövények hol érzik a legjobban magukat, hol lesznek a legjobb minőségűek. Egy növény két külön helyen különbözően viselkedik, egyik helyen a virágja nő nagyobbra, máshol a levele. Ha például nedves helyen van egy növény, ami nem feltétlenül oda való, akkor nagy mennyiséget fog hozni, de minőséget nem. Ahhoz, hogy a legjobb minőségű gyógynövényt gyűjtsük, mindig meg kell keresnünk a legjobb helyet, ahol a növény jól érzi magát, ahol saját magát tudja adni.

Egy növény nem egy anyag, hanem egy folyamat. Ez a folyamat időben teljesedik ki, és leképezi a környezetet, ahol ő nő.

Azt is mondták a képzésen, hogy szép helyről kell szedni a gyógynövényt.

Raphael: Egy gyógyító anyagot akarunk előállítani, ugye. Ehhez nem csak egy olyan élettelen anyagot gyűjtünk be, melynek hatóanyaga van, hanem egy olyan növényt, melyben erő van, vitalitás, és információt hordoz.

Nem mindegy, hogy milyen információt hordoz, ezért fontos, hogy szép helyről szedjük.

Ha egy gyógynövény valahol épp csak, hogy nő, azzal van elfoglalva, hogy túléljen, akkor nem az a gyógynövény az, amit én gyógyításra akarok használni. Ez pont úgy van, mint az embernél, ha az ember olyan környezetben dolgozik, ahol szereti, ahol jó neki, akkor sokkal többet ki tud hozni magából, sokkal hatékonyabban tud dolgozni, sokkal jobban ki tud bontakozni.

Mi a jobb, biodinamikus ültetvényről szedni gyógynövényt, vagy egy vad természetből?

Raphael: Van, ami vadon megél, de van, amit termeszteni kell. Ha termeszteni kell, akkor inkább legyen biodinamikusan előállított, de ha nem, akkor legszívesebben a vadon termőt gyűjtjük be, mert az a saját környezetében minden más növénnyel együtt nő, és sokkal értékesebb. Ráadásul a vadon termő növények begyűjtése nem terheli le annyira az embert, nincs az a stressz, amit egy termelő által ültetett és gondozott haszonnövény megtermesztésének nehézségei okoznak.

Jean-Michel: Én is a vad természetre voksolok, de én nagyon hiszek a biodinamikus preparátumokban, ezért hozzátenném, hogy egy tájat is lehet segíteni biodinamikus módszerekkel.

Például kvarcliszt-preparátummal sikerült eredményeket elérnünk olyan növényeknél, melyek nagyon fényigényesek, olyan hatást váltottunk ki bennük, mintha sokkal magasabb fekvésben lennének.

A biodinamikus preparátumok gyógyítják is a tájat. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy Nyugat-Európában a táj már annyira tönkre van téve, hogy azt mindenképp fel kell javítani, különbség van az itteni táj és az ottani táj között.

Mit tudnak mondani az itteni tájakról, látnak-e benne gyógynövényes szempontból potenciált?

Jean-Michel: Sajnos, túl keveset voltunk itt. Ahol jártunk, gyönyörű, sokszínű legelőket láttunk, abból arra következtettünk, hogy alatta a föld is jó, de úgy érzem, elhamarkodott lenne, hogy véleményt fogalmazzunk meg.

Raphael: Én nagy potenciált látok benne, szinte minden növény megél itt, amit fel lehet használni. Ezeket a legelőket és kaszálókat meg kell így tartani, nem szabad őket szántóvá átalakítani, mert akkor elkezdik őket permetezni, és minden teljesen odalesz. Ezért arra bátorítom az embereket, kezdjenek el gyógynövénnyel foglalkozni, és jövedelmet szerezni ezekből a területekből, így, ahogy vannak.

Egy falusinak, aki gyógynövénnyel szeretne foglalkozni, mit javasolnak, hogyan fogjon hozzá?

Jean-Michel: Jöjjön el egy kurzusunkra. (nevet) Egy jó képzésen vegyen részt, hogy az alaptudást megszerezze, és más emberekkel találkozzon, szerveződjön.

Nyugaton egy ember meg tud élni gyógynövénygyűjtésből?

Raphael: Igen. Meggazdagodni nem tud, de megélni igen.

Képesek vagyunk mi innen betörni a nyugati piacra gyógynövénnyel? Látnak rá lehetőséget, hogy odakint el tudjuk adni a termékeinket?

Raphael: Erre csak azt tudom mondani, amit már Orbán Árpi hasonló kérdésére mondtam, hogy ha valami olyan kelet-specifikus termékkel jönnek, ami nálunk nem terem meg, akkor igen, van rá esély. Egyébként nem igazán. Mi is csak úgy tudjuk eladni a termékeinket, hogy kihangsúlyozzuk, ezek helyi és minőségi termékek.

Rengeteg cég foglalkozik olcsó import termékek forgalmazásával, velük csak úgy lehet felvenni a versenyt, ha nagyon odafigyelünk a minőségre, és arra, hogy a régióból származzon a növény. Ezért én úgy érzem, az ittenieknek is azt a piacot kellene megkeresniük, amely a helyi termékeket keresi, nem pedig a nyugati piacra kellene termelniük. De ha mégis, akkor a kulcsszó a minőség. Egyszerre csak két-három növénnyel szabad foglalkozni, de azzal nagyon alaposan. A lehető legmagasabb minőségre kell törekedni.